Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-03-01 / 5. szám
fb ....... Jtfatn/ammí) Tavasz lesz már, vadvirágos szellő száll a táj fölött, dérszakállú Télapóka más vidékre költözött. Patakparton fűszál zsendül, napfény árad szerteszét, pintyőmadár dallal várja édesanyánk ünnepét. Zúgóvízű Volga mentén s északsarki tájakon, ahol hideg hócsillag ül zúzmarafa ágakon, s forróegű Afrikában, ahol karcsú pálma leng ■ mindenütt a földkerekén gyerekszájak szava zeng. Köszöntőt mond Jancsi, Dorka, ferdeszemű s fekete, köszöntőt a néger mama korombőrű gyereke. Hegyek alján, tengerparton, nagyvárosban, kis tanyán száll az ének, csendül a szó: Köszöntelek, jó anyám! Édesanyám megkérdezte, hogy elébe álltam: „Kicsi lányom, mi lesz ezzel a sok szép virággal?" „Ezt adom a sok jóságért nők napján Magának, S szivem forro szeretetét az Édesanyáknak!" Budai József Hisz ha°SZÖntselékl9-y nök non* • I orró eJÍel m,. . ипУ°т! м “-ва, 6 Cr <»„,ч *■0 «w« r^°o ce. h'°ba U° d°9 gyermd[uk °zt 9mVa3yok. *né,küi ?ikor^dez, szivu^ A^9cs°kolnkért hálát 9y°> ~ . -■ —5 C Kora reggel zöld erdőben virágcsokrot szedtem; Virágcsokrom friss harmattal meg is öntözgettem. A napsugár megcsókolta sokszínű virágom: Nincsen ennél szebb csokor ma az egész világon. Kicsi csokrom, szép virágom keblemre öleltem, Szivem minden szeretetét kelyhükbe leheltem; Ezzel mentem köszönteni drága jó anyámat, Aki értem a világon a legtöbbet fárad.
