Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-09-15 / 18. szám

Шшйщуипй ik/ye

Az erkölcsi nevelés néhány kérdéséről

„legmagasabbrendű erkölcs, új, szocialista morál." Sok szülő még ma is érthetetlenül áll szemben ezekkel a számukra újat jelentő fogalmakkal. Példákkal szeretném szemléltetni, hogy mit is értünk a szocialista erköics fogalma alatt s hogyan alakíthatjuk ki ezeket a tulajdonságokat a ránk bízott gyermekekben.

A, helyes családi és iskolai nevelésnek elő kell készítenie a felnövekedő nemzedéket arra, hogy az élet által eléje állított feladatokat helyesen tudja megoldani.

A gyermek erkölcsi tulajdonságainak kinevelésénél elsődleges feltétel, hogy a gyermek higgyen az erkölcsi tanítások igazságában. Ezt pedig csak egyetlen módszerre! érhetjük el, a nevelők személyes példaadásóval. . A nevelőknek, szülőknek sohasem szabad másként cselekeaniok, mint ahogy arra gyermekeiket tanítják, mert nem szabad elfelejteni, hogy a gyermek nemcsak okkor nevelődik, mikor oktatják, dicsérik, vagy éppen korholják, hanem akkor is, mikor látszólag csendben figyeli a körülötte hullámzó életet.

Az erkölcsi normák legelemibbjét betartó ember alapvető tulajdonságai közé tartozik a szülők és általában az idősebbek megbecsülése, szeretete. A bölcsőből kikandikáló emberpalánta a közelében élő szülők megfigyelésével és utánzásával kezdi meg

élete ténykedését. így a körülötte élő emberekhez való viszonyát nagyban befolyásolja ezek egymással szemben tanúsított viselkedése. A gyermek magatartásában valósággal visszatükrözi szüleinek és a környezetében élő felnőtteknek a magatartását. Ezért ne csodálkozzék a feleségével és a vele egy háztartásban élő egyénekkel durván bánó apa, ha a földón még alig tipegő csöppsége magától értetődő egyszerűséggel fogja megismételni a hallott durvaságokat. De ne lepődjék meg az anya sem, aki a kisebb gyermeke szeme előtt gyakran és oktalanul veri a nagyobbik testvért, hogyha élete első önálló cselekedeteit gyakorló kicsinye gondolkodás nélkül emeli majd ütésre a más körülmények között oly édesen simogatni tudó kezecskéjét. A gyermek szüleihez való helyes viszonyának kialakítása annál inkább fontos, mert ezek az első érzelmi kapcsolatok nagyban befolyásolják a későbbi felnőtt ember viszonyát környezetéhez és embertársaihoz.

A gyermekek helyes erkölcsi nevelésénél figyelmet kell szentelni a testvérek egymáshoz való helyes kapcsolata kialakításának is, mert a testvérek helytelen nevelése következtében egészségtelen erkölcsi szokások honosodhatnak meg a gyermekekben. A legegyszerűbb példa a „kedvencek" esete, mikor valamelyik szülő megkülönböztető

bánásmódot alkalmaz valamelyik gyermekével szemben. Az ilyen bánásmód felkelti a többi testvérben az irigységet és féltékenységet s bizony egyik érzés sem tartozik a dicsérendő emberi tulajdonságok közé. Különösen ügyeljenek a szülők a középső gyermek helyzetére, mert pl. három testvér közül a középső igen gyakran szorul háttérbe. Ne legyen a középső gyermek az állandó összehasonlítás áldozata. Ne követeljük tőle, hogy olyan okos legyen, mint a jóval idősebb bátyja, vagy olyan csendes és jo, mint az állókában gügyögő kistestvére.

A szocialista erkölcs normái közé tartozik a barátság és a szocialista harafiság érzése is, ami az első esetben az egyénnek kisebb csoporthoz való bensőséges kapcsolatát, a másik esetben pedig a hazája határain belül élő dolgozók kollektívájával szemben érzett szeretetét és azok megbecsülését jelenti.

Az emberek erkölcsös tulajdonságai közé kell sorolnunk a hősiességet, az életben felmerülő nehézségek leküzdésében felmutatott optimizmust, a munka tudatos szeretetét, a köz- és magántulajdon védelmét, az igazmondást, a becsületességet és nem utoljára az illedelmességet.

A szülők a gyermekekben saját életük folytatását, saját vágyaiknak és eszményeiknek megvalósítóit szeretnék látni. Ezek megvalósításához arra van szükség, hogy a szülők és nevelők elsősorban önmagukat formálják olyanná, amilyenekké a gyermekeiket törekszenek alakítani. A helyes neveléssel járó gond és fáradság meghozza a jutalmat is, az apró családi örömök sorozatát és legvégső esetben a boldog, megelégedett öregkort.

A SZABAD FÖLDMŰVES nagy irodalmi pályázata

FELHÍVÁS

Pártunk XI. kongresszusa történelmi jelentőségű határozatainak közzététele után a szocialista építés üteme rohamos lendületet vett. Napról napra örvendetes jeleit látjuk annak a forradalmi átalakulásnak, mely immár közelről érzékelhető határköve a szocializmus építése betetőzésének hazánkban. A szocializmus nem távoli ígéret, hanem jelen és a legközelebbi jövő tényekkel bizonyított valósága. Hatalmas gyárak, üzemek épülnek, új energiaforrások nyílnak olyan egymásutánban, ahogy azt még a közelmúltban is kevesen hitték.

Az anyagi jólét emelkedésével azonban nem tort lépést a kulturális fejlődés és nem változik meg egyidejűleg az emberek gondolkodása. A szocialista építés időszakában elsőrangú feladattá válik a szocialista gondolkozású ember nevelése. A mindinkább gépesített termelési folyamatok, a közös nagyüzemi gazdálkodás megköveteli a magosabbfokú műveltséget, az eszmei színvonal emelkedését és a szocialista módon való gondolkodást.

Különösen sürgető ez a feladat falun, ahol éppen a kulturális élet elmaradottsága folytán a fiatalság mindinkább otthagyja a mezőgazdaságot, eddigi környezetét és a több kultúrát nyújtó városban, az ipari termelés különböző szakaszain igyekszik elhelyezkedni.

Nemzeti bizottságaink, továbbá tömegszervezeteink feladata, hogy a XI. kongreszszus irányelvei alapján megteremtsék a fel(ételeket a kulturális forradalom befejezésére, s ezáltal a falusi ifjúság kulturális igényeinek olyan kielégítésére, hogy megkedveljék c falut, a nagyüzemi gazdálkodást és a távlatokat látva szívesen válasszák az egyre (ártalmasabbá, kulturáltabbá váló falut. Az ő feladatuk, hogy feltárják, megismertessék czokat a távlatokat, melyek falvainkon a kulturális forradalom betetőzése nyomán a holnapból ránk mosolyognak.

íróinkra, művészeinkre szintén komoly feladat hárul. Az élethez, a gyakorlathoz közelálló, a jövőt művészi erővel elénk táró műveikkel talán ők tolmácsolhatják leginkább falvaink egyre szépülő holnapját, ők mutathatnak rá a legművészibb formában s a forradalmi romantika eszközeivel legkézzelfoghatóbbá téve, azokra a tényezőkre, melyek már belátható időn belül eltüntetik a falu és a város közötti kulturális különbséget.

A SZABAD FÖLDMŰVES szerkesztősége e céltól vezetve pályázatot ir ki olyan irodalmi müvekre, melyek művészi erővel bizonyítják be a falusi ifjúságnak a mezőgazdaságban való elhelyezkedés fontosságát, bemutatják a faiu kulturális fejlődésének távlatait, megkedveltetik a nagyüzemi gazdálkodási formát, mint a boldogabb, gondtalanabb és kulturáltabb életmód megalapozását.

Vadkerty Katalin

A pályázat feltételei

a) A pályázat 1958. augusztus 15-én indul és a pályaművek benyújtási határideje 1958. november 30;

b) pályázhat minden csehszlovák állampolgár;

c) a pályamű műfaja lehet elbeszélés, irodalmi riport, vagy rövid színpadi jelenet;

d) a pályamű 10 írógéppel írt oldalig terjedhet;

e) a pályamű nyelve lehet: magyar, szlovák, cseh;

f) a pályázat jeligés, tehát titkos. A pályaművet jeligével kell ellátni és egy ugyanazon jeligével ellátott másik borítékba kell betenni a pályázó nevét és címét. Ezen jeligés, a neveket tartalmazó borítékokat a pályaművek elbírálása után bontja fel a bíráló bizottság;

g) a bíráló bizottság irodalmi szakértőkből és a szerkesztőség megbízott munkatársaiból tevődik össze;

h) a pályázat eredményét lapunk karácsonyi számában közöljük;

i) a pályázat dijai:

I. 2000 korona,

II. 1200 korona,

III. 800 korona,

IV.-V. 500-500 korona.

j) A nem díjazott, de közlésre alkalmas pályamüveket tiszteletdijjal jutalmazzuk.

Reméljük, hogy a pályázókat nemcsak az értékes díjak ösztönzik a részvételre, hanem az a tudat is, hogy pályaműveikkel hozzájárulnak napjaink egyik legfontosabb feladatának - a falu szocialista átépítésének teljesítéséhez.

13