Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-10-15 / 20. szám
- - ...... ' /, ■■■■-----------------------JAaqádöa dxMwi »Szerkesztőségünk levelet kapott Tardos keddről, melyben ez állott: Levelem, levelem, utolsó levelem, mondd el az ú jságnak, hogy mi történt velem. Rét helyett udvarom trágyázza mindenki, s hiába beszélek, nem hallgat meg senki, hej, de rajtad kívül senki. . . . erre telefonon érdeklődtünk a tényállásról, és a következő feleletet kaptuk: Szépen van a, szépen van a Blazsek kapu festve. Azon járnak ki-be későn este. »4 büféből gyakran ki kell járni, Ezért ke.ll a gyerekeknek a sok piszkot látni! De ez még semmi! Mert a Berta. Jancsi, Pista —ajajaj nagy hiba! nem járhat sem mulatságba, se pedig moziba Mért nem tudnak egy kis gödröt évek óta csinálni ? hej, így az iskola udvarára kell a népnek . . kijárni . . . Nem értettük a telefont, mert zti gott a vonal, ezért kiküldték szerkesztőn két, aki a helyszínről a következő tudó sítást küldte: Tardoskedden hej, van számos utca s minden utcában sok sarok. Van iskola és van gyermekotthon aktahegyek és iratok. Van már büfé és mozi régen, benne árnyék és szék is, kérem . . Csak e kettő egyben nincs bizony! Óh borzalom, óh borzalom! . . . Hogy a helyzeten sürgősen segítsünk, a következő tanácsot adjuk- Tardoskedd 7000 szorgalmas lakosának' és'áz illetékeseknek: a büfét tegyék át a régi kocsmahelyiségbe, ott mellékhelyiség is van, a mozi háta mögé pedig brigádmunkával pár óra alatt olyan csinos kis fabődét készíthetnek, hogy csodájára jár majd a környék, S. M. ШймузАш CáUuA Az ajnácskőiek nagyon büszkék új Jednota üzlethelyiségükre, melyre eddig alig volt okuk panaszra. Ők talán már megszokták. de az idegennek bizony feltűnik, hogy a szép üzlet előtt a két oldalt virágágynak készített töltésben virág helyett fű burjánzik. Már pedig csak 7 órás brigádmunkára lett volna szükség és a nőbizottság vagy a CSIBE tagjai büszkén mondhatták volna, hogy hozzájárulásukkal nemcsak az üzlet belseje, de az épület külseje is szép, virágokkal szegélyezett és tiszta lett. 14 Tavaszra biztosan így is lesz, úgy-e? Tg у történt A kis lakásban csend honolt. A napnak az a része következett, melyet az asszonyok annyira szeretnek, estefelé, a pihenés ideje. Mivel hamarabb járt haza munkájából, mint férje, addigra a gyereket elhozhatta a bölcsődéből. Azután ügyesen elvégezte teendőit, hogy. mire Péter megérkezik, nagyjában elkészüljön munkájával, és így az estét kellemesen, együtt tölthessék. Télen a kis kert nyikorgó ajtaja elárulta férje jövetelét, de most már hosszúak a napok, — ha kinéz, jóval a kerten túl meglátja őt, néha elébeszalad és aztán karöltve térnek be a kis házba. Örültek egymásnak, elégedettek, boldogok voltak. így volt ez házasságuk eleje óta. Aztán minden megváltozott. Péter mind gyakrabban elkésve, idegesen tért haza, — majd amikor Judit ennek okáról kérdezősködött, kitérő, ingerült választ kapott. De egy nap már mindent tudott - ital szagát érezte férjén, és ezentúl veszélyeztetve látta családja boldogságát, nyugalmát. Alig néhány hónappal gyermekük születése után volt az első nagy összetűzésük. Péter, ne tedd tőnkre magad — kérlelte őt akkor Judit. — Gondolj a gyermekre, én reám. ígérd meg, hogy nem nyúlsz többé italhoz. Könyörgöm — kerüld azokat, kik ebbe belevittek. Péter ezt megígérte, de szavát nem tartotta be. ч Most a kis kert útját aggódó szemek kémlelik, de Judit hiába néz a távolba. Péter még mindig nem jön. Aztán elfordult az ablaktól és végigtekintett birodalmán. Sok akadályt leküzdve, munkával teremtették meg. Mire a gyermek megszületett, a lakás is meglett. Szépen berendezték, boldogok voltak. Ezt a boldogságot megtartani — volt Judit egyetlen vágya. Az anya arca felderült, amint gyermekére nézett. Janika — milyen helyes, göftibölyű gyerek. —- Valami papirosféle zizegett apró, kövér kezében. Csak rövid idő óta jár önállóan. Most a papirost félredobja, megkapaszkodik egy szók lábába, feláll és az alig járni tudó gyermek ingadozó lépteivel elindul. Judit figyeli, elrnerészkedik-e odáig? Amint a gyermek célját elérte, anyja elkapta őt és nevetve felemelte. — Hát nem tudod Janika, hogy oda nem szabad? A szoba sarkában egy szép kis vitrin állott, azt megtapogatni, ütögetni volt a gyermek vágya, mert ami tilos — az duplán vonzó. Ez a kis szekrény volt az ajándék, mellyel Péter meglepte a gyermek születése után. Most is milyen élénken van előtte ez a nap. Akkor az ajtóban fogadtu öt Péter, kezében színes selyemkendőt lobogtatott.-— Nini — hiszen ez a kendő, melyet míiltkor a kirakatban megcsodáltimk. De alig ért rá gyönyörködni benne, férje gyorsan, ügyes mozdulattal szemére kötötte. — Ugyan Péter — mit csinálsz —, nem kár ezt a szép kendőt összegyűrni ? De férje nem hallgatott rá — bekötött szemmel, kézenfogva bevezette a szobába. — No még egy-két lépés •— most állj! — hangzott a parancs. Judit engedelmesen megállt. Péter leoldotta szeméről a kendőt —- és most tessék körülnézni mondta büszkén. Az asszony nem hitt szemének — a szoba sarkában ott állt az álmok-álma —, a szép vitrin. — Köszönöm Péter — nagyon nagy örömet szereztél nekem — mondta Judit meghatottam Azóta ez a szép emlék szertefoszlott, és a kert útját aggódó szemek kémlelték. A gyermek nyugtalansága figyelmeztette kötelességére. Megetette, lefektette Janikát. Szokás szerint néhány percig ágyacskájánál maradt — a gyermek hamarosan elaludt. A kertajtót valaki szokatlanul erősen becsapta. Judit összerezzent —- megjött Péter. Félve ment az előszobába. Péter — mi van veled? — kérdezte ijedten Judit. Mitől sáros a ruhád, kezed talán leestél? Rémült tekintettel nézett végig férjén már mindent tudott, erősen ittas volt. Ilyen rettenetes állapotban eddig még soha sem került haza. Gyere — hívta Judit, nyugalmat erőszakolva magára. Kissé megmosod a kezedet, aztán bemegyünk. Péter azonban nem hallgatott rá, és nagy robajjal benyitott a szobába. Miért nincsen még megágyazva? —kérdezte durván, kiabálva.- Csendesen, — csitította Judit, — felébred a gyerek. No gyere, moss kezet — majd azután lefekszel - mondta türelmesen az asszony. — Ugyan hagyj békében — ordította a férfi. törődj inkább a magad dolgával. Judit tanácstalan volt — mit tegyen? Félt egyedül maradni az ittas emberrel. Gyors elhatározással az előszobába indult, hogy a szomszédból áthívjon valakit. Nem mész el! — őreiítóttá Péter itt én parancsolok! — És sáros öklével rávágott a szekrény üvegajtajára. Judit ijedten sikoltott — a férfi sáros ökléből vér csörgött. Sérült keze megállt a levegőben — a vér pirosra festette a világos szőnyeget. A gyerek ijedten felsírt. Mindketten holtsápadtan, ijedten néztek egymásra. Sajgó keze ébresztette fel. A beszűrődő hajnali világosságot nem veri vissza a vitrin üveglapja. Péter ráébred a történtekre. Érzi, hogy nemcsak a vitrinben tett kárt, és nem elég. ha csak a vitrinbe kerül új üveg. Strausz Margit
