Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-08-15 / 16. szám

Szolnocska A szolnocskai asszonyok a királyhelmeci járás többi asszonyaival együtt nagy lendü­lettel láttak hozzá a munkához a termelés minden ágában, hogy a CSKP XI. kongresz­­szusának határozataiba foglalt feladatokat a mezőgazdasági termelés fejlesztése terén minél hamarabb teljesítsék. Így történt, hogy a szolnocskai asszonyok elsők voltak a járásban a korai zöldség termesztésében. Pataki János vezetésével igen szép korai káposztát, karalábét, sárgarépát és ubor­kát vittek ki elsőként a piacra. A szorgalmas munkának meg is van az eredménye. Az eddigi eredmények azt mu­tatják, hogy a tervezett jövedelmet nem­csak elérik, de túl is szárnyalják. Koszonyi István, Királyhelmec JNB Sárasfa A sárosfai Csemadok táncegyüttese a Csallóközi csárdással szerepelt a népi tánc­csoportok zselízi versenyén. Ennek az alig 850 lakosú falunak a tánccsoportja nagy sikert aratott annak ellenére, hogy még sa­ját zenekara sem volt. A komorjai népi ze­nekar segítette ki őket. A tizenhat-tagú tánccsoport sok estét töltött a kultúrházban, amíg idáig eljutott. Hiszen a bratíslavai kerületet csak három tánccsoport képviselte Zselízen, s ezek kö­zé ők is bejutottak. Erre az alkalomra új ruhát kaptak. A Csemadoktól kaptak 3 000 koronát anyagra, s a ruhákat a sárosfai asszonyok varrták meg Végh Kálmán sza­bász felügyeletével. így a tánccsoport sike­re a sárosfai asszonyok sikere is, akik sok estét töltöttek el a ruhák varrásával, jólle­het némelyiküknek 4—5 gyermeke is van. Fejes Jóska, a tánccsoport vezetője, nem ismert fáradtságot, hogy a tánccsoport tag­jai — az állami gazdaságban dolgozó fiúk és leányok - minél tökéletesebben felújít­sák a régi népi táncokpt és dalokat. T. Andrejkovicová, Sáros fa Praha Harminchárom évvel ezelőtt egy faág kiütötte egyik szemem világát és én fél­szemmel éltem át ifjúságom legszebb éveit. Megsirattam akkor szerencsétlenségemet, de segítséget senki $em nyújtott. S most, harminchárom évi félvakság után elfogódva állok a prágai szemklinikán, hogy az ope­ráció után mint egészséges, teljesen látó ember térjek vissza családomhoz.- Nem kell félni, arany keze van a dok­tornőnek, - vigasztaltak egyszerre négyen is. - Én is teljesen vak voltam, és most nor­málisan látok, — kopogtatja meg az asztal szélét a 73 éves Zvierotská asszony.- Én is csak bottal tapogattam az utat, nem láttam egy fényvillanásnyit sem, — tol­dotta meg a beszélgetést a mellette ülő 79 éves anyóka. — Az egyik szemem már teljesen rendben van, a jövő héten meg­operálják a másikat is s akkor már akár dolgozni is mehetek. Sok itt a klinikán a boldog ember, aki­nek a tudomány és a hazánkban mindenki­nek segítséget nyújtó egészségügy vissza­adta a szeme világát. Nem is tudom, si­rassam-e a vakon átélt múltat, vagy örül­jek annak, hogy hátralevő éveimet látó szemekkel, a természet szépségeiben gyö­nyörködve élhetem le. Kotocs Irén, Praha XIV., Budéjovická 54 7шт Jtleóttöincó, délótián étöbidét óul Letétéinek 7 5-lk éúLőidulÁjáia I. Mestrovics őserejű, hatalmas képzeletű művészegyéniség s mint annyian, ő is a népből ered, tehetségének forrása és első formálója a sziklás dalmát anyaföld. Szla­vóniában, Vrpoljéban 1883-ban látja meg a napvilágot. Szüleivel rövidesen visszatér igazi hazájába, a Dinári Alpok Otavica ne­vű kicsi falujába. Atyja ezermester, ács, asztalos és kőfaragó. Ö tanítja kisfiát a betűvetésre s a fafaragás és kőbevésés fortélyaira, édesanyja meg mélabús és tü­zes dalokra, színes regékre. A fonókban, ünnepi összejöveteleken ősi húros hang­szerek, a guzla és hárfa pengése mellett zendülnek fel a történeti epikai énekekből a hősi múlt elevenen élő emlékei s idézik о 14. századbeli török ellen vívott rigóme­zei csata tragikumát: a szerb függetlenség elvesztését. — Az élénk eszű, rajongó lelkű Ivan, mialatt a hegyoldalakon juhait legel­teti, maga elé képzeli a mesék és dalok hőseit. Még a felhők, sziklák különös alak­jaiban is őket látja s ügyes kézzel fából, kőből kelti életre őket. Csodagyerek számba megy rövidesen s egy odavetődött nyugalmazott kapitány remek ösztönnel érzi meg a 15 éves fiúban a jövő művészét. Tanácsára Splitbe viszik egy kőfaragóhoz, hol nagyszerűen fejlődik tehetsége. Innét Bécsbe, az Akadémiára ke­rül. A múzeumok görög szobrai elragadják s későbbi alkotásainál döntően befolyá­solják. Hamarosan elismerik tehetségét, mű­veit kiállítják s hazulról is kap megrende­léseket. - Eljut Itáliába, a reneszánsz, kü­lönösképp Michelangelo hat rá. - Párizs­ban a kor nagy alkotóinak: Rodinnak és Bourdellenek, Maillolnak mesteri műveiből okul. Mikor technikai tudását elég érettnek érzi, hozzálát régi álmának: a nagyszabá­sú rigómezei emlékműnek tervéhez. A nem­zetük szabadságáért elesett vitézeknek templomot akar emelni, melyet a harco­sok, bilincseiket szaggató rabszolgák, gyá­szoló özvegyek szobraival szándékszik éke­síteni. Terve csak töredékekben valósul meg. — Közben számos főváros ismeri meg alkotásait. 1910-ben Párizsban nemzetközi kiállításon vesz részt. Nem az osztrák, ha­nem a szerb pavilonban állítja ki irányt mutató, politikát megelőző műveit a már európai színvonalon álló Mestrovics. Első díjat nyer s világsikert ér eh Ekkor alkotja anyja fenségesen egyszerű szobrát, — me­lyet nagyszerű összhangja, mélyérzésű ki­fejezése az anyaság emlékművévé avat. Eredeti művészetét, melyet a kifejezés­nek a leggyöngédebb érzéstől a szenvedé­lyes erőig terjedő gazdag skálája jellemez, lelkesen méltányolják. - Életfelfogása ne­mes, emelkedett, de nem szakad el a föld­től, a valóságtól. — Most keletkeznek bib­liai tárgyú márvány- és bronzszobrai, meg fafaragású reliefjei. A Madonnák, Krisztus születése, a Piéták bensőséges szépsége, derűje az anyaság, a családi élet szerete­­tét, tiszteletét jelzik. A „Várakozás", „Me­rengés", Zenélő nő" csendes költői bájt sugároznak. A késői középkor s Bizánc művészete visszhangzanak belőlük, de az alaphang mindig a hazai szláv népművé­szeti hagyományokból fakad. — A világhá­ború után hazájába siet, a zágrábi Képző­­művészeti Akadémia rektora lesz. Most kö­vetkezik be a nagy érlelődés és szellemi elmélyülés ideje. Monumentális alkotások­ban rögzíti meg hazai költők, festők, püs­pökök emlékét. Dubrovnik évszázados vá­roskapuján pompás reliefje ünnepli a nem­zeti felszabadulást. — Hódol о nagy elmék és alkotók előtt, mikor megformálja Michel­angelo szenvedés és művészi szenvedélytől izzó alakját, Mózes látnoki erejű fejét, hódol a francia skulptura és Goethe láng­elméje előtt. És mindenekelőtt a szabadság eszméjét hirdeti, — a hazafiság, a nemzetköziség gondolatát. Az elnyomottak, a megtiprottak szószólója. Két nagyszerű Indián lovasszob­rán a támadásra lendülő meztelen test hangsúlyozott izmai, a dárdát vető, nyilat feszítő kéz életakaró 'elszántsága, a sasor­rú arc halálmegvető bátorsága a szabad­­ságszeretetet jelképezi. Mestrovics álma a tartós békéről nem valósult meg. A második világégés ismét kiszakítja a hazai talajból ezt a nagy szob­rászt, akinek alkotásai a délszláv, - egy­szersmind az európai művészetnek komoly, maradandó értékét jelentik. A fasizmus fogságba vetette Mestrovicsot Jugoszláviában. - Jelenleg Amerikában a Columbia Egyetem előadója. Alkotásainak modelljét hazaküldi és otthoni tanítványai mesterük tervei alaoján valósítanak meg nem egy emlékművet. Bárkány Jenöné 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom