Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-10-01 / 19. szám

Ján Uáki munka közben j

fAr/~- OTTHONÁBAN

Л tátraaljai nép óletét művészien és teljes valóságában tűk rözik vissza Ján Hála festőművész képei.

Abban az időben, amikor festőművészeink nagy része a varosokban, főképpen Bratislavában. Prágában és Martinban rendezett be műtermet, és amikor képzőművészeti életünk mintha Prágán keresztül szinte Párizshoz, valamint más európai nagyvárosokhoz kapcsolódott volna, Ján Hála műtermét УагееЬеп, ebben a kultúráramlattól távol eső, faházakból álló, szerény, de jellegzetesen tátraaljai falucskában rendezte be. Itt, szemtől szembe a. tátrai bércekkel és a vazeci emberekkel — akiknek életét nemcsak tökéletesen ismerte és megértette, hanem magáénak is ismerte el — oldotta meg művészeti problémáit.

Itt alkotta meg — a világtól elzárva — lenyűgöző szépségű műveit. Ilyen környezetben kerültek ki ecsetje alól — főképp művészi alkotásainak első szakaszában — azok a képek, amelyek a legjobbak közé tartoznak, amelyeket a két háború közötti húsz év alatt festőink alkottak.

A szlovák festészetet gazdagító Hála műalkotásait érthető kifejezésmódjuk miatt sokan kedvelik és megcsodálják, mesterüket, Ján Hálát pedig egyszerűsége és emberiessége miatt az egész környék megbecsüli és tiszteli.

A kertben felállított tipikus razeei jaházikó