Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-03-15 / 6. szám
'Zsuzsi és Pityu Hogyha sonkacsülök tűnt volna el Mica téged gyanitnáiak, te pákosztos cica! De a káposztafej az tűnt el hirtelen. Mit főzzek ebédre? Jaj, mi történt velem I Zúg, búg, süvít a szél- Csak egy árva madár gubbaszt a kopár fán s nézi: Erre ki jár? Káposztát visz Pityu, még a vak is látja! No, ezt keresheti otthon a mamája I Éhes a nyúlcsalód, Pityu meg jó gyerek nékik hozta titkon a káposztafejet. S mivel hálálná meg a nyúl-papa mással, mint saját festésű húsvéti tojással? Pityu szalad haza, kicsit fél is talán. Mit fog szólni ehhez a kalandhoz mamám? Am a mama kacag, nem szidja Pityuskát s piros tojásból főz ebédre galuskát. Szöveg: SIMKÖ M. Rajz: 18 SUDA (Folytatása következik.) MESE А ЩОШАЪЪ NYlAlMÖL Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyeken, túl a réten, egy kis erdő közepében, az erdőben egy tisztáson, fűszálakból vetett ágyon, >tt, ahol sosem járt ember s egy farkas a polgármester, ahol ezer róka túr, ott lakott egy kicsi nyúl. A kis nyúlnak házo nem volt, szeme kettő, orra egy volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta. Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt. Szarvas és őz jóbarátja, minden madár jópajtása, Így éldegélt békességben, о kis erdő közepében. így éldegélt, amíg egyszer meg nem haft a polgármester, a bölcs farkas, s eltemették, megsiratták, mert szerették. Az állatok összegyűltek, egy tisztásra települtek, éjjel-nappal tanakodtak, polgármestert választottak. _ Róka mondta: - Róka legyen! Szarvas mondta: — Szarvas legyen! Öz kiáltott: - Özön a sor! Teli faág, teli bokor, madár ült minden ághegyen s kiáltozták: — Madár legyen! Addig, addig tanakodtak, a végén majd hajbakaptak, míg egy nyúl szólt: — Most az egyszer nyúl legyen a polgármester! Erre elkezdtek kacagni: Nem tud az mást, csak szaladni, az árnyék is megkergeti, úgy megijed, hideg leli, ha ág zörren, rögtön szalad, vagy meglapul a fű alatt. Most legyen okos az ember, ki lesz itt a polgármester? Szól a bagoly az ághegyen: — Az a fontos, okos legyen! Akár bátor, akár gyáva, ész legyen a kobakjába Mind így szóltak: — Okos beszéd! Próbáljuk ki ki-ki eszét. Igen ám, de hogy próbáljuk? Máris szól a bagoly rájuk: — Aki becsapja a rókát, az kiállotta a próbát! Rajta szarvas! Rajta őzek! Lássuk, ki lesz a legbölcsebb? Ki fog győzni az észtornán? Ki tud kifogni a rókán? Előbb az őz került sorra: — Ide figyelj, ravasz róka: Felhők közt lakik az égen, sohasem járt erdőn, réten, mégis ö növeszt fűszálat, zöldbe borít bokrot, ágat Nevet csak ezen a róka:- Ez aztán a nehéz próba! Jobban tudom, mint te magad, mi volna már, he nem a Nap? Most a szarvas került sorra — Én aztán megfoglak róka: nincsen lába, mégis szalad, szalad, de egyhelyben marad Megint csak Így szól a róka. — Ez aztán a nehéz próba! Jobban tudom, mint te magad, mi volna más: folyó, patak? Most a kis nyúl került sorra — Erre felelj, ha tudsz, róka: Ha megfelelsz most az egyszer, te leszel a polgármester! Nincsen szárnya, mégis repül, fákon, bokrokon hegedül, ha nem repül nincsen sehol, de mégis csak van valahol, nincsen szárnya, nincsen lába, mégis a világot járja . . . Töri a fejét a róka, ennek a fele se móka, hiába no, nincs felelet, mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet? Szól a nyuszi: — Figyelj, róka. Hogy mi lehet? Mi más volna? Ismeri a nyár és a tél, mi lehetne más: a széli Kis nyúl főzte le a rókát, ő állotta ki a próbát, az erdőben akkor egyszer nyuszi lett a polgármester. Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta.