Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-03-15 / 6. szám
A GYŐZEDELMES FEBRUÁR JEGYÉBEN Páticková, Obuchová, Bachratá, Gregorová és Beluchová eivtársnök a szünetben visszaemlékeznek a közös harcok idejére. Sűrűn, méltóságteljesen hullott a hó, s teljesen elborította a járdát. A hórom oldalról megközelíthető épület körüli takaróba csakhamar modéraminták rajzolódtak. Mind többen és többen közeledtek a bejárathoz azzal a kérdéssel1: „Jó helyen járok itt?" - egy meghívót felmutatva. Igenlő válaszunkra megelégedett mosoly jelent meg az arcokon, melyet azonban a legtöbb esetben, különösen oz idősebbeknél egy ösztönös mozdulat kísért. Mielőtt átlépték az impozáns Devín-szálló küszöbét, körülnéztek. Ezt az óvatosságot a múlt éveinek beidegzése, az elővigyázatosság diktálta, öszszejöveteíeket, szemináriumokat látogatni, utasításokért menni a múltban nagy veszéllyel járt, s a „Légy óvatos" jelszó volt egyike a legfontosabb tudnivalóknak. 1958. február 20-án, amikor a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottsága elnökségének bővített ünnepi gyűlésére igyekeztek a régi idők edzett harcosai, mosollyal hessegették el ezt a régi szokást, s büszke, jóleső érzéssel helyezkedtek el a jól fűtött, csillárfényben úszó, fehéren terített asztaloknál. A fő beszámolót Gregorová képviselő elvtársnő tartotta. Kifejtette, ezen a napon azért jöttünk össze, hogy hálánkat, köszönetünket fejezzük ki kommunista pártunknak, mely a történelmi nevezetességű győzelemhez vezetett, amelynek 10. évfordulóját ünnepeljük. Visszaemlékezett a nők tíz év előtti harcos egységére és dícsérőleg emlékezett meg azokról a nőkről, akik aktív munkájuk révén úttörői voltak az új életnek. Kiemelte továbbá, milyen óriási lehetőségek nyíltak ez alatt az idő alatt és a jövőben is a tanulás, a fejlődés, a szocialista gondoskodás terén. Az elhangzott beszámoló és felszólalások nem elszálló, üres szavak, de lelkesítő, szívbe, agyba vésődő, erőt adó valóságok kifejezői voltak. Figyelemre méltó, tanulságos dolgokat hallottunk. Halas elvtársnő arról beszélt, hogy a Dinamitgyár munkásnői a februári események idején hogyan tüntettek a férfiakkal együtt. Aktív tagjai voltak az akciósbizottságnak és a miliciának. Emlékeztetett arra, hogy mily óriási körültekintésre volt szükség s milyen erősen hittek a nők is a februári győzelemben és abban, hogy helytállásuk a béke és a szocializmus felé vezet. Dr. Slechtová, aki 1948-ban az akciós bizottság elnökségének és a női tanács aktív tagja volt, a Csehszlovákiai Nők Bizottságának elnökségét képviselte ezen az összejövetelen. Értékes hozzászólásában többek között rámutatott annak fontosságára, hogy „úgy ahogy egy nép egysége a nemzet ereje, úgy a csehek és szlovákok egysége a Csehszlovák Köztársaság1 ereje. Az .1938 és 1945 évek közötti rövid, de szomorú történelem megmutatta, hogy csakis a csehek és szlovákok — két önálló nemzet — egysége és testvérisége képezi a boldog jövő biztosítékát." Páricka néni a zsolnai Slovena-üzem dolgozóinak egységét emelte ki. „A sokéves nélkülözés, zaklatás olyan egységgé forrasztott bennünket, hogy amikor a második világháború végén a »demokrata« párt embereit üzemünkbe akarta ültetni, úgy kitessékeltük őket, hogy bizony a kaput se kellett keresniök, mégis eléje kerültek!" Kazimírová elvtársnő optimista szavai örömmel töltötték be a termet. Kijelentette, mily öröm ma élni, ha néha még nehézségek is előfordulnak. „Nekünk, kommunistáknak, jó példával kell elől járnunk és nagy türelemmel az igazság útjára kell vezetnünk azokat, akik még kételkednek. A mi EFSZ- ünket is támadták, bántották. Ma a legtöbben közülük velünk együtt dolgoznak s örömeink és eredményeink közösek. Holan elvtársnő visszaidézte a húszas éveket. Elmondotta, hogy amikor pártunk programjának megvalósítására törekedtek, érezték, milyen nagy szükség is van a nők segítségére. „Nagyon kevesen voltunk még akkor a pártban. Az elvtársak voltak azok, akik segítették kiépíteni a haladó nők egységét és a nők sajtójának elindítását — a Proletárkát, a Rozsevackát, a Kommunistint és a Munkásnőt. Igaz, kevesen voltunk, de minden egyes kommunista agitátor, tanító volt és példás viselkedésével, munkájával győzte meg a többieket." Bochinová, a fiatal nemzedék képviselője, tanítónő, a cseh-szlovák-magyar- és ukránbarátság kiépítésének fontosságáról beszélt, és arról, hogy bár szépen lakunk, jól eszünk, vígan élünk, mégis gyakran maradion gondolkodunk. Meg kell tanítanunk embertársainkat hinni az újban, lelkükhöz, szívükhöz kell férkőznünk. Mindezt azonban csak akkor érjük el, ha kristálytiszta őszinteséggel látunk az emberek átneveléséhez. Obuchová elvtársnő csatlakozott ehhez a felszólaláshoz. „Népünk nagyon jó és megérzi, ki, hogyan, milyen szándékkal, őszintén közeledik-e hozzá. Jól megfigyeli, úgy cselekszik-e az illető, ahogy beszél. S ha meggyőződött a beszéd és a viselkedés összhangjáról, akkor megnyerhetjük a pártunk és kormányunk által kitűzött cél elérésére." Durisová elvtársnő, a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának elnöknője befeje-Strechajová, Bacilková és Kubacová elvtársnők beszélgetnek a prágai küldöttel, Dr. Slechtovával. zésül megköszönte a régi harcosok szép, és okos szavait, és a gyűlést a következő szavakkal zárta be: — ígérem, hogy azt az ügyet, amelyért nem féltek életeket áldozni, megvédjük. Jól felkészülünk a további küzdelemre, mely még reánk vár. A februári győzelem, tízéves munkásságunk harca még nem fejeződött be. Most népünk, asszonyaink leikéért harcolunk. Megtanítjuk őket megkülönböztetni a jót a rossztól. Óvni fogjuk őket, hogy ne üljenek fel a Nyugat által hangoztatott hamis, gyakran tetszetős jelszavaknak, mint „demokrácia, humanizmus, emberiesség", melyek megtéveszthetik asszonyainkat, leányainkat. örök dicsőség a szovjet és a mi hőseinknek, akik életüket áldozták értünk, örök dicsőség pártunknak és a Szovjetuniónak, a béke és az emberiség boldogsága biztosítékainak." A gyűlésen hazánk valamennyi nemzetének és nemzetiségének küldöttei - csehek, szlovákok, magyarok, ukránok — szólaltak fel és mind hangsúlyozták az országon belüli egység, az internacionalizmus és szolidaritás fontosságát. Ez a gyűlés valóban a népek közötti barátság megnyilvánulása volt. Zl. 5
