Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-05-15 / 10. szám

Az 1958. június 1-5-i kongresszuson a fő beszámolót Cotton asszony tartja. Beszámo­lójában kifejti, mi a modern világban a nő szerepe és felelőssége, továbbá mik a fel­adatai az NDNSZ-nek, megadja a vezérfonalat a béke megvédése érdekében, megmutatja a helyes utat a népek közötti megértéshez és barátsághoz. Továbbá beszél majd arról, hogyan bővítik az NDNSZ alapszabályait, munkatartalmát, célkitűzését, melyek szebbnél szebb gondolatokat fognak megvalósitani. HIMÉlli COTTOM Dél-Franciaország egy kis falujában szüle­tett s azon kevesek közé tartozott, aki nő lété­re, - hála rendkívüli képességeinek - felsőbb iskolai képesítést nyert a múlt század végén. Mint a fizika és a természettudományok tanára, majd a sévresi leányliceum igazgatója dolgo­zik, ahonnan 1941-ben haladó gondolkodás­­módja miatt eltávolítja a hazaáruló Petain bábkormánya. A szelíd, tudós asszony, aki tu­dományos kutatásoknak szenteli életét, csatla­kozik a francia hazafiak ellenállásához, ami­kor a fasizmus elpusztítással fenyegeti az or­szágot s náci csizmák tapossák a francia föl­det. Hol férjét, hol fiát tartóztatják le a meg­szállók, de nem tudják meg, nem is sejtik, hogy az ellenállás egyik hőse, „Gérard pa­rancsnok", az ősz hajú, tudományának élő asszony, Eugénie Cotton. Még füstölögtek Berlin romjai, amikor az ő javaslatára a francia asszonyok összehívták Párizsban a Nemzetközi Demokratikus Nőszö­vetséget megalakító kongresszust. Azt a szö­vetséget, amely azóta is egyre fokozódó lendü­lettel és elszántsággal harcol a nők jogaiért a gyarmati és kapitalista országokban s le­győzhetetlen harcot vív a világ békéjéért. Cotton asszony a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Francia Nőszövetség elnöke, a Béke-Világtanács alelnöke és a Nemzetközi Békedíj kitüntetettje. A háborús politikát folytató francia kormány különféle ürügyek alatt, koholt vádak alapján gyakran támadást indít a Francia Nőszövetség és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ellen, mert e nagyszerű asszony vezetésével a világ asszonyainak főcéljáért, a világbéke meg­szilárdításáért harcol. Ez a mesterkedés azon­ban megtörik millió és millió asszony harcos kiállásán - egy szívvel, egy akarattal szállnak szembe a háborús gyújtogatok minden kísér­letével. Amikor 1945. december 1-én Párizsban le­fektették az NDNSZ alapszabályait, Cotton asszony ennek a világszövetségnek célját, feladatait a következő szavakban fejezte ki: — Mi, nők a békét akarjuk biztosítani. Ehhez szükséges, hogy a valódi demokrácia szelle­mének kibontakozásában segédkezzünk. Plané­tánk, amelyen élünk, túl kicsi ahhoz, hogy csak egyetlen pontján is megtűrhetnénk a falizmust, amely mindenképpen egy újabb háborúhoz ve­zetne. Minden asszony célja és minden erejé­vel azon dolgozik, hogy végre békében és bol­dogságban felnevelhesse gyermekeit. A demo­krácia győzelméért, a békéért és minden gyer­mek boldogságáért harcolni kell. Ezek olyan feladatok, amelyeket az asszonyok csak akkor segíthetnek eredményesen megoldani, ha a fér­fiakkal egyenrangúakká válnak. Túl sokat szenvedett az emberiség egy nem egységes világban. Nem valamilyen párt­nak, országnak politikai kérdését akarjuk bon­colgatni, de a tiszta erkölcsiség és a megértés /km gondolata vezet minket. Vállalkozásunkhoz ugyanolyan büszke öntudattal és szeretettel kezdjünk, mint egy leendő anya, aki gyerme­két a világra fogja hozni. Az igazság és a béke fölött úgy akarunk őrködni, mint drága gyer­mekeink értékes egészsége fölött, A nemzetközi helyzet a jelen pillanat­ban kedvező, s mindjobban erőre kap a békevédők tömege. Mind tisztábban látják a világ asszonyai a nemzetközi helyzetet és tudatában vannak annak, hogy az atomkorszakban a nemzetközi problémák csakis közös munkával és a békés egymás mellett élés szellemében oldhatók meg. Mint az egyik európai nagyhatalom, mely nemrég még világhatalom volt, Anglia, képviselője, fog a kongresszuson a béke megvédéséről, az atomfegyverek és az azokkal való kísérletezések veszé­lyéről részletesebben beszélni. Az angol nők az Angol Nőszövetség vezeté­sével, a szakszervezetekkel, tanítókkal, tudósok­kal és a lakosság többi tagjával együtt, akik megvetik konzervatív kormányuk hidrogénbom­­ba-politikáját, követelik, hogy vessenek véget az olyan mesterkedéseknek, melyek gyakorlá­sára nem kérték az angol nép beleegyezését, melyek nem felelnek meg az angol nép gon­dolkodásmódjának. Nagygyűléseken, kisebb összejöveteleken, felvonulásokon, rezolúciókban - legutóbb az aldermastoni békefelvonuláson való részvéte­lükkel — erélyesen tiltakoznak az amerikai légi haderő manőverezései ellen. Angol terület fö­lött atombombákat hordozó repülőgépek már néhányat el is vesztettek útközben, örökös ret­tegésben tartva Nagy-Britannia lakosságát. Kormányukhoz átiratot küldtek, melyben kö­vetelik, hogy élni kívánnak azon jogukkal; mi­szerint gyermekeiket olyan világban akarják felnevelni, amelyben nem kell félni sem a há­borútól, sem a nyomortól. Felkérik továbbá kormányukat, folytasson olyan pénzügyi politi­kát, hogy ne vonja el a pénzt katonai célokra a szociális és iskolai intézmények építésétől. Az angol nők tiltakoznak a nukleáris fegyverek használata és a velük való kísérletezések ellen. THE nat FOR the ;-7'7 ’ ТЯ A világ békeszerető embereinek hatalmas mozgalma nők nélkül elképzelhetetlen. Mi, Cse helyünkön, társadalmi és politikai munkánkban ezer és ezer kis tettel felelősségteljesen ah lelkiismeretesen, hogy munkánk nyomán viruljon hazánk c

Next

/
Oldalképek
Tartalom