Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-03-15 / 6. szám
Félúton a falu- Minél több asszonynak kellene bekapcsolódnia a falu kulturális életébe Vilhan Erzsébet példája szerint, aki három gyermeket nevei, mégis jut ideje színjátékok és táncok betanítására, valamint esztrádműsorok rendezésére, - írja Sárkány András, a losonci járási Rapovce község *kultúrházónak vezetője. Vilhan Erzsébet neve szinte észrevétlen nül került be a falu kulturális életének történetébe. Pedig alig néhány évvel ezelőtt még senki sem ismerte őt a faluban. Csak akkor költöztek ide, amikor a férjét hivatalosan áthelyezték Losoncról a rapovcei MRSZ-be. A kulturális munka sem tartozik, úgy mint például a tanítóknál, о hivatásából eredő feladatai közé. Családjának élő asszony ő. Csak a szebb, teljesebb élet és a kollektíva utáni vágy vitte őt a falu fiataljai közé.- Pedig itt a faluban engem már az idősebb korosztályba sorolnak az emberek, - mosolyodott el Vilhanné. Mosolyog, mivel ő is, mint minden városi ember, furcsállja a falusi embereknek a társadalmi élettől való korai visszavonulását. — Itt, ha egy fiatal lány férjhez megy, kendőbe burkolódzik és teljesen megszakítja a kapcsolatot a falu fiatalságával. Visszavonul az idősebb ^asszonyok közé. Pedig nincs annál nagyobb" öröm, mint a fiatalok között élni, vezetni és tanítani őketl Engem a fiúk és leányok egyaránt barátjukká fogadtak. Ha szükségét érezték, elpanaszolták nekem minden gondjukat, bajukat, vagy eldicsekedtek boldogságukkal. S én? Úgy szerettem volna belopni a falu életébe a Vilhan Erzsébet Kelzi Klárival, a Csehszlovákiai Ifjúsági SzSvetség 17 éves eln&knájével beszélget. Fata: Anné városi élet tempóját, mely az embereket nagyobb feladatok megoldására, szebb és teljesebb élet kiépítésére ösztönzi. Nevetni fog, - s itt lehalkította a hangját, mintha titkol árulna el, - de a falu idősebb lakói megszóltak azért, hogy öreg létemre a fiatalok közé járok. Szokatlan dolog ez faluhelyen, nem úgy, mint a városban, ahol fiatalok és öregek egyaránt részt vesznek a kulturális munkában. „öreg létemre"! Milyen furcsa ezt hallani egy alig 33 éves fiatalasszony szájából! és a város között Hiába, még nagy a különbség a falusi és a városi emberek gondolkozása közötti — Már nem is olyan nagy, mint valamikor, - mosolyodon el Vilhan Erzsébet. — Az idősebb embereket már nehéz megváltoztatni. De a fiatalság nagy része, különösen a fiúk, a városba járnak tanulni vagy dolgozni, s így gondolatviláguk is lassan városiassá válik. Csak az a baj, hogy nem igen igyekeznek a tanultakat szülőfalujuk társadalmi és kulturális életének fejlesztésére fordítani. Természetesen ez a feladat sok áldozatkészséget és kitartást követel. Én bizony igen gyakran magam takarítottam ki a kultúrtermet, befűtöttem, összehívtam a fiatalokat, rendeztem, súgtam, s ha kellett, hát szerepeltem is. Körülbelül öt évvel ezelőtt kezdtük el a kultúrmunkát. Gogol „Nősülés" című vígjátékát tanítottam be. Ezzel mentünk el a színjátszó csoportok járási versenyére. A versenyen megnyertük a legjobb kollektíva, a legjobb szereplő, valamint a legjobb rendező díját is. Tehát így kezdték. Vilhanné nem jött a községbe nagy rendezői vagy színjátszói tapasztalatokkal. Losoncon csak néha ment el az énekkarba, melynek a férje is tagja volt. Veleszületett tehetsége, segíteni akarása, az emberek iránti szeretete, valamint a kulturálisabb élet utáni vágya emelték őt a falu kulturális életének vezetői közé. Mit szól ehhez hazánk haladó tanítóinak hatalmas hadserege, melynek ezenkívül rendelkezésére áll az iskolában szerzett tudás hatalmas fegyvere is?! Gajdács Irén A szünetben: Szabi Adél tanítónő, Slmki Margit irini, R. Jánoska Flóra tanítónő és Borbély Anna Ipolyvlskröl szívélyes beszélgetés kézben. Február 4-én újra megtelt a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának ülésterme, lapunk Szlovákia minden részéből idesereglett munkatársaival. A kulturális forradalom sokrétű kérdéseit jöttek velünk megvitatni, valamint tanácsaikkal hozzájárulni ahhoz, hogy lapunk a lehelő legnagyobb mértékben meggyorsítsa a kulturális forradalom betetőzését hazánkban. A vitához Dr. Szabó Rezső elvtárs, a Csemadok titkárának gondolatokban gazdag, érdekes beszámolója adta meg az alapot. Az értékes beszámolót értékes hozzászólások követték. Elsőnek Szalai Adél, a Nyárasdi Nyolc-ÚJRA EGYÜTT éves Középiskola tanítónője szólalt fel. A mai gyermekek problémáiról beszélt, akik a felnőttek kétfajta világnézete között tévelyegnek. Arról, milyen tulajdonságokat fejleszt ki a gyermekekben az a tény, hogy a szülők a régi nevelés hatása alatt gyakran mást tartanak jónak és helyesnek, mint a marxista világnézetet valló tanító. Ezért ne csodálkozzunk azon, ha a gyermek nem lát a felnőtt emberekben megtéveszthetetlen, mindent tudó lényt, mint valamikor. Ennek ellenére reálisan gondolkozó, a jót a rossztól megkülönböztetni tudó emberek kerülnek ki az iskolából. A tanítók feladata, hogy a gyermekek ne nézzék le a maradibb gondolkozásé szülőket téves nézeteikért, de igyekezzenek megértetni a maradi gondolkozás okát. Kitért arra is, miért nem járnak sikerrel némely népnevelő előadásai. Ez azért van, mert gyakran az előadók sem tudják az országos feladatokat és perspektívákat „aprópénzre váltani", vagyis álvetíteni az egyes községek konkrét feladataira és perspektíváira. Vigh Rózsa a lakás- és beszédkultúráról beszélt. Arról, hogy megtanultunk szép villaszerű házakat építeni a falvakon is, de ezeket a házakat még nem tudtuk a család meleg fészkévé változtatni. A legtöbb falusi családnál a szobák megmaradnak bútorraktárnak, múzeumnak, mivel a család a konyhában éli le egész életét. 8 Simkó Margit írónő arra mutatott rá, hogy a vidéki színpadokon gyakran kétes művészi értékű színdarabokat adnak elő. Ezzel nemcsak rontják a színházlátogatók ízlését, de a színháztól méltán elvárt nevelési munka hatását is lényegesen csökkentik. — Javítani kell a kulturális munka minőségét, - mondta Ozorai Ferencné, a dunaszerdahelyi nőbizottság elnöknője. - Az az érzésem, hogy csecsemőkoszton tartjuk az embereket, Itt az ideje, hogy az elemi iskolai tudáson kívül megszerezzék a középiskolai műveltséget is. Ozorainé figyelmeztetett arra is, hogy nincsen elég film a serdülő ifjúság számára. Többek között ajánlotta, hogy lapunkban kezdjünk vitát arról, helyes-e, ha a nő hivatalos ügyekben befolyásolja a férjét. — Indítsanak vitaoldclt a gyermeknevelésről, - kívánta Juhos Ilona Felsőszeliről. Állandó rovatot kértek a materialista világnézet szemléltető ismertetésére, valamint a vőlegények és menyasszonyok házasságra való előkészítésére. Estére hajlott az idő, amikor abbahagyták a vitát. Nem mindenki jutott szóhoz, aki szólásra jelentkezett. De nem baj, hiszen a vita tovább tart lapunk hasábjain, ahol minden jó gondolatnak és javaslatnak helyet adunk. — Milyen rövid a nap, — állapítottuk meg, amikor szétszéledtünk az ívlóm pák fényében fürdő esti Bratislava utcáin és búcsúzkodtunk: — Viszontlátásra a következő közös tanácskozáson. Gir. Foto: Lisicky.
