Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-08-01 / 15. szám

nagy bulváron (körúton) egy magas obeliszk­­nél elhagyjuk a biztonságos és egykocsis villa­most. ösztönünk és városnézőtervünk helyesen vezérelt bennünket, és a magas, Belgium ön­állóságának emlékére felállított oszlop, amely a város központjában áll, segített tájé^Wjdni. Végignézendő Jdnött IdKrTttitokot^Beférve egy-egy árt( Г fel­halmozott s láza­san jegyzet prait, de Л taz itteni ■Imi: pen csak az el­зо! Ki _ Msm ___ie^en­y^snop ^negyünk hivatalos városnézőbe. KefTing, egy kedves, húszéves szerényen öltözött holland leány vezet bejünket. Indiá­ban született, ahol az apja egy gumi- és ká­véültetvényen dolgozott. A háború három évre megszakította iskolalátogatását, egészen ad­dig, amíg 1946-ban visszatért hazájába. Ta­nulmányait Angliában, Svédországban, Fran­ciaországban, majd Németországban folytatta, úgy, hogy a szünidőben és tanulása mellett a legkülönbözőbb foglalkozásokkal megkereste a mindennapit. Elsajátította a francia, angol, svéd és német nyelvet. Ezért jelentkezhetett idegenvezetőnek, hogy a sokszor napi 16-órás és sok tudást igénylő munkában megkeresett összeget iparművészeti szakiskola elvégzésére fordíthassa. Tőle tudtuk meg, hogy Brüsszelnek a hozzátartozó kerületekkel 1 000 000 lakosa van és hogy a város nyugati részében fiám nyelven (a holland nyelv egy tájszólása), a ke­leti kerületekben vallonul beszélnek (francia nyelvjárás) az emberek. A Grande Place-on (Nagy tér) megcsodál­juk a jól karbantartott, régi időkből származó, spanyol stílusú épületeket, a városházát, mely­nek építését a 12. században kezdték és csak három század múlva fejezték be. Vasárnapon­ként ezen a téren madárpiac van. Árkádok alatt fekszik itt Eberharda Serclaes (1320—1388) rézdomborműve, már nagyon patinás, de a szobor keze és a hozzátartozó kutya feje csil­lognak. Azt mondják, ide szaladnak a város­házából a fiatal házasok. A férfi megfogja ä szobor kezét, annak jeléül, hogy megszaba­duljon majd felesége gátló kezétől. A fiatal­­asszony a kutya fejét fogja meg, hogy ezzel bebiztosítsa férje hűségét. Végignéztünk minden nevezetesebb épüle­tet, a királyi palotát a vára«*»» nhnl Wellington vapsorát adott, ügyi palotát a 19. százas! magas kupolájával, a kircm r'mck, Rubens, stb ““' ncia ismereti* Jártuk a rue Royale-t, a rue de la Regence-t stb., Európa legszebb bulvárjait, ahogy mond­ták nekünk. — Mind e sok történelmi szépség mellett legjobban megleptek az egészen mo­dern nagy hirdetmények, hol a házak bejára­tán, hol az emeleten, nagy ablakokon elhelye­zett „Appartement á louer", Appartement á vendre" (Kiadó lakás, — eladó lakás). így tudtuk meg, hogy a nyugati államok között a legmagasabb életszínvonallal rendelkező or­szágokban a lakbér a fizetésnek negyedrészét teszi ki sezétía lakásigények igen-igen sze­koronázások és királyi házasságok színtere volt. A 12. századbeli „Notre Dame de la Chapelle"-ben, a munkásnegyedben már hajnali 4 órakor tartanak misét, hogy az első műszakba induió munkások „ihletet" meríthes­senek. Egy kis mellékutca sarkán áll Brüsszel védő­jének szobra, a Manneken Piss, amelyhez az a legenda fűződik: Egyik királyi családnak a 14. században eltűnt a kisfia, csak néhány nap múlva találták meg, óbban a tartósban, amely­ben meg is örökítették. ^nyugati országokra, itt is Ba lakás és a kultúra. Az ■OOC belga frank, egy mo­sásnak a bére 1 500 frank. P8-tól 45 frank, egy színház­­«-.rankot is eléri. „luxuscikk" van Belgiumban, a |pr egy kedvesarcú fiatalasszony­­lém, miért olyan feltűnően kevés a1 ruk és magyarázóan hozzátettem, tele vannak az utcák egészséges és vidám gyermekekkel, és ifjúságunknak böl­csődék, óvodák, napköziotthonok és nagy ta­nulási lehetőségek állnak rendelkezésére, szo­morkás mosollyal ezt felelte: „Nálunk az élet nehéz, az asszonynak is dolgoznia kell, ha rendesen meg akarunk élni. Úgy véljük, hogy gyermekeink nem lehetnek boldogok, mert böl­csőde és óvoda alig van és ezek is úgy mint az iskolák, az egyház tulajdonát képezik." (Folytatjuk) Lőrincz Mária Világgá repültek a béke galambjai. Egy ideig tartott, míg megjegyeztük nevü­ket. A fekete hajú törékeny Koráliát hosszú gyöngyfüggőjéről, Rúthot türkiszszínű spa­nyol szoknyájáról, melynek olyan volt a szí­ne, mint tengerüké, és a pici, csendes, sze­rény Nidiát révedezéséről ismertük meg, Közép-Amerika a hazájuk, a Panama­csatorna szomszédságából - Costa Rica, Nicaragua, Guatemalá-ból jöttek Bécsbe az NDNSZ IV. kongresszusára, majd a Csehszlovákiai Nők Bizottságának meghí­vására Szlovákiába látogattak. A fogadtatás, a sok virág és szeretet, amelyben asszonyaink a kedves vendége­ket részesítették, felejthetetlenné tette a közép-amerikai nők küldöttei számára Csehszlovákiát. — A spanyol nyelvnek gazdag a szókin­cse, — mondja Rúth, — de nem találok sza­vakat, amelyekkel kifejezhetném azt a sze­­retetnyílvánítást, mellyel mindenütt körül­vettek: Bratislavában, Kassán, Presovon, Nitrán, akár Kístapolcsányban, akár Parti­­zánskén. Láttuk történelmi múltú, rendben tartott váraikat, városnegyedeiket, üzemei­ket. Beszéltünk munkásokkal, parasztokkal, az intelligencia képviselőivel. Saját szemünk­kel észlelhettük a dolgozókról, az anyákról, a gyermekekről való módfeletti gondosko­dás számtalan jelét. S ilyenkor akaratlanul is összehasonlítottam az én gyönyörű ha­zámmal, kincseivel, s a dolgozókról való gondoskodással azt, amit önöknél láttam. A szívem összeszcrult, mert nálunk is lehet­ne, volna miből, de a dolgozó embert ná­lunk még sokszor nem veszik emberszám­ba .. , Kerestem önöknél az elnyomást, amiről oly szívesen beszélnek nálunk! A „vasfüggöny mögötti" nyomort! S meg­állapíthattam, hogy ahol énektől hangos az élet, ahol a gyermekek jól tápláltam jól öltözve, megelégedetten játszanak, ahol az állam költségvetésének fő tételei közé a kultúráról, az emberről, az anyáról és a gyermekről való gondoskodás tartozik, ott nem hiányozhat a szabadság sem. Országaink lelke, gerince az Amerikai Egyesült Államok kezében levő híres csa­torna és az azt két oldalról szegélyező sáv. A Panama-csatorna az Amerikai Egyesült Államok létfontosságú gazdasági és kato­nai támaszpontja, a hétfejű sárkány félté­kenységével és éberségével őrködnek fe­lette. Kis országunk egyike a banánköztár­saságoknak, melyben a világ legnagyobb gyümölcstermelő-társasága, az amerikai United Fruit Company terpeszkedik, amely nagyon kizsákmányolja a dolgozókat. Kül­kereskedelmünket — kávé, banán, cukor, kakaó, kókusz, gyapot, króm, arany, stb. 87 %-ban, behozatalunkat - iparunk ui. fejletlen — 70-75 %-ban az USA tartja ke­zében. Imádjuk hazánkat. Még sok munka vár reánk. Mély demokratikus tradícióink táp­lálják elhatározásunkat. Nőszövetségünk feladatul tűzte ki: Harcolni a telhetetlen monopolisták ellen, a nép javáért. H. K. - Zl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom