Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-10-15 / 20. szám
MULATTAK A RAGY0LC1AK az új kenyér ünnepén, melyet a régi hagyományokhoz híven a nőbizottság rendezett. Az ünnepi felvonuláson részt vettek az öszszes tömegszervezetek tagjai is. Az ünnepi beszédet a nőbizottság elnöknője mondotta. Az ünnepély befejezése után kezdetét vette a reggelig tartó táncmulatság. Somos.kői Gizejla A FÜLE KI EK BÜSZKESÉGE az Ízlésesen és gazdagon berendezett járási könyvtár. Tiszta helyisége, kellemes, otthonos hatással van a belépőre. Nagy öröm számunkra, hogy a könyvtárat ifjúságunk nagy számban látogatja. A könyvek kiválasztásában a látogatókat jó tanáccsal segítik a könyvtár dolgozói. A könyvtárba járnak azok is, akik újságolvasással, különböző képes folyóiratok olvasásával szeretik tölteni szabad idejüket, mert itt megtalálják kedvelt belvagy külföldi újságjaikat. Itt találjuk a sakkjáték kedvelőit is, akik csendesen és komolyan izgalmas csatákat vívnak egy mással. A könyvtár dolgozói, hogy olvasóik számát bővítsék, házhoz is elviszik és ajánlják kölcsönkönyveiket. A könyvtár olvasói köszönetét mondanak a könyvtár dolgozóinak odaadó munkájukért. Eller Irén гМауум£шш-I fLélutiín A várkonyi főbizottság kedves szívetmelegítő délutánt készített elő a nagymamáknak. A kis unokák kultúrműsorral, -virágcsokrokkal köszöntötték a kultúrház nagytermében összegyűlt nagymamákat. A felköszöntött nagymamák örömtől könnyes szemekkel mondottak köszönetét a rendezőségnek ezért a szép délutánért. Ezt a szép gondolatot a teljes siker reményében valamennyi nőbizottságnak ajánlja Bekó Pálné,, Várkony. ^^тМЩпШЁШ Ш Az utcán Virág Márta hazafelé igyekezett a munkahelyéről. Útközben bevásárolt, egyik kezében jól megrakott táska, a másikban tömött háló. Megszokta a csomagokat, mégis örült, mikor megpillantotta jó ismerősüket, Csermák Jóskát, aki csak lapos irattáskát vitt a hóna alatt. — Bizonyosan segít nekem — reménykedett. Szervusz, Márta — köszönt Jóska széles mosollyal. — Hová tartasz? Egy darabbn elkísérlek. Elindultak együtt, de bizony Márta hiába várta, hogy Jóska legalább egyik kezét kihúzza a zsebéből és az ő csomagja után nyúljon. Mikor már nem bírta tovább, megjegyezte: — Úgy látszik, Jóska, belőled már sohasem nevel a feleséged lovagias férfiút. Bár ezt tréfásan és jóindulatúan mondta, Jóska mégis kitört: Pedig ő is eleget emlegeti a lovagiasságot. Csak azt nem tudom, mire való a hires egyenjogúság? Mindenben egyenrangúnak tartjátok magatokat, miért kívánjátok akkor, hogy udvariaskodjunk, átadjuk a helyünket, hajbókoljunk előttetek ’ Nincs igazad, Jóska felelte Márta szelíden. — Igaz, hogy minket már nem elégít ki a főzőkanál, részt kérünk az építő munkából és megálljuk a helyünket. De a nőben azelőtt sem a tétlenséget vagy tudatlanságot tisztelték — ha igazi tiszteletről volt szó hanem az élet továbbaclóját és a családi otthon őrét. Ha ma kettős feladatot vállalunk, az nem vehet el ebből a tiszteletből, amely ma is hozzátartozik a férfi férfiasságához, ugyanúgy, mint a mi nőiességünkhöz az, hogy megkívánjuk ezt a tiszteletet. Most különben csak arról van szó, hogy segíthetnél a csomagot hozni, ami nemcsak lovagi, hanem egyszerűen emberbaráti kötelességünk. Jóska ugyan kény felén-kelletlen elvette a táskát, de Márta kíméletlenül folytatta: — Nem akarok neked az utcán illemtanórát tartani, de hadd jegyezzek meg egyet-mást. Bántónak tartom, hogy nem emeltél kalapot, amikor köszöntöttél, ez udvariatlanság, és azt fejezi ki, hogy az én személyem nem ér meg neked eimyi fáradságot sem. Ha a kisfiam zsebretett kézzel beszélget valakivel, kikap a neveletlenségéért, te pedig csak az imént vetted elő a zsebedből a kezedet. Elfelejtetted megkérdezni, megengedem-e, hogy elkísérj, pedig ez feltétlenül illett volna. Nem veheted természetesnek, hogy kitüntető társaságod nincs terhemre. Jóska nem sértődött meg, hanem megígérte. hogy gondolkozni fog a cjolgon. Hátha mégsem polgári csökevény a nők iránti udvariasság, hanem hozzájárul ahhoz, hogy az emberek közötti kapcsolatok kellemesebbé váljanak? Márta pedig azon gondolkozott, hogyan nevelhetné Palkót a kislányok iránti előzékenységre? Különösen serdülő korban kell majd vigyázni, hogy a nők tisztelete helyes alapokat kapjon nála. A helyes utcai viselkedésre is meg kell tanítania fiát. Milyen visszataszító jelenség egy fiatalember, aki nem tér ki a szembejövő nőnek, nem lép vissza, lia utcasarkon vagy üzletajtóban ütköznek egymásba, vagy esetleg udvarias, ha csinos fiatal hölgyről van szó, de az öreg anyókával szemben kíméletlen. Persze, nemcsak férfiak árulhatnak el az utcán rossz modort. A nők is gyakran fegyelmezetlenek, irány ellen mennek, megállnak a járda közepén egy kis tercierére és,elvárják, hogy a járókelők kerülgessék őket. A nőnek is észre kell vennie, ha valahol segíthet. Mindenkinek kötelessége, Hogy udvariasan, készségesen, kellemes benyomást keltve adjon az érdeklődőknek útbaigazítást. Ha pedig magunk fordulunk idegenhez segítségért, ne felejtsünk el először köszönni. Az pedig, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet hangos beszéddel, közönséges vihogással, ne vitatkozzunk vagy veszekedjünk. hanem ha összekúlönbözúnk valakivel, inkább sürgősen váljunk szét, szintén egyik alaptétele az utca illem tanának. M. Majorová után átdolgozta N. 1. 13
