Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-04-15 / 8. szám

4 F' SfáauMJMu; KEDVES KATALIN, összegyűjtöttem leveleidet és ezeket újból elolvasva látom, hogy mi mindenről lehet négyszemközt beszélni. Már eddig is bölcs, hasznos tanácsok­kal láttál el bennünket. Megértő és kö­rültekintő vagy, az bizonyos, de hidd el, a problémák úgyszólván kifogyhatatlanok, mert hiszen a mindennapi élet ezeket ál­landóan termeli. Mindig vannak súrlódá­sok, melyek megnehezítik a mindennapi életet. Csak megértéssel, türelemmel és jó­akarattal lehet a kisebb-nagyobb bajokat elsimítani. Az emberek érzékenyek és hi­báik felfedését nehezen viselik el. Te kedvesen, őszintén kritizálsz és ezért szívesen meghallgatunk. Széles a látókö­röd. sok hibánkra kiterjedt a figyelmed. De eddig nem gondoltál a magánoson élő nőkre. Eszedbe sem jutott, hogy ne­kik is vannak problémáik. A háború számtalan nőt ítélt magános­ságra. Hidd el, egyiknek sem könnyű a sorsa. De о nehézségek megedzették ezeket az asszonyokat, s hála mai rendszerünknek, az egy­forma munkáért egyforma elbírálásban részesülnek. De mit kapnak ők ember­társaiktól? Valószínűleg meglep ez a kérdés, azonban egyszer erről is beszélnünk kell. A magánoson élő nő érthető okoknál fogva nem lehet mindig egye­dül, mert hiszen az em­ber társas lény és mint ilyen, társat, barátot ke­res. Azonban milyen nehéz ilyet találni. Kertelés nélkül megmondom neked a színigazságot: Az emberek többsége na­gyon igazságtalan és kíméletlen a magá­nos nővel szemben. Lépten-nyomon lát­juk, hogy a házaspárok nem szívlelik a magános nők társaságát, ezenkívül pedig о mindennapi életben gyakran vagyunk szemtanúi annak, hogy az egyedülálló asszonyt könnyebben éri bántalom, mert hiszen védtelen. Helyes ez, Katalin? Gondolkozzál rajta. Biztosra veszem, hogy Te, akinek olyan éles a szeme, észreveszed, ha igazságta­lanul bánnak esetleg eggyel a sok közül. Ilyenkor mondd meg, kérlek, négyszem­közt, hogy ez nem helyes, Hiszen a nők egyenjogúságának korát éljük. Kevésbé értékes talán a saját ma­gát becsületesen eltartó, egyedül élő nő? Szerintem nem érdemel mellőzést. Ellen­kezőleg, dupla szeretet és elismerés jár neki azért, amiért olyan hősiesen viseli sorsát. üdvözöllek mindazok nevében, kik e so­rok megírására felkértek. 12 MARGIT. шялЛ jrg tinim. ieMKiMNÍAtl UNHID II A három ujjperec - öt évvel ezelőtt elkapta a balkeze­met a szecskavágó, úgyhogy a hórom kö­zépső ujjamon le kellett vágni a köröm­­pereceket. Azóta kaptam baleseti járadé­kot, havonta 174,- koronát, amit most az­zal vontak meg, hogy a munkaveszteség javulás következtében nem éri el a 20 százalékot. Kinőttek talán az ujjaim? - fejezi be levelét Petrás Borbála és kéri, hogy vagy kapja továbbra is a baleseti járadékot, vagy adják vissza az ujjait. Az eset megértéséhez tudnunk kell, hogy oz üzemi balesetekért az 1948. évi 99. sz. törvény értelmében akkor járt baleseti já­radék, ha a munkaképesség vesztesége legalább 20 %-ot tett ki. Ha a veszteség nem érte el ezt a 20 %-ot, de legalább 10 %-°t tett ki, akkor az alkalmazott egy­szeri kártérítést kapott a Szociális Biztosí­tás Hivatalától. Ezen törvény 1956. de­cember 31-én érvényét vesztette és Így 1957. január 1 -je utáni üzemi balesetekért ezen hivatal nem fizet járadékot. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy az alkalmazott­nak nincs igénye kártérítésre, mert az 1956. évi 58-as számú törvény értelmében az üzemi balesetért a vállalat felelős. A vállalat a teljes kártérítés alól csak akkor mentesül, ha bebizonyítja, hogy a bal­esetet 1. elháríthatatlan esemény okozta, mely­nek indító oka nem függött össze az üzemmel, 2. maga a károsult idézte elő azáltal, hogy elhanyagolta kötelességét, vagy meg­szegte az egészség védelméről és bizton­ságáról szóló előírásokat, melyekről rende­sen tájékoztatva volt, 3. harmadik személy elháríthatatlan cse­lekménye idézte elő. Ezenkívül az alkalmazottnak az új szo­ciális biztosítási törvény értelmében is le­het a baleset következményéért igénye já­radékra a Szociális Biztosítás Hivatalától, ha legalább részben rokanttá válik. A rész­beni rokkantsági járadékot az új szociális biztosítási törvény vezette be, persze nem­csak baleset, hanem általában az egész­ségi állapot rosszabbodása esetére. Petrás Borbála esetét azonban kizárólag az 1949. évi 99-es törvény értelmében kell elbírálni, mert a baleset ezen törvény ér­vényessége alatt történt. Amint a bekül­dött iratokból kitűnik, Petrás Borbálának, az állami gazdaság alkalmazottjának 1955-ben az üzemi balesetért 20% mun­­kaképességi veszteség mellett ismerték el a baleseti járadékot. Ezen munkaképes­­ségi veszteség az orvosi szakvélemény sze­rint lett megállapítva éspedig egy ujjpe­recét 5%, tehát a háromért 15%. Azon­kívül a második izek részbeni merevségé­ért ismert el az orvosi szakbizottság kü­lön 5 %-ot s így érte el Petrás Borbála a szükséges minimális 20 %-ot. Minden baleseti vagy rokkantsági járadékot idő­közönként ellenőrzési vizsgálat alá vesz­nek. Ez történt most is és a baleset kö­vetkezményét csak 15%-ban állapították meg. Vagyis a három ujjperecét, mert javulás abban állott be, hogy a csonka újjak hozzáalkolmazkodtak a munkához és az említett részbeni merevség teljesen megszűnt. Tehát javulás állhat be anél­kül is, hogy az uiiak kinőnének! A baleseti járadék elvonása tehát jo­gos, mert az üzemi baleset következménye nem éri el a szükséges 20 %-os munka­­képességi veszteséget. Szóval, nyugodjon meg Petrás Borbála, hogy egy baleset következtében, melyet a saját hibája is okozott, ne m in d о költ, hogy egész életen át kapjad baleseti já­radékot, amikor a valóságban egyáltalán nincs is kereseti vesztesége. Dr. Rudy S. Árdekes kis hír eh „A siralom völgye" címen megrázó tartalmú könyv jelent meg Olaszországban. A könyvet Dina Rinaldi, az II Popolo című gyermeklap munkatársa állította össze Nápoly környéki munkásgyerekek leveleiből. A levelekből rettenetes képet kapunk az olasz gyermekek helyzetéről. Egy londoni színházi ügynökség kiszámította: ho Shakespeare élne, akkor az 1957-es évben egy­millió dollár honoráriumot vehetett volna fel, me­lyet a mai törvények szerint a színházak, mozik és a rádió fizetne Shakespearenek. Száztízezer kerépkárt exportált Csehszlovákia egy év alatt. Ezzel a teljesítménnyel megelőzte Angliát. Az olasz neorealista filmgyártás egy újabb ter­mése készül „Pokol a város közepén" címmel. Rendezője Renato Castelláni, aki egy női börtön­ben folyó életet visz filmre. Galina Uljanova, a moszkvai Nagyszínház világ­hírű prímaballerinája amerikai körútra indul. Százezer szülőotthon működik Kínában. Leg­többjét az utolsó két évben állították fel. Dumas „Kaméliás hölgy" cimü regényének cím­szereplője nem költött alak. Sírját ma is virágok borítják a párizsi temetőben. A márványból ké­szült síremléket most javítják és az oszlopon to­vábbra is Alphonsine Plessis <A regényben Mar­guerite Gautier) neve lesz feltüntetve. Az Unesco hivatalos lapja szerint a görög kor­mány elrendelte az Akropoiisz <a görög hit sze­rint az istenek lakóhelye) újjáépítését, a műkin­csek restaurálását. Thorndike Andrew, a neves német filmrendező - a Teuton kardakciót is ő rendezte - részt vesz a Szovjetunióban készülő dokumentumfilm rendezé­sében. A holdkráterek a Hold kihűlése idején évmilliók­kal ezelőtt keletkeztek. Újabb megfigyelések sze­rint a tudósok vulkánkitörésekhez hasonló jelen­ségeket észleltek a Holdon. Ezek az ún. „hideg kitörések" a kéreg alatt még mindig létező gá­zoktól erednek. A sanghai filmstúdióban újszerű filmet készíte­nek. A több mint ezeréves múltú híres kínai árny­játék eszközeivel elevenítik meg a klasszikus nép­meséket. S. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom