Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-12-01 / 23. szám
Kábry Zoltán 1917 távaszán szabadságról utaztam vissza a frontra. Az utolsó állomástól kocsi döcögte tett áz éjszakában. Egyre közelebb értünk az állomáshoz és egyszerre csak belémvágott az érthetetlen: elől. a frontszakaszon, síri csend és sötétség ásított. Rakéta nem röppent, lövést nem hallani, pedig már két órája ráz a.szekér. •Csend. Érthetetlen, kísérteties csend. Mi történt? Valami egészen rosszra gondolok: vihar előtti csendre, támadás előtti alattomosságra. Már gyalog megyünk és a csend és a sötétség nem hasad. Mi történt? „JJratyizünk“, felelte az ordonánci. ...Mit?“ „Bratyizunk“. ismétli emberem-, „békét kötöttünk, a muszka nem bolond többé harcolni“. Életem két legboldogabb, leggondtalanabb hónapja, következett most-, ezen a szakaszon vége volt a háborúnak, nem lőttünk többé egymásra. Esténként a senkiföldjén összeültünk, balalajka és harmonika mellett „bratyiztunk“, ittunk, rumot cseréltünk pezsgőért, nyaraltunk. Hiába jöttek hátulról a parancsok-, „megtiltom“, „elrendelem", a parancsolt ellenségeskedésre mindkét rész fütyült, a lövészárkok népe egymás szemébe nevetve, egymás kezét rázva, pontot tett. Csak a tüzérség lőtte egymást. És akkor történt, hogy a legnagyobb béke idején az orosz tüzérség belénk lőtt.. Két halott. Azonnal tiltakozunk és elégtételt, kérünk. A tüzérség francia. védekeznek. no de majd ellátják a bajukat! Rá egy-két napra azonban megkezdődött a Brnszilov-offen - ziva és az idillnek vége volt, de megmaradt a zavaré emlék: a lázadó, bratyizó oroszok között, mint a militarizmus fegyelmezett mintacsapata a francia •tüzérség,**-• mely vakon teljesíti a megváltozott békés környezetben az öldöklő parancsot. A lázadók közt, mint idegen test. mint ellenség: a francia, a forradalom, a lázadás népe! Ki csodálkozik, ha ez az élmény, ez az epizód eltorzította elképzeléseinket a franciákról. Ezután a franciák nem lehettek többé lázadók. Az egy-két kivétel: Sadoul kapitány vagy René Marchand, akik Oroszországban a forradalomhoz csatlakoztak, nem cáfolhatták meg később sem emlékünk igazát. És ha most megkérdezem: az orosz forradalomtól eltekintve, hol zajlott le az első világháború legnagyobb katonai lázadása? akkor az.elmondottak után sen-ИШГШШП ki sem fogja felelni, hogy a francia hadseregben. És mégis így volt. Tegnapig nem tudtam róla, tegnap olvastam róla és máris sietek a tegnapi kis epizódon alapuló hamis képzeleteimet helyreigazítani és visszaállítani a történelmi tételt, mely azt mondja: a francia lázadó volt tegnap és lázadó marad mindvégig! A francia katonai lázadást az orosz forradalmi események váltották ki. A szó a béke felröppent, mint a galamb és a galambszárnyakon felrézsállott az otthon igézete: legyén béke már. légyen vége már! De a béke helyett mindennél véresebb csaták dúlnak, az „anyagháború“ egyre mohóbban falja magába az emberáldozatot. Miért? Kiért?, eszmélnek itt is, ott, is, de míg ezidőben a németeknél csak a csatahajók néhány kulija ad lázító feleletet, addig a francia hadseregben egész ezredek ütemezik a béke jelszavát: „Le a háborúval!“ Poincaré nap lójában még csak a 36. és 126. ezredről beszól, akik Párizs ellen a Ivarnak vonulni. Jelszavaik: „Le a háborúval!“ „Éljen az orosz forradalom!“ Június másodikén egy egész hadtest a 21. tagadja meg az engedelmességet és nem hajlandó az első vonalba menni. Pótain Hitler Pétain marsallja csakhamar öt „fertőzött hadtestről“ küld jelentést. „A beteg ség komoly“ írja a tábornok . „de hál Istennek van ellene orvosság. Elret - tentő példát kell szolgáltatni, a halálos ítéleteket tömegével kell gyártani, mert kegyelemnek, meggondolásnak itt többé nincs helye“. Egy másik jelentésben .arról ír, hogy a lázadó ezredek az Internacionélét éneklik és ütemesen kiáltják: „Nem megyünk a frontra! Nem megyünk a frontra!“ -115 ezredet fertőzött meg a forradalmi, hullám. És erről a legnagyobb mérvű katonai lázadásról a világ semmit sem tudott, még á német kómszervezet sem. Csupán a legmagasabb kormánykörök, a kétszáz család és a szocialista párt. De ezt a pártot akkor Laval, Hitler majdani helytartója jelentette és így érthető, ha a frontok szava.nem vert visszhangot a hátországban, a munkásság között. Elszigetelten, hátvéd és háttér nélkül, vezér és vezetők nélkül, a levegőben lógott az egész lázadás, mely csakhamar elfúlt. De a tény tagadhatatlan és tanulságos. Tanulságos főképp azért, mert a világ nem tudott róla, és mert a köztudatban e nagymérvű megmozdulásnak máig sincs nyoma. Jómagam is csak véletlenül, régi anyag böngészése közben, jöttem rá, Az elködlós, elhallgattatás tipikus esetével állunk szemben, mely árnyékét vet az antimiiitarista lelkiség szervezőire is: egy tromfot engedtünk ki kissé könnyelműen a kezünkből, csak azért, mert e lázadás nem hozott végeredményt, történelmileg rögzíthető változást, De példának és bizonyítéknak megmaradt. A mai francia antimilitarizmus. a francia lázadás folyamatossága nélküle megmagyarázhatatlan. Most megvan az összekötő láncszem az orosz forradalom nyomán bekövetkezett világháborús lázadás. És most. hogy erről a nagymérvű katonai lázadásról tudok, egyszerre megértem, hogy a francia tőkések vietnami kalandja miért készül bumerángnak, visszatartó fejbekólin tásnak: a vietnami szegénynemzet ellen küldött francia hadseregben lázadók, „bratvizók“ vannak. Értem ás tisztán látom a francia rakodómunkást, amint zsebrevágott kézzel áll a parton és nem hajlandó sem fegyvert kirakni, sem katonát behajózni. A francia lázadókkal mindig és minden vonatkozásban számolni kell! A Pétainek és Láváink kora visz szavon hatatlanul lejárt René Marchand 1919-ben irta meg világfeltűnést keltő könyvét: „Mért csatlakoztam a szocialista forradalomhoz? Marchand petrógrádi meglátása nem érhette e! sem időben sem térben a 115 ezredet, de a lázadó franciák antiimperia Iizmusát ő szövegezte utólagos meglátás sá és igazsággá; „Megértettem, hogy a polgári kormányok, a háború folyamán, kivétel nélkül csak pénzügyi köreik érdekét szolgálták, a nép érdekeire soha nem gondoltak. Az orosz forradalomnak igaza volt. amikor nem elégedett meg csupán a vilmosi imperializmus elleni harccal, de ehhez hozzákapcsolta a mindenfajta kapitalisták és imperialisták elleni általános harcot, A német imperializmust legyőzték, de bűnei, szokásai megmaradtak, mert most már a konkurenciától megszabadulva egy másik imperializmus, melyet eddig nem ismertem fel, — miután csupán a németre figyeltem, — az antantimperializmus élheti ki mohóságát“. H. Heine 1/fti JS56 A test a ravatalon vár. Viszont a szegény lélek már A földi káoszból kitépve Már útban is volt fél az égbe. Ott kopogott a magas portán. És sóhajtott e szókat mondván: „Szent Péter, nyiss ki nékem, jöjj! Oly fáradt vagyok az élettől . . . I 'gy elpihennók selyempárnákon Itt az égben, játszani vágyom Kis angyalkákkal vaktehénkét, S élvezni végre a boldog békét!“ Most papucs csoszogás hallható. És esörren mint egy kulcscsomó. S egy kicsiny rácsos ablakon ét Meglátja Szent Péter ábrazatát. JH etfUfitykemmetet Ö szól: „Itt jönnek a himpellérek Cigányok és vegyes ringy-rongy népek. A naplopók. a hottentották, Egyenként jönnek és egész hordák. Mind az égbe szeretne menni És angyalként ott boldog lenni. Hollá, holla! Ily bitóvirágnak, Mint milyen te. meg e fajtának Nem építették az égi termeket . A sátán jöttére megértetek. El, el innen és lóduljatok. Pokolmocsárba valók vagytok!“-Morog az öreg, de nem tud jól Zsörtölődni tovább, így-szúL A végén baráti vigaszképpen: „Te szegény lélek, nem látszik éppen. Hogy betyár lennél, és ezért látod -Jó, jó! legyen meg kívánságod. 14 Születésem napja van ma, S meglágyít e nap hatalma Nevezd meg hét a várost és hont Honnan jövél ? és azt is mondd Házas voltál-e? A házas élet Kiengesztel sokszor nagy vétket. Egy férjnek nem kell a pokolban sütni. Ót nem hagyjuk a kapu előtt ülni “ A lélek így felelt: „Én Berlinből jöttem. Poroszország volt a szülőföldem. Ott folyik a Spree. A kies partok Mentén halásznak, a kis kadettok. Ha esik, medréből lomhán kilép! Berlin maga is gyönyörű szép. Ott voltam magántanár, míg éltein, Az összes filozófiát megértem. Alapítványi hölgy volt. a nejem. Oly sokszor veszekedett velem. Főleg-lm_ már kenyér sem_volt . . Erre én meghaltam s így lettem holt. Szent. Péter szólt: „Óh jaj, óh jaj! A filozófia az egy nagy baj.
