Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-10-15 / 20. szám
w valami nagy bánata lehet, azonban mindnyájan azt hittük, csak szerencsétlen házassága miatt szomorú. Mindnyájan megértettük. Bizony nem könnyű dolog belenyugodni abba. hogy az embert annyi év után csak úgy egyszerűen félrelökik — bocsánat a kifejezésért —, mint egy viselt kabátot. A nyári szünidő alatt gyakrabban találkoztunk, néhányszor meg is látogattam, és felújítottuk régi. gyermekkori barátságunkat. Ekkor jöttem csak rá bánatának valódi okára. Gyermeke viselkedése aggasztja. Nem tud mit kezdeni 13 éves kislányával. Éva egészséges, csinos, életrevaló kislány. Nagyon szeret olvasni. Minden könyvet elolvas, ami a kezébe kerül, gyakran, sőt túlgyakran jár moziba, hiszen tudják, hogyan van ez manapság. A városban nehéz az ellenőrzés. A kislány testileg fejlett és ezért sokszor olyan filmekre is beengedik, melyek nem neki valók. Sokat vitatkoztunk erről Margittal. Én azonban még máig sem értek egyet azzal a véleményével, hogy a gyerek úgyis megtud mindent a barátnőitől, hogy az élet egyszer úgyis megismerteti őt a szerelem, házasság, egyszóval a férfi és a nő közötti viszony problémáival. Megfigyeltem és meglepetéssel állapítottam meg, hogy Éva moziszenvedélye valahogy nem vezet semmire, inert a kislány minél tovább, annál inkább unatkozik, majdnem úgy, mint sok felnőtt programszerűen. Higgyék el, viselkedése sokszor elviselhetetlen volt számomra. Margit nagyon sokat szenved miatta, mindent megenged neki, meghátrál előtte, habár tudja jól, hogy helytelenül cselekszik, mégsem akar arra gondolni, mindez hová vezet. Nem mer tetteinek következményére gondolni, mert fél, hogy elveszíti kislányát, szerencsét len életének egyetlen vigaszét. Szeretem Margitét, és ezért elszomorított, hogy talán idő előtt feladta a gyermekéért folytatott harcot. A nagymama álláspontja a gyermekkel kapcsolatban pedig teljesen helytelen. Éváról állandóan csak mint „kis szerencsétlenről" beszél, ezzel természetesen támogatja a kislány amúgy is magas igényeit és „különleges" helyzetét a családban. Én azt tartom, a fiatalság legyen szerény, fiatalos és életerős. Jól tudom, milyen nehéz lehet egyedül gyermeket nevelni, különösen akkor, ha egy kettétört házasság fájdalma nehezedik az ember lelkére. Éva pedig kérdésemre ezt felelte: —- néni kérem, én nem akarok nevetséges lenni, osztályunkban már minden lánynak van „tartósa", és Lenkének már magassarkú cipője is van — továbbá felsorolta nekem, hogy kinek van már nylon táskája és egyéb divatos holmija. Ilyen szavak hallatára önkéntelenül is felvetődik az emberben a kérdés — mit szól ehhez az osztályfőnök, az iskola vezetősége, foglalkoznak-e egyáltalán ezekkel a kérdésékkel? Nagyon szeretném tudni, hogy minden családban így van-e ez, és helyes-e az az indoklás, hogy gyermekeinknek azért nagyobb az igényük, mivel az általános életszívnonal is magasabb, mint azelőtt. Ha ez így megy tovább, nem tudom elképzelni, mit fog akarni Éva 17—18 éves korában. Margitnak nincsen igaza akkor, amikor gyermekének ésszerűtlen engedményeket tesz, csak azért, hogy szeretetét el ne veszítse. Mert hát milyen szeretet ez, ha nem önző, felületes, számító. Az ilyen szeretet ben — úgy gondolom — van valami, ami nem egyeztethető össze mai életszemléletünkkel. Margit azt állítja, hogy nem tudja, mihez kezdjen, nincsen elég ereje a helyes cselekedetre, mert. nem akarja elveszíteni egyetlen gyermekét. De így, naponta talán százszor is nem veszíti el? K. H. .."DOLGOZÓ N(r* SZK К KÉSZt'ŐS m;k irodalmi i* U.vAzata A serdülő ifjúság neveléséhez, erkölcsi, szellemi és politikai arculaténak fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárul a kultúra és az irodalom. Az ifjúság részére írott értékes mű, a kérdések megoldásában nagy segítséget nyújt. Ez a tény indította szerkesztőségünket arra, hogy ankétunkkal párhuzamosan irodalmi pályázatot hirdessünk. AZ IRODALMI PÁLYÁZAT FELTÉTELEI: 1. A pályázatban részt vehet minden csehszlovák állampolgár, írhst magyar, szlovák, edeit és ukrán nyelven. 2. A műfaj lehet novella, elbeszélés, színpadi jelenet (ami esetleg rövid (Hm forgató k8nyévnek is megfelel) a serdülő ifjúság problémáiról és amelyben kivezető utat mutat az író a kérdés megoldására. 3. Az írás terjedelme legfeljebb 8 vagy 11» géppel íroti oldal lehel. Kizárólag eddig még ki nem adott és újságnak le nem adott írásokkal lehet pályázni. 4. Az írásokat 3 példányban jolige alatt küldjék be. azonban mellékeljék hozzá egy lezárt borítékban az író nevét és teljes címét. A borítékon legyen feltüntetve a jelige. ö. A pályázat határideje 1858 május l. Az eredmény kihirdetése június l-én. a nemzetközi gyermeknapon történik. A beérkezett kéziratokat egy öttagú bizottság fogja megbírálni. A„DOLGOZÓ N0“IRODALMI PÁLYÁZATÁNAK DÍJAT: 1. díj: 4001» Kés. 2. díj: 2500 Kés és két 1500 Kís-es díj. Véleményünk, hogy... Könössy István igazgató: ,,A legnagyobb probléma a lányoknál a korai házasságt" Vad kertу Katalin tanársegéd: .,Fejlesszük az ízlést és szépérzéket if jóságunkban!'' Kovács dános, igazgatótanító: ,, Azért tanult a gyermekem, hogy kapáljon? — mondja sok szülő helytelenül, ha и gyermekét mezőgaz - dasági iskolába tanácsoljuk!" Németh János, CS1SZ titkár,Tornaija: ,,Bízzunk a fiatalokban!" Liska Veronika, a szódói nőbizottság tagja: ,,A szülőket kell legelsősorban nevelni!" Tárnyik -Jolán, a szódói nőbizottság elnöknője: ,,A nőbizottságok téli estéken tartsanak elő - adásokat az anyáknak a helyes nevelésről!" Major Anna, Matuikovo: ,,Védjük az ifjúságot az alkoholtól1" (Az ericKezleten elhangzott felszólalásokból.)
