Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-08-01 / 15. szám
nagy bulváron (körúton) egy magas obeliszknél elhagyjuk a biztonságos és egykocsis villamost. ösztönünk és városnézőtervünk helyesen vezérelt bennünket, és a magas, Belgium önállóságának emlékére felállított oszlop, amely a város központjában áll, segített tájé^Wjdni. Végignézendő Jdnött IdKrTttitokot^Beférve egy-egy árt( Г felhalmozott s lázasan jegyzet prait, de Л taz itteni ■Imi: pen csak az elзо! Ki _ Msm ___ie^eny^snop ^negyünk hivatalos városnézőbe. KefTing, egy kedves, húszéves szerényen öltözött holland leány vezet bejünket. Indiában született, ahol az apja egy gumi- és kávéültetvényen dolgozott. A háború három évre megszakította iskolalátogatását, egészen addig, amíg 1946-ban visszatért hazájába. Tanulmányait Angliában, Svédországban, Franciaországban, majd Németországban folytatta, úgy, hogy a szünidőben és tanulása mellett a legkülönbözőbb foglalkozásokkal megkereste a mindennapit. Elsajátította a francia, angol, svéd és német nyelvet. Ezért jelentkezhetett idegenvezetőnek, hogy a sokszor napi 16-órás és sok tudást igénylő munkában megkeresett összeget iparművészeti szakiskola elvégzésére fordíthassa. Tőle tudtuk meg, hogy Brüsszelnek a hozzátartozó kerületekkel 1 000 000 lakosa van és hogy a város nyugati részében fiám nyelven (a holland nyelv egy tájszólása), a keleti kerületekben vallonul beszélnek (francia nyelvjárás) az emberek. A Grande Place-on (Nagy tér) megcsodáljuk a jól karbantartott, régi időkből származó, spanyol stílusú épületeket, a városházát, melynek építését a 12. században kezdték és csak három század múlva fejezték be. Vasárnaponként ezen a téren madárpiac van. Árkádok alatt fekszik itt Eberharda Serclaes (1320—1388) rézdomborműve, már nagyon patinás, de a szobor keze és a hozzátartozó kutya feje csillognak. Azt mondják, ide szaladnak a városházából a fiatal házasok. A férfi megfogja ä szobor kezét, annak jeléül, hogy megszabaduljon majd felesége gátló kezétől. A fiatalasszony a kutya fejét fogja meg, hogy ezzel bebiztosítsa férje hűségét. Végignéztünk minden nevezetesebb épületet, a királyi palotát a vára«*»» nhnl Wellington vapsorát adott, ügyi palotát a 19. százas! magas kupolájával, a kircm r'mck, Rubens, stb ““' ncia ismereti* Jártuk a rue Royale-t, a rue de la Regence-t stb., Európa legszebb bulvárjait, ahogy mondták nekünk. — Mind e sok történelmi szépség mellett legjobban megleptek az egészen modern nagy hirdetmények, hol a házak bejáratán, hol az emeleten, nagy ablakokon elhelyezett „Appartement á louer", Appartement á vendre" (Kiadó lakás, — eladó lakás). így tudtuk meg, hogy a nyugati államok között a legmagasabb életszínvonallal rendelkező országokban a lakbér a fizetésnek negyedrészét teszi ki sezétía lakásigények igen-igen szekoronázások és királyi házasságok színtere volt. A 12. századbeli „Notre Dame de la Chapelle"-ben, a munkásnegyedben már hajnali 4 órakor tartanak misét, hogy az első műszakba induió munkások „ihletet" meríthessenek. Egy kis mellékutca sarkán áll Brüsszel védőjének szobra, a Manneken Piss, amelyhez az a legenda fűződik: Egyik királyi családnak a 14. században eltűnt a kisfia, csak néhány nap múlva találták meg, óbban a tartósban, amelyben meg is örökítették. ^nyugati országokra, itt is Ba lakás és a kultúra. Az ■OOC belga frank, egy mosásnak a bére 1 500 frank. P8-tól 45 frank, egy színház«-.rankot is eléri. „luxuscikk" van Belgiumban, a |pr egy kedvesarcú fiatalasszonylém, miért olyan feltűnően kevés a1 ruk és magyarázóan hozzátettem, tele vannak az utcák egészséges és vidám gyermekekkel, és ifjúságunknak bölcsődék, óvodák, napköziotthonok és nagy tanulási lehetőségek állnak rendelkezésére, szomorkás mosollyal ezt felelte: „Nálunk az élet nehéz, az asszonynak is dolgoznia kell, ha rendesen meg akarunk élni. Úgy véljük, hogy gyermekeink nem lehetnek boldogok, mert bölcsőde és óvoda alig van és ezek is úgy mint az iskolák, az egyház tulajdonát képezik." (Folytatjuk) Lőrincz Mária Világgá repültek a béke galambjai. Egy ideig tartott, míg megjegyeztük nevüket. A fekete hajú törékeny Koráliát hosszú gyöngyfüggőjéről, Rúthot türkiszszínű spanyol szoknyájáról, melynek olyan volt a színe, mint tengerüké, és a pici, csendes, szerény Nidiát révedezéséről ismertük meg, Közép-Amerika a hazájuk, a Panamacsatorna szomszédságából - Costa Rica, Nicaragua, Guatemalá-ból jöttek Bécsbe az NDNSZ IV. kongresszusára, majd a Csehszlovákiai Nők Bizottságának meghívására Szlovákiába látogattak. A fogadtatás, a sok virág és szeretet, amelyben asszonyaink a kedves vendégeket részesítették, felejthetetlenné tette a közép-amerikai nők küldöttei számára Csehszlovákiát. — A spanyol nyelvnek gazdag a szókincse, — mondja Rúth, — de nem találok szavakat, amelyekkel kifejezhetném azt a szeretetnyílvánítást, mellyel mindenütt körülvettek: Bratislavában, Kassán, Presovon, Nitrán, akár Kístapolcsányban, akár Partizánskén. Láttuk történelmi múltú, rendben tartott váraikat, városnegyedeiket, üzemeiket. Beszéltünk munkásokkal, parasztokkal, az intelligencia képviselőivel. Saját szemünkkel észlelhettük a dolgozókról, az anyákról, a gyermekekről való módfeletti gondoskodás számtalan jelét. S ilyenkor akaratlanul is összehasonlítottam az én gyönyörű hazámmal, kincseivel, s a dolgozókról való gondoskodással azt, amit önöknél láttam. A szívem összeszcrult, mert nálunk is lehetne, volna miből, de a dolgozó embert nálunk még sokszor nem veszik emberszámba .. , Kerestem önöknél az elnyomást, amiről oly szívesen beszélnek nálunk! A „vasfüggöny mögötti" nyomort! S megállapíthattam, hogy ahol énektől hangos az élet, ahol a gyermekek jól tápláltam jól öltözve, megelégedetten játszanak, ahol az állam költségvetésének fő tételei közé a kultúráról, az emberről, az anyáról és a gyermekről való gondoskodás tartozik, ott nem hiányozhat a szabadság sem. Országaink lelke, gerince az Amerikai Egyesült Államok kezében levő híres csatorna és az azt két oldalról szegélyező sáv. A Panama-csatorna az Amerikai Egyesült Államok létfontosságú gazdasági és katonai támaszpontja, a hétfejű sárkány féltékenységével és éberségével őrködnek felette. Kis országunk egyike a banánköztársaságoknak, melyben a világ legnagyobb gyümölcstermelő-társasága, az amerikai United Fruit Company terpeszkedik, amely nagyon kizsákmányolja a dolgozókat. Külkereskedelmünket — kávé, banán, cukor, kakaó, kókusz, gyapot, króm, arany, stb. 87 %-ban, behozatalunkat - iparunk ui. fejletlen — 70-75 %-ban az USA tartja kezében. Imádjuk hazánkat. Még sok munka vár reánk. Mély demokratikus tradícióink táplálják elhatározásunkat. Nőszövetségünk feladatul tűzte ki: Harcolni a telhetetlen monopolisták ellen, a nép javáért. H. K. - Zl.
