Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-10-01 / 19. szám

MEM TELIM A FIZETÉSBŐL

Igaz, hogy tegnap vágyakozva nézegetett a kirakatban egy csinos szilon szvettert, melyet nem vehet meg magának? Szeretne villanyhabveröt venni, de nem tudja, honnan vegye rá a pénzt?

Engedje meg, hogy most én intézzek önhöz egy pár kérdést: Összeszámolta már valaha, hogy mennyit költ „kosztra?“ Férjének mennyibe kerül munkahelyén a tízóraija? Tudja pontosan, hány koronát ad havonta gyermekének fagylaltra és egyéb nyalánkságra ? Összehasonlította-e már valaha sörszámlájukat a könyvekre kiadott összeggel? Egyszóval jegyzi következetesen kiadásait, van költségvetése ?

Ha nincs, próbálja meg. Nem kell hozzá semmi egyéb, csak egy kis türelem és következetesség. Nem vesz sok időt igénybe. Ha csak egy hónapon át fogja lelkiismeretesen vezetni összes kiadásait, a havi mérleg olyan meglepő dolgokat árul majd el háztartásáról, hogy a következő hónapban már biztosan nem fog költségvetés nélkül gazdálkodni, akárcsak az én családom.

' Négyen vagyunk — én, a férjem, nagyanyó és a négyéves kislányom. Míg állásban voltam, ón sem törődtem különösképpen a könyveléssel, azonban amióta otthon vagyok, jegyezni kezdtem a kiadásokat. Akár akartam, akár nem, kénytelen voltam gazdálkodásunkat egészen aprólékosan szemügyre venni. Eleinte ez bizony kissé nehezen ment, próbálgattam mindenféleképpen — és ma? Negyedóra naponta, félóra kéthetenként — és az év végén az egész család közreműködésével megvitatjuk az évi mérleget.

Az apró feljegyzésekre elég egy vastagabb füzet, kitéphető lapokkal, ebbe írom kéthetenként az összes kiadást, a végösszegeket pedig egész éven át egy vékonyabb, bekötött füzetbe vezetem be. A füzetben a következő rovatok vannak: koszt, háztartás, kultúra; útiköltség (viHamos, stb.), ruházkodás, tagdíjak, személyes kiadások, különféle — és még egy egészen kellemetlen rovat. Ezt a rovatot eddig figyelembe se vettem, azonban már az első mérleg könyörtelenül rámutatott. Ez a „nyalánkságok“ rovata. Ne mondja, hogy önnél ez nem fog szerepelni. Csak kezdje 61 a könyvelést. Magain is meg voltam lepve, amikor megállapítottam, hogy milyen sokat költünk eukorlcára, a városban alkalmilag elfogyasztott szendvicskenye - rekre, a moziban fagylaltra és a színházban málnaszörpre. A férjemnek az üzemben vásárolt tízóraija is szép összeget tett ki, mível reggel nem készítettem neki semmit. Vagy a feketekávé és a cigaretta? Bizonyára csodálkozni fog, mibe kerül havonként.

Ezeket a tételeket, melyek nagymérték ben megterhelték a „koszt“ rovatot, átvezettem a nyalánkságok rovatába. Az pedig, hogy ki-ki hogyan tud ebben a tekintetben a gyomrának parancsolni, teljesen az egyéntől függ. Csakis rajta múlik, hogy megveszi-e azt a szilon szvettert , vagy pénzét a sokszor fölösleges nyalánk Ságokra költi. Az ilyenek aztán siránkoznak, hogy szvetterre nem telik nekik.

A kosztra fordított összeg is aránylag magas volt bevételünkhöz viszonyítva. A számok mögött ebédtől megmarad t ételek, felmaradt zsír a lábasban, megszáradt zöldség a kosárban, szerteszét dobált száraz kenyérdarabkák és egyéb „bűnök“ rejtőztek. Ily módon a kosztra szánt összeget próbaképpen néhányszor csökkentettem. És ma már a napi kosztunkra (a férjem üzemi menzadíján kívül) elég 25 Kcs. Igyekszem, hogy ezt az egy napra előirányzott összeget lehetőleg ne lépjem túl, és tulajdonképpen e körül forog az egész gazdái kodásom. Ez az intézkedés szinte törvénnyé vált családunkban, és ellene senkinek sem szabad zúgolódnia.

A gyakorlatban ez úgy történik, hogy minden este megtervezem a másnapi étlapot, s ennek alapján összeállítom a bevásárlás költségvetését. Ha az előirányzott összeget túllépem, mindjárt megváltoztatom, esetleg hozzáigazítom az étlapot, de ha ez néha még sem sikerül, a különbözeiét a következő napon, legkésőbb azonban két héten belül — t. i. ekkor végzek zárszámadást — megtakarítom.

Hogy az így keletkezett hiány túlságosan meg ne nőjön, a kiadások mellé naponként beírom a hiányzó, esetleg a megtakarított összeget. A kéthetes időszak végén a számadásnak egyensúlyban kell lennie.

A napi átlagkiadás meghatározása azonban még nem minden. Ha ezt következetesen meg akarom tartani, úgy hogy megfelelően biztosítsam a család szükséges élelmezését, három fontos dolgot kell még figyelembe vennem:

1. Ismerni kell az élelmiszerek minőségét és árát, nehogy csak a legdrágább élelmiszereket vásároljuk; nem szükséges ugyanis mindig a legdrágább rizst és zöldséget, a legjobb minőségű húst, egyszóval mindazt, ami éppen a piacon megjelenik, megvásárolni.

2. ismerni kell a helyes táplálkozás alapelveit és az élelmiszerek biológiai tápértékét; csak így tudhatjuk biztosan, melyik étel pótolható olcsóbb, azonban ugyanolyan tápértékfi étellel.

8. Sok különböző ételt és pénzértékre átszámított receptet kell ismerni, hogy esetleg az olcsó ételek ne váljanak egyhangúvá. Ezért a szakácskönyvembe a receptek mellé be szoktam írni az ételek árát is.

Az említett alapelvek nélkül nem tudnám a napi költségvetést megtartani, vagy a családomnak nem tudnék megfelelő tápórtékű ételeket adni, esetleg olyan ételeket főznék, amelyek nem nagyon ízlenének nekik. Azonban e három föltétel figyelembe vételével sikeresen főzök, a takarékoskodást se visszük túlságba, nem is pazarlunk, időnként különböző nyalánkságokat is megengedünk magunknak, és az éléskamránkban is akad mindig egy-két konzerv. Sok húst nem fogyasztunk, azonban zöldség, sajt, túró, vaj, tojás és tej bőségesen van asztalunkon. A kelttésztákat és a gombócokat nem nagyon szeretjük, a burgonyát és az egyéb tésztaféléket azonban igen.

Talán az is meglepi önöket, hogy nem csinálok semmiféle nagy bevásárlást. Mindig csak azt veszem meg, amire éppen szükségem van. így mindig minden friss, és semmi sem vész kárba. Naponta például rendszeresen csak egy nyolcad vajat vásárolok, zöldséget is csak annyit, amennyire éppen szükségem van. Ha néha mégis olyan valamit veszek, ami nem volt a tervemben, az így keletkezett pénzhiányt azután igen nehéz behoznom, és az ilyen vásárlásnak legtöbbször nem isörülök.

ehet, hogy módszeremet talán kö- II rülményesnek és fölöslegesnek tart_U_J ják, azonban én már két éve nagy

hasznát veszem. Nemcsak engem, hanem az egész családomat fegyelemre szoktatott a vásárlásban és az étkezésben, továbbá megtanított bennünket arra, hogy az étkezésre és általában a háztartással kapcsolatos tervezésre magasabb szempontból tekintsünk.

Próbálják meg egyszer önök is. Jegyezzék fel legalább az apróbb, fölösleges kiadásaikat — és lehetséges, hogy idővel mégis csak megtakarítják majd a szilon szvetterre valót. M. St.

,.A DOLGOZÓ NŐ” megjelenik kétszer havonta. Kiadja a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottsága, Bratislava, Októbrové nám. 12. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Túri Mária, főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Oktőbrové nám. 12. Tel. 34421, 22025, 22059. Nyomja: Polygrafické závody, n. p., závod 1, Bratislava. Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Évi előfizetési díj: 16,80 Kés. Egyes szám ára 70fillér. PNS 4flö.

A 79460