Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-12-01 / 23. szám
A három, garas, ' J&jm/>ийи ^Т^'лТ Т|—ч) gy szegény ember egyszer a váriLj sánc mellett- kapált. Nem tudom. J]_J hogy történt, hogy nem, de elég az hozza, arra ment a király és megkérdezte a szegény embert:- Mondd csak drága barátom, mi a napi fizetésed ezért a nehéz munkáért? Hej fenséges királyom, három garas a napszámom. Elcsodálkozott a király és megkérdezte, hogyan tud abbéi a három garasból megélni. Jaj fenséges királyom, hacsak megélni kellene, igen könnyű lenne, de én abból a három garasból az egyiket visszaadom. a másikat kölcsönadom és csak a harmadikból élek. Bizony a király nem értette, mit jelent ez jenverével homlokát dörzsölte és azon az országban egy ember, akinek csak három garas a napszámja és még abból is visszaad egyet, a másikat kölcsönadja és a harmadikból él és mégis becsületesen megél. Ha papok vagytok, mondjátok meg, hogyan lehetséges ez. Ha holnaputánig nem válaszoltok, kiűzetlek benneteket, az országból, hogy mihaszna módon ne egyétek a kenyeret. Lógó orral indultak hazafelé a dicső papók, a fejüket kezdték vakarni. Valamennyi okosabb akart leírni a másiknál, de mind buták voltak, mert semmit sem tudtak kitalálni. Eltelt egy nap, múlott a másik is. A harmadik nap reggel kellett a király elé menni, de bizony híre-hamva sem volt a papoknak. Végre valahára megsúgta nekik valaki, hogy hol találhatnák meg azt a szegény embert. Állítóelmélkedett, hogyan is lehetséges az. Semmit sem okoskodott ki. hanem szépecskén beismerte, hogy ő bizony nem érti, hogyan lehetséges a három garasból visszaadni, kölosdnadni és megélni, Nos fenséges uram szólt a szegény ember öreg. tehetet len apámat tartom el. Neki visszaadom, mert ő nevelt. A kisfiámat is nevelem, hogy visszaadja majd. ha megöregszem. Neki kölcsönadom. A harmadik garasból pedig én élek. Ez már ígéri örvendezett a király Látod drága barátom, van otthon tizenkét- papom és minél több fizetést adok nekik, annál jobban panaszkodnak, hogy nincs miből élniük és költekezniük. Most feladom nekik ezt a találós kérdést, amit mondtál. De ha eljönnének megkérdezni, hogy mit jelent, el ne áruld addig, míg meg nem látod a képemet. Ezután egy marék dukátot adott a parasztnak és hazament. Alig hogy elment, maga elé hivatta a tizenkét papot. — Hogy. hogy annyi pénzből nem tudtok megélni? — szólt hozzájuk, van lag leghamarabb az segíthetné ki őket a kátyúból. Rögtön fel is keresték valamennyien. Kérleléssel, fenyegetéssel próbálták szóra bírni, de a szegény ember nem ijedt meg. Elmondta a király parancsát, hogy csak úgy lehetne a dologból prédikációé halott, ha megmutatnák neki a király képét. Hogyan mutassuk meg neked a király képét? — mondták. Hisz a király a mi szavunkra nem jön ide és te sem kerülhetsz elé. Engedd már rábeszélni magad arra a válaszra valahogy más módon. Fűt-fát ígértek neki, sok-sok pénzt hordtak oda. Úgymond már a királyi kegy nélkül is van miből élnie, megoldhatja hát a talányt. De a szegény ember csak hallgat. Mikor már igazán nagy garmada pénzt összehordtak és mikor jól kinevette magát rajtuk, hogy ilyen okos urak és ilyen tanácstalanok, kivett a zsebéből egy dukátot még abból, amivel a király ajándékozta meg és így szóit: No látják, ihol и király képe, maga ajándékozta nekem. Jól látom, nem kell 18 aggódnom, hogy áthágom a király parancsát. így elmondhatom, amire kíváncsiak. — És megfejtette a találós kérdést. így aztán, hogy a szegény ember kioktatta őket, harmadnap a papok könnyen beszéltek a királlyal. De a király nyomban megsejtette, mi van a dologban. Beidézte. a szegény embert és megkérdezte: — Mondd csak, hogy lehetséges az, hogy te olyan becsületes ember létedre most királyi parancsom ellen vétettél ? Néni vétettem én, legfenségesebb királyom, mert úgy hallgattam, mint a sír, míg meg nem láttam igazságos képét. Ihol van még most is, fenséged ajándékozta nekem. Kihúzta a dukátot, melyen a király képe volt és elmesélte esetét a tizenkét pappal, elmondta, hogyan fenyegették, kérlelték és megajándékozták. De azt is, milyen jót mulatott rajtuk. — No, hogyha ilyen okos vagy és több eszed van, mint az én tizenkét papomnak — szólt a király — nem fogsz többé kapálni, hanem az udvaromban laksz és a tanácskozásokban mellettem ülsz. — És kegyelmetek nem szégyenük magukat — fordult a papokhoz. — Mit kezdjek magukkal? Nemhogy felemelem a fizetésüket, hanem még abból is levonok, amit kapnak. Soha nem jöttek többé a királyt fizetésemeléssel zaklatni a papok. Szűcs Béla fordítása *) A népmeséknek érdekes tulajdonságuk, hogy nem ismernek határokat, gyorsan terjednek, úgyhogy nagyon nehéz, sőt néha lehetetlen megállapítani eredetüket. A három, garas című mesét is sok nép a magáénak vallja. Magyar változata Mátyás király és a szegény ember címmel terjedt el. A fentiekben a mese szlovák változatát mutatjuk be. Vasvári Tst-ván: QóéL eiétt Ködöt fúva jön á tél, kocog hegyek tetején; ezüst csillag lábnyomán, csupa zengés lesz a táj. Halld csak erdő. suttogó, késő dértől ragyogó, rókát, medvét pártfogó, nemsokára hull a hó. Füttyös széltől lengenek jegenyék és tölgyesek, minden bokor perdülő, nótát zümmög az idő.
