Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-02-01 / 3. szám
I HÍZ! НШШШ Hogyan is lehetne Romániáról írni anélkül, hogy legalábbis néhány szóval meg ne emlékezzünk Sinaiáról, a gyönyörű, volt királyi nyaralóról, mely ma az írók és költők üdülőháza, maga a' palota meg múzeum. De én a pompás épület, a park és a hegyvidék dicséretét inkább. a fényképre bízom és további megállóm, Marosvásárhely asszonyairól, a házikönyvtórosokról írok. — Nagyon szeretem о könyvet. Az a vágyam, hogy másokkal is megszerettessem az olvasást. Jusson mindenkinek abból a sok szépből és jóból, amit az írók megírtak — így kezdi vallomását Pánczél Lenke, a marosvásárhelyi legjobb házikönyvtáros a havonta megjelenő kis tudósításban, a Házikönyvtárosok Híradójában. És amikor otthon kerestük fel őt, hogy megnézzük, mi is az a házikönyvtár, látjuk, hogy nem nagy, üres szavak ezek, de tettek és főleg sok-sok könyv sorakozik e szavak mögött. Délelőtt van, készül az ebéd, de egy házikönyvtárosnak még ilyenkor is készenlétben kell lennie. A konyha egyik sarkában áll a könyvespolc (az új ház most készül, a család a konyhába szorult) és rajta a soksok, csaknem 400 könyv. Illetve ennyinek van meg о helye, de ezek nem otthonüllő könyvek. Ahogy Pánczél Lenke mondja: az ő könyvei járnak, vándorolnak, amíg ki nem fáradnak. És ekkor sem kerülnek pihenőre, hanem vissza a tartományi könyvtárba, hogy újakat, frisseket kapjon helyettük. Mert ez tulajdonképpen a házikönyvtárosok munkája. A tartományi könyvtárból hazaviszik a könyveket és a környék lakosainak nem kell a nagykönyvtárba menniök, ha olvasni akarnak. Csak a szomszédba, a házikönyvtároshoz. Az elmúlt év őszén 21 házikönyvtáros működött Marosvásárhelyen s micsoda verseny folyt az olvasókért! Pedig nem könnyű és kényelmes munka ez! De aki már egyszer az elsők között szerepel a Híradó havi értékelésében, nem adja egykönnyen első helyét. De azért nemcsak a helyezésről, a versenyről van itt szó.- Hónapokig feküdtem betegen. Egyik nap — csúnya, esős idő volt — kopogtak az ajtón. Egy^elvtórsnő lépett be. Könyvet hozott olvasásra. Nagyon megörvendtem, mert szeretek olvasni. Eddig is becsültem a házikönyvtárosokat, de most, mióta hallom, hogy versenyre keltek a kolozsváriakkal, igyekszem még szorgalmasabban olvasni és másokat is olvasásra bíztatni, Ezzel próbálóm meghálálni Pánczél elvtársnő jóságát. — Vass Katalin, a Petőfi Sándor Bőr- és Cipőgyár dolgozója szavai is elárulják, miről is van szó. • Emberségről, könyvszeretetről, és sok-sok olvasásról. Mert a könyvtárosnak ismernie kell minden könyvet, hogyan is tudná ajánlani másképpen? — Vajon hqny könyvet olvasott el Pánczél Lenke? — Hát nagyon sokat. Igaz, eleinte csak 15-20 könyvvel kezdtem, ezzel jártam a házakat. Most, hogy nár sok a könyv, segítőtársaim is akadnak. Tálos elvtársnő például most is hat könyvet visz el és ezek a ház lakói között addig forognak, amíg mindenki elolvassa. Nem is hinné az ember, hogy mennyi viszályt szüntetett meg ez a házban. Most, ha a lakók találkoznak, nem a szomszéd hibájáról beszélnek, de egy-egy könyv regényhőséről. A férjem is sokat segít. Hogy állandó olvasóim száma 250 lett, azt neki is köszönhetem. A Fáklya malomban dolgozó munkatársainak ő viszi a könyveket. — És milyen könyvek kelnek el a legjobban?- Főként a regények, de az utóbbi időben egy-egy szakkönyvet is ajánlottam hozzájuk és ma már az olvasók maguk kérik így. A könyvek propagálásában az is nagy segítséget jelent, hogy olvasóimat kérem meg, olvassák el az újabb könyveket és ismertessenek meg azok tartalmával, mert nincs időm mind elolvasni. És aki ezt vállalja, nemcsak engem, de egész környezetét meggyőzi, hogy érdemes ezt va<jy azt a könyvet elolvasni. Kifogyhatatlanul ötletesek a házikönyvtáros asszonyok. Ha a szülők nem olvasnak, a gyermekhez látogatnak el és a meséskönyv mellé a mama is elfogad egy kis regényt. Később már ő maga jön érte. Ha könyvvitát, irodalmi törvényszéket készítenek elő, előre figyelmeztetik az olvasókat, melyik könyvről lesz szó. És ugyan ki jönne úgy a vitára, hogy el ne olvasná előbb a könyvet? A Házikönyvtárosok Híradója az egyes rendezvényekről is beszámol és havonként legalább 6—8 akciót sorol fel: Pastor Elena ■$ A nyár folyamán sok könyvvitát látott Pánczél Lenke udvara. Nagyanyó mesél - és Simon Elza kis olvasói hálás hallgatók. Csend és nyugalom honol a múzeummá alakított volt királyi palotában Sinaián. házikönyvtáros jól sikerült béke- és könyvdélutánt rendezett — Pánczél Lenkénél Tolsztoj Karenina Annáját vitatták meg — Erdei Zsuzsannánál 40-en hallgatták meg a Nikora Potkova c. könyv ismertetését — Simon Elzánál 31 gyermek örvendett a jólsikerült mesedélelőttnek — Bíró Rozáliánál sikerrel népszerűsítették Gagyi László novelláit. És a mindehhez szükséges könyvet a tartományi könyvtár bocsátja az egyszerű, kultúrát terjesztő asszonyok rendelkezésére. A kölcsönzés díjtalan és a házikönyvtárosok is minden fizetség nélkül végzik fárasztó munkájukat. Illetve így: pénzt nem kapnak érte, de övék a körzet, a háztömbök lakóinak, a gyermekek, háziasszonyok, munkások, nagymamák és nagypapák hálája és elismerése, én pedig ezzel a néhány sorral szeretném kifejezni csodálatomat és megbecsülésemet a könyvek e szerény, lelkes terjesztői iránt. Újvári Magdolna. 5
