Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-10-01 / 19. szám

(Mr —г—айгетвктакяяя ^^»“■■lägL jäMF% -д> _ *~ eL.-- '4г% sr,; »fcw» Я Яг ^Я^^ jßfr JStr^M^Шг W1' |ИПдДг -CHRISTIANE BARCKHAüSEN Mit lehet három hét alatt Rómából lát­ni? A Kolosszeumot, a katakombákat, a Pantheont és a templomokat ... ez min­den turista vágya. Természetesen a római szegény negye­dekben is sok turistát látni, akik fény­képezőgépükkel felszerelve kóborolnak a keskeny utcákon és hol a „vén olaj­bogyóárust“, hol pedig az utcákon ke­­resztbefeszített kötélen függő, szárítani­­való fehérneműt fényképezik . . . Lady és Madame, Herr és Signore el vannak ragadtatva a szegénységtől, és hazaérve, lelkendezve újságolják: ,,fj, én igazán megismertem a szegénységet . . .“ Nem tudom, hogy bármelyik amerikai, aki egy-egy vézna, rongyokba öltözött gyermekkel lefényképezted magát: tény­leg megismeri-о a szegénységet . . . A mi kis szállodánk Róma egyik olyan részében feküdt, ahol tulajdonképpen nem is voltak nyomortanyák. Rendes, majdnem tiszta, hatemeletes házak népe­sítették be ezt a kerületet. Hivatalnokok, rnunkáecsaládok laktak itt. Az utca: Via Cola di Rienzo, közelfeküdt a Vatikán­hoz. Ablakunk az udvarra nézett, és az egyik napon pillantásom a szemközti ház. (Hómai élmény) nyitottablakú szobájába esett. Nagyon jól megfigyelhettem, mi történik oda­benn. Láttam — késő délután volt —, amint a családfő — ruházatáról ítélve munkás —, hazatért. Ügy. ahogy volt. a rozoga asztalhoz ült, amelyen már várta az étel. Minestra volt, spagetti és egy da­rab fehér kenyér. A három gyerek körül­­állta az asztalt, és az apa. mindegyiknek odanyújtott egy-egy kanál levest.-m—, zelőtt kilencven esztendővel, 1867-ben / j született Polichnón, a Losonctól T'j északnyugatra fekvő falucskában a szlovák kritikai realizmus egyik jeles képviselője, Boíena SlanHková, írói nevén Timrava. Születésének kilencvenedik évfor­dulóján emlékezzünk meg néhány szóval ennek a ragyogó tollú, sajátságosán szlovák írónőnek küzdelmes életéről és gazdag iro­­dobni munkásságáról. Apja sokgyermekes evangélikus lelkész volt Polichnón. Az anyagi gondokkal küzdő apa nem biztosíthatta gyermekei számára a magasabb műveltség eléréséhez szükséges iskolákat, azért gyermekeit otthon, maga tanította. Leányait egy-egy évre küldte, csak városi iskolába, hogy megtanuljanak ma gyárul és németül. Ezért Timrava gyermek korát és egész if júságát kénytelen volt szülő falujában, ebben a világtól elzárt, istenháta mögötti falucskában tölteni. Ez a primitk környezet rányomta bélyegét egész lelki világára, majd később irodalmi munkássá gára is. Azonban talán éppen ez a környe zet tette számára lehetővé, hogy minden kill só zavaró befolyás nélkül szemlélje az életet a maga ezerszínű, kendőzetlen valóságában Irodalmi munkássága szokatlanul indult Eleinte csak saját részére, időtöltésből író gatott. Olvasóközönsége a családtagok, test vérei voltak. Közben fáradhatatlanul olva sott, képezte magát. Eles meg figyelők épe esé ge és vele született finom írói érzéke a falus i élet apró-cseprő eseményein kívül meglátta Amint a tányér kiürült, a férfi valami t mondott feleségének. Az asszony a tfiz helyhez ment, visszajött és a fejét rázta. A férfi vállatvont és lefeküdt a szobában levő széles ágyra. A szobában az asztalon, a tűzhelyen és az ágyon kívül még egy szekrény volt, két gyermekágy és három szék. Amikor az apa lefeküdt, az anya ki­küldte a gyermekeket a szobából. És most kezdődött meg az, amiért, en­nek a kis cikknek a fenti címet adtam. A gyerekek lejöttek az udvarra. Leültek a küszöbre és beszélgettek. Egyszer-egy­­szer a házban levő pék egy tepsiben ki­tette a kenyér- és süteménymaradékot az udvarra. Most kezdődött a verseny: a gyerekek, a macskák és a házmester kutyája közt. Ekkor már a szomszéd há­zakból is megjelent egy csapat gyermek. Ha a gyermekeknek sikerült a kutyát és a macskát elkergetniük, ők kezdték el egymás között a verekedést. Ez persze a négylábúak javára szolgált. Legtöbb­ször ezek lettek ebben a versenyben a győztesek. Ez a színjáték, amely minden délután megismétlődött, nagyon szórakoztatta a pékség alkalmazottait. De a mosoly ar­cukra fagyott, amikor észrevették, hogy a házbeli három kisgyerek a zsákmányt szüleinek viszi fel. Nap mint. nap ismétlődtek ezek a jele­netek. Az egyetlen, ami változott, a/, volt, hogy spagetti helyett néha makaró­ni volt a vacsora, és sokszor a fehér kenyér is hiányzott. Este a szálloda lakói unottan ültek a vacsoránál . . . újra máj ... És egy frankfurti nő, amikor a szegény munkás családról hallott, ezeket mondta: „Ugyan, ne csináljanak ebből olyan nagy esetet. Hiszen már nem is beszélnek arról, hogy az olaszok szegények, ezt mindenki tudja ... És hogy mindennap spagettit esznek . . . hát istenem, ezt nem­zeti öntudatból teszik!“ Ez a nő különben művelt, intelligens asszonynak látszott. Fordította: L. A. <Boiena dilaneíkoúá- Q5imzaiw a bonyolultabb társadalmi problémák meg­nyilvánulásait is. Észrevette és müveiben világosan rámutatott az imperializmus kí­sérő jelenségeinek, a kizsákmányolásnak, a társadalmi ellentéteknek, valamint a nem­zeti és a szociális elnyomásnak legkülönbö­zőbb formáira. Műveit később a pesti Slo­­venské Noviny-ben hozta nyilvánosságra, írásaira testvére, Irén. felhívta Jozef Skul­­téty figyelmét, aki akkoriban a Slovenské PoMady című lapot szerkesztette. így kap­csolódott be. Timrava a szlovák irodalmi életbe. Az első világháború után nagy lelkesedés­sel fogadta a Csehszlovák Köztársaság meg­alakulását. Reményei azonban csakhamar szertefoszlottak, mert keserűen kellett ta­pasztalnia, hogy ez az állam is csak a gaz - dogok érdekét szolgálja. A több mint ötven éves ismert írónő nem tud írásaiból megélni. Kénytelen ezért óvónői állást vállalni. Tíz évig óvónősködött, hogy legalább egy csekély nyugdíjat biztosítson magának. Sorsa az úgynevezett szlovák állam alatt még nehe­zebb volt, mivel ekkor sem volt hajlandó a soviniszta tanok hirdetője és népszerűsí­tője lenni. Következetesen hirdette a szlová­kok és csehek együttélésének szükségességét. Az 1945-ben történt felszabadulás igazi megváltást jelentett számára. Egészen 45-ig hivatalosan igyekeztek Timrava irodalmi, jelentőségét agyonhallgatni. Csak a felsza­badulás ütem kárpótolták az írónőt azért a sok m,ellőzésért és meg nem értésért, melyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom