Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-04-15 / 8. szám

Pór nap múlva megperdülnek a dobok, felharsannak a kürtök s Bratislava utcái megtelnek a Csehszlovákiai Pionír Szervezet 10 éves fennállását ünneplő gyermekek ezreivel. Sötétkék szoknyák és nadrágok felett ott világít majd a hófehérre mosott ing, s ' rajta, mint a rubin a királyi koronán, úgy vörösük a vérpiros háromszögletű pionírkendő. Fehér, kék, piros - e három szín hazánk nemzeti lobogóját juttatja az eszünkbe. Pedig a pionírok egyenruhájukon más zászló kicsinyített mását hordják. Azét a vérvörösét, mely alatt 1792-ben a párizsi nép tömörült elő­ször hatalmas áradatba, hogy megdöntse a népet semmibe vevő elnyomó királyi hatalmat. Ez alatt a vérvörös zászló alatt született meg 1871-ben a Párizsi Kommün, s azóta a vörös zászló a világ dolgozó népe forradalmi harcának jelképévé vált. A Párizsi Kommün alatt került először kapcsolatba a szabadságot hirdető vörös lobogó a gyermekekkel. Mikor a forradalmat vérbefojtó csapatok körülzárták az utolsó barikádot, amelyen ott lobogott a vérvörös zászló, a sok halott között már csak két ember élt és védte a dolgozók utolsó bástyáját: egy munkás és egy kisfiú. Mikor látták, hogy hiába való a további harc, a kisfiú teste köré csavarta a lobogó vérvörös vásznát és golyózáportól követve kimentette azt. Párizs dolgozó népe évtize­deken át rejtegette a szabadság e szimbólumát, hogy a kommunárdok unokái végül annak lábaihoz rakják, aki a dolgozók szabadságának ügyét győze­lemre vitte. E zászló ma is ott van a moszkvai mauzóleum fenséges csend­jében Lenin lábainál, Amikor a vörös kendőt a pionirszervezet jelképévé választották, tudatosan kapcsolták össze ezt a mozgalmat a dolgozók harcos tradícióival. Ezekről c harcos hagyományokról beszél a bratislavai Pionír-Palota kert­jében megryílt nagy kiállítás is, melynek egy részében a kiállított fényképek és dokumeitumok egész sorozata mutat rá a pionírmozgalom egész évtize­dekre visszanyúló harcos múltjára hazánkban. Beszél a forradalmi, munkás fiatalok első tömegszervezeteiről. A fellázadt római rabszolgák vezéréről, Spartakusról elnevezett Spartakus cserkész­­mozgalomrc), melynek tagjai a mai pionírekhez hasonlóan a nyári hónapok­ban táboro;tak a szabadban, vagy pedig felkeresték azokat a helyeket, me­lyekhez a hunkásosztály harcának egy-egy fontosabb mozzanata fűződött. Jelszavuk д proletariátus harcára légy mindig kész! Jelképük a háromszögletű vörös kendő. A harmircas évek elején a szovjet pionírszervezet mintájára megalakult Csehszlovákéban a Fiatal Úttörők Szervezete is, valamint a Komszomol és a Proletár restnevelési Föderáció. E szervezetek fiatal tagjai szüleikkel együtt látogatták i, munkások gyűléseit. Műsoros estéken léptek föl, pénzt és élel­miszert gyűtöttek a sztrájkolóknak, illegális röpiratokat és újságokat terjesz­tettek, tiltotf jelszavakat festettek a falakra, kerítésekre és szüleikkel együtt vonultak sür^ sorokban az utcákra munkát, kenyeret, megélhetést követelve. Éppen e hónapban emlékeztünk meg a radotíni véres napok 29. évfor­dulójáról. |930. áprilisában a proletárgyermekek tömegszervezetei „Vörös Nyári ünnepélyt" rendeztek Radotin környékén és munkát követeltek szüleik számára. A csendőrök lövöldözni kezdtek a vörös zászlók alatt, forradalmi dalokkal menetelő fiatalok, munkások és gyermekek tömegeibe. Több gyer­meket súlyosan megsebesítettek. így vált a jelszó valósággá: „A proletariátus harcára légy mindig kész!" Mikor 1948-ban hazánkban a proletariátus megdönthetetlenül uralomra jutott s nem volt szükség az elnyomás elleni harcra, a megalakult pionír­­szervezet az ország népére váró feladatokkal összhangban új jelszót válasz­tott: ,,A haza építésére és védelmére légy mindig kész!" Ennek a jelszónak a jegyében él, tanul és dolgozik a mai pionír. Ennek a jelszónak a jegyében rendezték meg a bratislavai Pionír-Palota hatalmas parkját elfoglaló kiállítást is, mely a mai gyermekek művészi kézimunkáit, mezőgazdasági és technikai köreinek munkaeredményeit, fizikai felkészült­ségét, boldog, gondtalan életét és magas műveltségét dokumentálja. Tíz évvel ezelőtt kezdődött. . . Igén, akkor alapították meg a Csehszlová­kiai Pionírszervezetet, az országépítő és hazájukat védelmezni kész gyerme­kek szervezetét. S ezen az évfordulón kegyelettel és hálával emlékezünk meg a Pionír Szervezet harcos előfutárjairól, a Komszomol, az Ifjú Úttörők, Sparta­kus cserkészmozgalom, valamint a Proletár Testnevelési mozgalom tagjairól, akik Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével segítettek kiharcolni és lerakni mai igazságos, jobb jövőt építő társadalmunk alapjait. Gir. Bratislava a legszebb palotáját engedte át a gyermekeknek. Azt, amelyik hosszú év­századokon át a legnagyobb urak és állam­fők gazdagságát, hatalmát és pompáját volt hivatva képviselni. Hatalmas parkkal övezve büsz­kén trónol a város kellős közepén. De a zsibongó gyermekhad mosolygó derűt kölcsönöz a gőgösnek épített palotának. Boltíves csarnokát, melyben vala­mikor parádés nagyurak hajbókoltak, nap nap után vidám gyermekkacaj veri fel. De ezen a napon az itt nyüzsgő 8-9 éves, sötét­kék szoknyába vagy nadrágba és fehér blúzba öltö­zött gyermekek csendesebbek, komolyabbak a meg­szokottnál. Ma lépték át először e palota küszöbét, hogy a pionírfogadalom letétele után, szép piros kendővel a nyakuk körül, mint igazi pionírok hagyják el az épületet. Pár percen belül megkezdődik az ünnepélyes ak­tus. Nehéz megállapítani, ki a meghatottabb: a szü­lők, vagy a gyermekek. A mamák vannak többség­ben. Itt-ott néhány férfi is feszeng s csak akkor kezd otthonosabban mozogni, amikor pár perccel az ünnepély előtt befut a többi apa is. A gyermekek csoportokba verődve halkan és izga­tottan tárgyalnak. Két-hórom kislány a vitrin üvegjét tükörnek használva próbálgatja a pionírköszöntést. Jobb kezüket ünnepélyesen lendítik a homlokuk fölé Az első pionirköszöntés. Ajándék a szülőktől és karcsú testük vigyázzba feszesedik. Mások ruhá­jukat igazgatják, csinosítják. A szülők egy csoportban állva figyelik gyermekei­ket, majd ünnepélyesen bevonulnak az ünnepély szín­helyére. — Hogyan fog viselkedni a gyermekem? Vajon átérzi-e a pillanat komolyságát és fontosságát?! aggodalmaskodnak. Fölösleges az aggodalom. Már megperdült a dob, felharsantak a kürtök s a terembe hangtalanul, meg­­illetődött komolysággal bevonultak a gyermekek. Szemük nem keresi a szülőket. Mindnyájan, egy emberként figyelik a pionírvezető majd a tanítónő szavait. Majd szüleik és tanítónőjük színe előtt ígérik: — Én, a népi demokratikus Csehszlovákia fiatal pionírja társaim előtt ígérem, úgy fogok tanulni és viselkedni, hogy értékes polgára legyek szeretett ha­zámnak. Az arcocskák szigorúak, komolyak. Nyoma sincs gyermeki szelességnek, türelmetlenségnek. Szinte áhí­­tatos csendben várják, amíg hozzájuk lépnek a ka­tonaruhás nénik, a népi hadsereg tisztjei, és a hó­fehér ingecskén megkötik a vágyva várt pionírken­dőt. Soká tartott ez a művelet, hiszen több mint ötven gyermek állt hármas sorokban. Ennek ellenére mély-FelejMetlen jwttcüruit a pionirmamától. és séges csend honolt egész idő alatt mind a szülők, mind a gyermekek között. Majd a kicsiny kezek egyszerre fellendültek a magasba. Először életükben köszöntek pionír köszöntéssel. A mamák suttogni kezdtek.- A fiamat elviszem a gyermekcukrószdába. Annyi süteményt ehet, amennyi belefér — mondja az egyik mama. Minden szülő azon gondolkozik, hogyan te­hetné felejthetetlenné ezt a napot gyermeke szá­mára. A gesztenyebarna hajú Nad'a Hazuchová édes­anyja boldogan mosolyog. Ö a férjével együtt mór mindent előre eltervezett. Hiszen olyan kevés ilyen nagy jelentőségű esemény van az ember életében, illik, hogy az egész csalód megünnepelje. A kis Nad’a nem is sejti, hogy a Pionír-Palota kapuja előtt már várja őt az első meglepetés. Min­dig vágyott arra, hogy autóba ülhessen. Ezért a szü­lei elhatározták, hogy a pioníravatásról taxival vi­szik haza. Igaz, hogy komoly megbeszélések előztek meg ezt a döntést. Hiszen mindenekelőtt szerény és jó embert akarnak nevelni gyermekükből. Nem fog megártani neki ez a kényeztetés?!- Ezen a napon megengedhetjük neki ezt a lu­xust - döntöttek végül. - Egy nap nem változtat a hosszú évek nevelésén. A lakásban díszesen megtérített asztal várta a kis ünnepeltet. Közepén ünnepi torta, rajta cukormáz­ból piros pionírkendő és a pionírköszöntés. Nad'a meghatottan állt meg az ajtóban. Nina, a három éves húgocska lábujjhegyre állva símoga­­tóan nyúl a piros pionír kendő felé és derékon öleli testvérkéjét. Eljött a nagynéni is. Ö a „pionírmama", aki egész életre szóló ajándékkal, gyönyörű aranylánccal aján­dékozta meg kis kedvencéi — Hogy mindig emlékeztessen erre a napra, ami­kor pionír lettél. Ez a piros kendő, amit kaptál, kö­telez, hogy dolgos ember, jól tanuló diák, hűséges és megbízható társ, fegyelmezett, hazáját szerető és megvédeni kész ember legyen belőled. Ezt kíván­ja tőled a pionír-tízparancsolat. Nad'a meg van hatva. Nem tudja, minek örüljön előbb: az új kabátnak és aktatáskának, amit szülei­től kapott, vagy pedig a „pionírmamától" kapott aranyláncnak. Megilletődötten ül az asztalnál, ahol vidám hangulatban késő estig együtt maradtak. Boldog, mert élete nagy pillanatában vele együtt érez és örül az egész család. Az ünnepélyes pillanat. Együtt az egész család. GAJDÁCS IRÉN (Foto- CECH)

Next

/
Oldalképek
Tartalom