Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-10-01 / 19. szám
Jelinekné—Rény i Magda ».... 1 ... - •„ ; * , * -! . /I 1 I * ~ \í' ц КйлЗлйо Domb tövében, erdő alatt tiszta vizű patak szalad patak partján házikó áll abban lakik Hétalvó Pál. Nosza, Palkó, ugorj, kelj már napsugárka régen fennjár így kelti az édesanyja ámde Palkó meg sem hallja. Siess, Pali, hét az óra nem keltelek virradóra vár az osztály, kréta, tábla keltegeti nénje, Klára. Pál még álmos, nehezen kel s minden napon, minden reggel hiába fut fürge lába későn ér az iskolába. Este hatkor álmos újra s nem lenne már gondja, búja ha az óra gyorsan menne s hat órakor kilenc lenne. Ne aludj még - kéri Anyja dinnyeg-dünnyög Palkó hangja: pelyhes dunna, puha párna mintha mindig engem várna. Jancsi Palkó jóbarátja korán kelni ő sem látja labdát rúgni hogyha hív ja felkelteni ő sem bírja alszik nyolcig, alszik tízig mégis sovány, meg nem hízik Jancsi sétál, sportol, játszik piros arcán meg is látszik sétálni Pál dehogy járna nem engedi dunna, párna Anyjának így nagy a gondja, Jancsinak is panaszolja. Jancsi gyerek töri fejét s nem találja addig helyét míg valamit ki nem talál jaj lesz neked Hétalvó Pál. Heggel Anyu kelti fiát tízszer is szól aztán kiált ámde Palkó egyre horkol mint a cica, úgy dorombol. i. I Jancsi nem rest, nem is gyáva vizet önt a mosdótálba s hideg víznek bő sugara ömlik, zúdul Pál nyakába. Álomszuszék azt sem tudja kezét-lábát hová dugja nyakán, hátán hideg patak folydogál az inge alatt víztől csepeg dunna, párna, meg sem szárad talán már ma. Vizes Palkó, mint az ürge s egyszeriben olyan fürge öltözködik gyorsan, ébren elszállott az álma régen órán a perc alig halad s máris iskolába szalad. Friss és vidám Pál azóta s reggel, mikor hét az óra felébred ö jómagától búcsúzik a puha ágytól. Nem alszik már nyolcig-tízig mégsem sovány, meg is hízik este hatkor dunna, párna Pálra mindhiába várna sportol, játszik s Anyukája büszke már a nagyfiára. Ha király leány lennék 18 Félre játék, labda, sárkány és karika! Iskolásgyerek lett Jutka meg Marika. Mesék világából új utakra lépnek, lessük csak meg titkon vaj’ miről beszélnek ? — Lehetnék csak egyszer hatalmas királylány s lakhatnék kastélyban fennt a szirtek hátán, melyek védték hazánk töröktől, tatártól, de a szegény nép is szenvedett urától. Ha királylány lennék, mindent nekik adnék ki jóllakott azt is kérdezném „akarsz még?“ És megparancsolnám én e földön nyomba’ tűnjön el a fegyver, ágyú, atombomba és a háborúknak legyen rögtön vége s királyi szavamra legyen édes béke! Jutka csak hallgatja a Marika szavát, az meg egyszeriben elkacagja magát: — De én tudom, hogy ily királyleány nincsen, csak a mesékben van mesebeli kincsem. Hanem majd tanulunk — óvó néni mondta csak a tanult ember juthat hatalomra, aki okos — erős, a buta az — gyáva! Mi erősek leszünk, megyünk iskolába.. S. M.
