Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-09-15 / 18. szám

Irodalmi pályázatunk tiszteletdíjjal jutalmazott első írása:

Első kép

Színhely: özv. Kisné lakása

Egyszerűen berendezett nappali szoba. Középen nagy kerek asztal, körülötte székek. Sötét, régibb formájú ebédlőszekrény, kis tálaló, régimódi dívány. Kis asztalon rádió, a falon berámázott fényképek. A szoba ajtaja kis teraszra nyílik, és onnan néhány lépcső a kertbe visz. A délutáni nap beragyogja a szobát. Kisné a már terített asztal körül jár, megigazítja a terítékeket, és mosolyogva mindegyikhez piciny csomagot tesz. Háttal áll a nyitott ajtónak. Fialáné (virágcsokorral a kezében lábujjhegyen feljön a lépcsőn és figyeli Kisnét, aki hirtelen megfordul): Mit látok? Milyen nagy készülődés! Isten éltessen! (Átadja a csokrot és szeretettel megölelik egymást) Kisné (meghatotton): Köszönöm, Márta, 12 év óta egyszer sem feledkeztél meg a születésnapomról.

Fialáné: De te sem az enyémről. (Végignéz az asztalon.) Vacsorát készítesz? Várod a bogárkáidat? Jönnek a gyerekek?

Kisné (bizakodóan): Remélem, hiszen vasárnap van, biztosan eljönnek.

Fialáné: Tavaly . ..

Kisné (szavába vág): Ne említsd, akkor elfelejtették, hétköznap volt, vizsgákra készültek, nem gondoltak rá.

Fialáné: Ne véad őket. A hármuk születésnapjáról te egyetlen-egyszer sem feledkeztél meg.

Kisné: Én, — az más. Egyébre sem gondolok, csak rájuk. De nekik kötelességeik vannak. Rossz osztályzat esetén nincs stipendium,. enélkül pedig nem tanulhattak volna a városban. (Reménykedve.) Ne félj, itt lesznek nemsokára, tudják, hogy tavaly milyen bánatot okoztak nekem.

Fialáné: Bánat ide, bánat oda, ti anyák végül is mindig megbocsáttok és megvéditek csemetéiteket.

Kisné (kedvesen): Márta, drágám, nem egyszer beszéltünk már erről. Értsd meg, aki//

\

IFJÚSÁGI SZÍNJÁTÉK HÉT KÉPBEN

Írta: Strausz Margit

Személyei

Özvegy Kis Mária,

Fiola Márta, a szomszédnöje,

Kerekes-házaspár,

Vítek-házaspár,

Nagymama,

Rendörfelügyelö,

Rendőr,

Feri, )

Morika, ) Kisné gyermekei,

Pali, )

Kerekes Anni, Feri barátnője, Vítek Péter, Marika barátja, Zoli, Tamás, Pali baráljai.

nek nincsen gyermeke, másként látja mindezt.

Fialáné: Igen, másként látjuk — elfogulatlanul. Nem lehet minden nevelési hibát az anyaszeretettel mentegetni.

Kisné: Rosszul esnek bíráló szavaid. Hiszen itt élünk egymás mellett sok év óta, és szemtanúja voltál elég nehéz életemnek. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy gyerekeimből rendes, jó embereket neveljek. Amíg itt vannak körülöttünk, milyen egyszerűnek látszik. Sajnos, ez nem tart örökké, — gyermekeink elkerülnek mellőlünk, és akkor már nem védhetjük meg őket az élet befolyásától. Sok veszélyt rejt magában a fiatalság élete, ezt .iái tudjuk.

Fialáné: Én nem nevelek gyereket, de amikor hallom a sok panaszt, nem tudom, ki a hibás, a szülők-e, vagy a gyermek?

Kisné: Nehé* erre válaszolni. Gyereket jól nevelni nem könnyű dolog. A bizalmukat elnyerni, — ez a legfontosabb. Bizalmatlanság szülő és gyermek között sok félreértést, végzetes bajt vonhat maga után. Ezért kérem mindig az enyéimet, bármi történnnék velük, ne titkolják előttem. És ne felejtsd el, Márta, a legnehezebbet, 12 év óta apa nélkül nevelem őket, így duplán büszke vagyok rá, hogy jó gyermekeim vannak.

Fialáné: Hát persze, hogy jók, csakis szeretetből szidom őket. Féltelek, nem akarom, hogy bánat érjen.

Kisné (mosolyogva): Ha csak egy kis öröm kecsegtet, mi anyák a bánatot könnyen elfeledjük. (Kézenfogia Mártát és a falon függő képekhez vonja.) Nézd, itt van három szép gyermekem, hát nem aranyosak? Feri, Marika, Pali. Ferkó, szép, jó kisfiam.

Fialáné (nevetve): Kisfiam? — 178 cm magas !

Kisné: Mégis a kisfiam. Tudod, ő közlékenyebb mint Mari.

14

Fialáné (Marika képét nézi): Marika nagyon szép, hallom, sokat látni őt a ViteK fiúval.

Kisné: Nincs ebben semmi különös, hiszen osztálytársak.

Fialáné: Véletlenül ismerem azt a családot. Az asszonyt nem kedvelem.

Kisné: Ugyan kérlek, nem kell az ilyen diákszerelmet komolyan venni. (Közben az óráját nézi.) Eltrécseltük az időt. (Ijedten.) Palikának régen itthon kellene lennie.

Fialáné: Tulajdonképpen hol van Pali?

Kisné: Reggel két barátja jött érte, a városba mentek ifjúsági filmelőadásra.

Fialáné: Meglátod, mindhárman az autóbusszal érkeznek. (A terítékekhez tett kis csomagokat nézi.) Mi ez? Valami csemege?

Kisné (titokzatosan): Nem, mindegyiknek egy kis ajándék.

Fialáné (nevet): Hót kinek van tulajdonképpen születésnapja? Ó, ti anyák!,

Kisné (szelíden): Nem érted te azt, Mária. De kérlek, nézz el a szomszédba, megjött-e már Zoli és Tamás. Aggódom Pali miatt.

Fialáné: Jó, máris megyek. (Kimegy a teraszra és lemegy a lépcsőn.)

Kisné (fáradtan a rádió mellé ül, kinyitja, és halk zene mellett legördül a függöny).

Második kép

Színhely: Virágos rét széle. Fának támasztva

két bicikli. Takarón nyitott termosz, szétszórt papiros. Szép, napsütéses vasárnap délután.

Anny: Nem várom be figyelmeztetésedet, (összeszedi a papirost.) Igazad van, kár a szép mezőt papirosokkal elcsúfítani. (Miután rendet teremt, a takarón fekvő Feri mellé ül.) De jó egy ilyen szép vasárnap, bár sohasem érne véget. Ugye, ma nem sietünk haza? Szeretnék felmenni a kis vadászházhoz.

Feri (vigasztalva): Annykóm, ma ne számíts rá, korábban indulunk, még sok a dolgom.

Anny (duzzogva): Hetek óta tanulni, tanulni, egyebet sem hallok.

Feri: Elfelejted, hogy még diák vagyok, most lesznek a legnehezebb vizsgáim.

Anny: Bár csak túl lennél mindenen! Mondd, Ferikém, megmondjuk otthon?

Feri: Mit?

Anny: Háf, hogy együtt járunk.

Feri: Gondolod, hogy ez titok? Én elmondtam anyámnak, hogy egy helyes kislánynyal töltöm szabad időmet. Nincsen ebben semmi különös, és azt neked sem kell titkolnod.

Anny: Nem merem elmondani.

Feri: Miért? Ha én fiú létemre bizalmas vagyok anyámhoz, miért ne lehetnél te is az. Biztosra veszem, hogy jólesnék neki őszinteséged.

Anny: Hogy magyarázzam azt meg neked? Tudod, engem még gyereknek tekintenek. Talán fél, hogy ez öregíti őt. (Szomorúan.) Testvérem nincsen, akivel elbeszélhetnék, így mindent csak magamban tartok.

Feri: És édesapád, ő nem hallgat meg?

Anny: Soha sincsen ideje számomra, örökké siet.

Feri (elgondolkodva): Különös család! Egyetlen gyermek vagy, és nem érnek rá törődni veled. Mi hárman vagyunk, de anyánknak minden gondolata a miénk.

Anny: Szeretném őt megismerni.

Feri: Majd megismered. Az én anyám is szép, (szeretettel), nekem nagyon szép, de a bánat barázdákat vont az arcára. Sokat sírt, szegény, még most is gyászolja apámat.