Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-05-15 / 10. szám

'SHí/. eM jM|84|P>l'||l Az Angol Nőszövetség kampányt indított a hidrogénbombák gyártása és a velük való kí­sérletezések ellen. Nagynevű tudósok és sze­mélyiségek előadássorozatokat tartottak Man­chesterben, Teesideben, Tynesideben, Oldham­­ben, Liverpoolban, Glasgowban és Londonban az atombomba veszélyes következményeiről. Az ország valamennyi részén 63 000 röpcédu­lát osztottak szét „Hidrogén-bombakísérletek és gyermekeink" felirattal. A gyűléseken filme­ket is vetítenek, mint pl. „Hirosima gyermekei", „Felhők Hirosima felett". Az Angol Nőszövetséghez nemcsak a szak­­szervezeti csoportok, a békevédők köre fordul bizalommal és támogatják ezt a megmozdu­lást, de tanyákon, erdőszélen élő egyszerű asz­­szonyok levélben biztosítják a szövetséget, hogy egyetértenek és a rendelkezésükre ál­ló eszközökkel harcolni kívánnak az atom­fegyverek veszélye ellen. Pl. egy 8 gyermekes cumberlandi anya ilyen kéréssel fordult a nőszövetséghez: — Gyerme­keimmel három mérföldnyire lakom a legköze­lebbi várostól. Gyűléseikre nem mehetek el. Kérem, küldjenek nekem egy olyan iratot, me­lyet házunk falán kifüggeszthetek és füzeteket, melyeket szétoszthatok. Ui. erre mifelénk sok az átutazó. Így szeretnék dolgozni a béke meg­védése érdekében. Az egyes csoportok lakóhelyeiken nagy mun­kát fejtenek ki, Woodberryban, Downsban, Highgateban, Middlesboroughban és Chiswick­­ban ezrével gyűjtötték a tiltakozó aláírásokat. A sakaidai nők felhívását, melyet 3 000 japán nő írt alá — figyelmeztetés az atombomba pusz­tító hatásáról, — sokszorosították és о nőszö­vetség tagjai házról-házra járva ismertették tartalmát. Küldöttségeket alakítanak s felkere­sik a képviselőket. A strathami, hinghgatei és Sputh Norwood-i szervezetek egyenesen az angol királynőhöz fordultak tiltakozó irataik­kal. Nem mulasztották el felkeresni tavaly nyáron a Londonban ülésező Egyesült Nem­zetek Szervezete Leszerelési Albizottságát, s megmondani az angol nők álláspontját és elhatározásukat védeni a békét, és követelni az atomfegyverek megsemmisítését, a velük való kísérletek beszüntetését, létrehozni a nagyhatalmak államfőinek találkozóját, tár­gyalni és enyhíteni a feszültségen. A külügyminiszter úr a rádión át üzenni volt kénytelen a nőknek. Többek között megpróbál­ta beleszőni beszédébe, hogy nem kell aggód­­niok az atomfegyverekkel való kísérletezések miatt. Beszédét mesének vették, mert ismerik a valót. Az angol nők mindjob­ban hangsúlyozzák, hogy megvetik a gyarmati elnyo­más minden formáját, s ennek jelképezésére ru­hát és élelmiszert küldenek a ciprusi gyermekeknek. Az NDNSZ IV. kongresz­­szusán újabb tapasztalat­­csere, további barát'r kap­csolatok kiépítése fogja nemzetközi méretben ösz­­szekovácsolni a szolidari­tás megerősítését és az asszonyok együttműködé­sét. Indiában esti tanfolyamokon tanitják Írni és olvasni azokat, akik a gyarmati elnyomás alatt ezt nem sajátíthatták el. A nőknek az egész világon joguk van az egyenjogúságra, a tiszteletre és a megbecsülésre. Ezt a fontos problémát az indiai küldött fogja elemezni a bécsi kong­resszuson, mivel ezzel az ázsiai, afrikai nők konferenciáján sokat foglalkoztak. Ш1Ш Tapasztalatunk szerint az imperializmus és a kapitalizmus nem támogatja a rendezett csa­ládi életet, mint a társadalom alapját. Az anya- és gyermekvédelmet fölöslegesnek tart­ja. Úgyszintén a szociális intézményeket is. Nem támogatja, sőt a leggyakrabban megszünteti őket. A nőt kizsákmányolja, nem ismeri el egyenrangúnak a férfiakkal, csak kisegítő mun­kákra találja jónak, megfosztja szociális jogai­tól. A konferencia határozatot hozott, mellyel fel­kéri az államok kormányait, hogy biztosítsák a nők egyenjogúságát, a család jólétét, az anya­ság védelmét. A'kormányoknak biztosítaniok kell mindkét nem egyforma bérezési jogát, az ál­lampolgári jogot, egyforma munkalehetősége­ket, a családi vagyonra, a tanulásra és műve­lődésre való jogot. Az indiai küldött elmondotta a konferencián, hogy tizenöt év nehéz küzdelme kellett ahhoz, hogy sikerüljön Indiában négy fontos törvényja­vaslatot elfogadtatni. Ezek kiküszöbölték a nők szociális egyenlőtlenségét. (A házassági tör­vény, az örökösödési jog, az örökbefogadás és a gyermektartási díjazás.) Ezek voltak az Indiai Köztársaság parlament­jének első törvényei. Az indiai társadalomban a gyermekek ösz­­szeházasítása még napirenden van. Úgyszintén a hozománnyal való spekulációk is. A több­­nejűség uralkodik, de a válás tilos. A nők eddig nem örökölhettek, csak haszonélvezeti joguk volt. Nő nem fogadhatott örökbe gyermeket. hszlovákia asszonyai, leányai minden nap otthon és munka­arjuk szolgálni a békét. VégezzUk a reánk bízott munkát s erősödjenek gyermekeink. Valamely ország rendezett viszonyai és a nép jóléte az ország gyermekein, ifjúságán tükröződnek vissza. Mivel Argentínában a gyermekek hely­zete a világon a legkatasztrofálisabb, ehhez a ponthoz az argentin küldött fog hozzászólni. Az argentin kormány a katonai költségek fe­dezésére napi húszmillió pesot — az állami jö­vedelem 47 °/o-át — költi, míg iskolákban, böl­csődékben, kórházakban és óvodákban óriási a hiány. A gyermekhalalandóság nagyon magas. Mendozában - egyike a leggazdagabb vidé­keknek, - 8,4%, délen Tucumanban, Saltán és Jujuyban 18 és .20 % között mozog, pedig gyümölcsben és cukorban gazdag vidék. Argentína területe 2 808 500 km2, lakosainak száma kb. csak 18 millió, s mégsem tudja el­tartani az argentin népet. Pedig Argentína a világ egyik legnagyobb búza-, kukorica- és lenmag-termelő országa. A világpiacon a hús, gyapjú és nyersbőr egyik fő szállítója. A föld­munkások teljesen ki vannak szolgáltatva a nagybirtokosok kénye-kedvének. A nagybirto­kok körül sárból és szalmából összetákolt, in­kább ólaknak, mint lakóhelyiségeknek nevez­hető odúkban laknak, se ablak, se ajtó nincs rajtuk s a vizet messziről, sokszor kilométerek­ről kell hordaniok. A kisparaszt annyit sem tud termelni, hogy családját eltarthatná. Az ar­gentin termőföld egyharmadát 50 család birto­kolja. Az Alganza Unzué családnak 500 000 ha, a Bromberg, Bunge, Born, Clayton és társai cégnek 26 millió ha földje van. Százezer föld­nélküli embert, asszonyt és gyermeket kizsák­mányolnak. Az anyák és asszonyok összefogása következ­tében sikerült is már némi eredményeket el­érni. Mendozában és Santiagóban olcsóbb lett, a cukor, Clorindában a kenyér, San Fernandó­­ban a hús. A chacoi parasztasszonyok, a men­­dozai dolgozó nők, a pampai anyák, a városi asszonyok tüntettek a drágaság ellen, mely megkétszerezi családjuk nyomorát, s a gyer­mekek éhezését vonja maga után. 1952-ben Argentínában egy állandó bizottság alakult, mely a gyermekeket illető valamennyi kérdéssel foglalkozik. Sajnos, ezt a bizottságot örökös zaklatásokkal, házkutatásokkal, gyanú­sításokkal és fenyegetődzésekkel zavarják fel­adatai végzésében. A bizottság mindamellett folytatja nemes munkáját. Munkájába bevonja elsősorban az anyákat, tanítókat, orvosokat, ápolónőket, akikkel ta­nácskozik. A bizottság ajánlatait ezen szak­emberek tanácsaival kibővítik. LZ A gyermekek „paradicsoma" egy argentin cukorgyári lakótelepen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom