Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-05-15 / 10. szám
втош Ezért utazott ma is Bratislavábá a központi aktíva három tagja. Vasárnapukat áldozzák fel, hogy teljesítsék a vállalt megbízatást. Kiértékelik, miként teljesítették a Központi Szakszervezeti Tanács határozatát a nők között végzett munka szempontjából. Vannak még rések, pótolnivalók. Mert bizony, nehéz megoldani például a vasúti éjjeli szállások kérdését, ami az épületeket illeti. De a higiénia, az erkölcs, a tisztaság kérdését főleg a nők biztosíthatják, ellenőrizhetik. Mert itt az ideje már annak, hogy az édesanyák nyugodtan engedhessék leányaikat a vasúti szolgálatba. Hogy megszűnjön már végre a tévhit: hisz oda csak „olyanok" mennek dolgozni. Igaz, kezdetben néhány egyén hibája, félrelépése rányomta bélyegét az egész kollektívára. De éppen a női aktívák fogják bebizonyítani, hogy ugyanúgy, mint más munkaszakaszon, nem lehet az örömtől sugárzó elnöknöjüknek, Helenkának. és nem szabad egyes rossz példából általánosítani és hogy a vasutas nők is becsülettel helyt állnak munkahelyükön ugyanúgy, mint a családi életben. És hogy ezek nem csak szavak és határozatok, bizonyítja az érsekújvári példa is. Azzal kezdték, hogy beszélgetéseket rendeztek a nőkkel az állomásfőnök jelenlétében. Először lassan, nehezen indult a beszéd, de aztán megindult. .. Felléptek azok ellen, akik piszkosan, rendetlenül járnak a munkába, akik durván, illetlenül beszélnek az utasokkal. A gépmester beosztottjai jobb munkahelyet kértek. A vasúti raktárban dolgozó mosónőknek egy csavarógép volt a leghőbb vágyuk. Ha pedig a hiba egyszer már napvilágra kerül, nem lehet tovább tűrni. És nem is tűrték. Néhány nap múlva a kitisztított ruhában, csinosan jelentkező munkatársukat alig ismerték meg s a gépmester beosztottjainak kérése a kollektív szerződésbe került. A csavarógépre is akadt pénz és azt a munkatársukat, aki szolgálati beosztását magánügyeire használta fel, — a vasúti biztonság és egy családi élet békéjének megvédése érdekében is - más beosztásba helyezték. Amilyen nagy volt az ellenkezés a funkciók iránt, ma már meg is sértődik az, aki nem vállalhat valami közösségi munkát. És ez nemcsak Újvárban van így . . . Aki a lévai állomás körüli kiültetett virágágyakat látja majd, biztosra veheti, hogy ezzel a lévai női aktíva teljesítette vállalását. — Miért viselik saját ruhájukat a prievidzai állomás kalauznői? - Mert nem kaptak szolgálati öltönyt. Lesná Mária kapta feladatul, hogy intézkedjék ez irányban, mert a trnavai raktárban igenis vannak egyenruhák. Hogy a bratislavai Keleti-pályaudvar üzemi bizottsága mellett is megalakuljon a női aktíva, arról Jelusová Magda gondoskodik, akinek itt van a munkahelye. És hogyan tűrhetnék az elvtÓTsnők, hogy Trnaván dolgozó asszonytársuk — aki nemsokára gyermeket vár — még mindig a fékeket tisztítsa, gyermeke és saját egészségét veszélyeztesse? Azonnali intézkedés és az elvtársnő könnyebb beosztást kap. Tévedne, aki úgy vélné, hogy az állomásfőnökök nem nézik jó szemmel ezt a munkát. Igazán örülnek neki. Tudják, hogy minden megoldható női probléma könnyebben megoldódik és, hogy a női aktíva az ő munkájukat is segíti. Egy kicsit büszkék is az asszonyokra, leányokra és a szakszervezet is értékeli munkájukat, ahogy ezt Balázs elvtárs, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke is elárulja. Még jobban örülne, ha látná, hogy alaposan készülnek egy nagyvonalú szocialista munkaversenyre. Tudják jól, hogy ha bekapcsolódnak a nők, a férfiak sem maradnak el. Az okosszemű, csinos elnöknő, Helenka Sitárová ezt olyan meggyőzően mondja, hogy el is hisszük neki. Honnan is van ebben a leányban ennyi energia, vezető- és szervezőképesség? Ki tudja. Egy azonban biztos. Szereti munkáját, hivatását, munkartársnőit. Ö is, akárcsak a női aktívák minden tagja, tiszteletet, megbecsülést szeretne szerezni a vasúton dolgozó nőknek és munkájuknak. Ilyen lelkes munkával ez sikerül is nekik. Újvári Magdolna. Fényképezte: Sluka J.- Reméljük, fel év múlva még szebb eredményekről számolhatunk be, - búcsúzik Helenka Sitárová /Z.P/o -----------------------------»як sm Novotná elvtársnő személyében új munkaerőt vettek fel X üzembe. Másnap bekukkantott hozzá az irodába Parízek elvtárs. Részletesen ecsetelte az üzemben levő viszonyokat. Semmi sem tetszett neki itt és különösen némely nőszemélyre panaszkodott.- Vegyük például ezt a Málkovát, - szól Parízek. - Rettenetesen unalmas alak. Született bürokrata. Ha az ember a szemüvegére néz...- Az igaz, nem illik az arcához, - jegyezte meg Novotná.- Hogy nem illik, az egészen más kérdés, - vélte Parízek, - de arról van szó, hogy olyan furcsa, kérem szépen, egy szemüveges nő. Olyan nőietlen ...- Valóban, egy kissé nőietlen, - hagyta helyben Novotná és kijelentette, hogy ezentúl még napszemüveget sem fog hordani.- Vagy itt van a Paulusová. Borzasztóan unalmas alak. Ez tény. Valódi savanyúuborka. Folyton csak a termelésről karatytyol... Kissé valóban unalmas, - hagyta rá a leány. — Talán az a szürke kosztüm teszi olyanná?- A kosztüm az egész más kérdés. De vele egyszerűen lehetetlen emberi módon elbeszélgetni. Nincs érzéke a költészet iránt, egy csepp magasröptűség sincs benne. Legutóbb szóltam neki néhány szót Veriainröl és képzelje, azt sem tudta, ki az.- Hát ez rettenetes, - szörnyülködött Novotná és megfogadta, hogy másnap ellenőrzi, igaz-e.- Vagy az a Minariková, - folytatta Parizek, - micsoda szörnyű kapkodó. Tény, hogy nagy hebehurgya. Mindig mulatságon, táncon jár az esze. Folyton kacagásra áll a szája.- Igen, olyan nevetős, - hagyta rá a leány.- Hogy nevetős, az egészen más kérdés, de felületes, az a lényeg. Az ember szívesen elbeszélgetne valakivel komolyabb dolgokról. Érti?- Igen, értem, - felelt Novotná.- Én rögtön sejtettem, hogy mi ketten igen jól megértjük egymást, - szólt Parizek és megölelte a leányt. - Olyan szép kis pofikád van. No ... no ... Novotná lekent neki egyet és kitessékelte az ajtón. Abban a pillanatban jött arra a folyosón Kratochvíl.- Csinos kisleány az a Novotná, mi? kérdezte Parizektől.- Ugyan, - legyintet Parízek. - Retteneicsen unalmas. Őrületesen szürke alak. Tudod semmiben sem mond ellent, nyomban benne van mindenben. Az ilyesmi dühíti a magunkfélét. Szűcs Béla fordítása. 9
