Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-10-01 / 19. szám
2 0No Dr. Bitvai Gábor Mit kap a család, ha a családfőnek nincsen igénye táppénzre? A táppénz megvonása vagy leszállítása, esetleg a megvonás tartama vagy a leszállítás foka a nemzetbiztosítási bizottság belátásától és természetesen az elkövetett kihágás súlyosságától függ. Aligha akad valaki, aki ne értene egyet azzal, hogy a bűnöst megbüntetik. Azonban itt is, ugyanúgy, mint a másfajta büntetéseknél, fölmerül az a kérdés, mi legyen az ártatlan családtagokkal, akiket a táppénz megvonása ugyanúgy érint, mint a vétkes dolgozó családfőt? Hiszen a feleség és a gyermekek nem tehetnek arról, hogy a családfőt kocsmai iddogálás közben megszúrták, hogy ittas fejjel lábát törte, vagy hogy nem tartja be az orvos utasításait. Ilyen esetekben az új betegbiztosítási törvény a legmesszebbmenő gondoskodást tanúsítja az érdemtelen dolgozó ártatlan családtagjaival szemben. öt ugyan megfosztja a táppénztől, de egyben kimondja, hogy ha az ilyen alkalmazottnak családtagjai vannak, akkor ki lehet fizetni a táppénzt azoknak, azonban legfeljebb a táppénz háromnegyedéig terjedő összegben. Ezt a csökkentett táppénzt nem szabad tehát a dolgozó kezébe adni, mert az a családtagokat illeti meg, ezért a táppénzt a család t agoknak kell közvetlenül kiutalni. Abban az esetben, ha az orvosi utasítások megszegéséről van szó, a családtagokat a törvény úgy védi, hogy a táppénzt teljesen megvonni csak akkor szabad, ha a dolgozónak nincsenek családtagjai. Ellenkező esetben a büntetés csak a táppénz leszállítása lehet, s ez szintén nem tehet ki többet a táppénz egynegyedénél. Olyan esetben tehát, amikor a nemzetbiztosítási bizottság az előbb említett okok miatt megtagadta a táppénz kiutalását, orvoslásért ehhez a bizottsághoz kell fordulni. A bizottság előtt igazolni kell, hogy a vétkes dolgozónak a biztosítási törvény értelmében családtagjai vannak, s kérni kell, hogy újból döntsön a családtagoknak fizetendő táppénz felöl. Jogi igény azonban erre nincsen. A nemzetbiztosítási bizottság ilyen esetben legjobb belátása szerint dönt. A dolgozó családtag munkaképtelenségét a kezelőorvos által kiállított táppénzutalványokkal még akkor is igazolni kell, ha táppénzfizetésre nem kerül sor. Az anyák védelmi Ideje Amikor a dolgozó a munkaviszony tartama alatt betegszik meg, természetesnek találjuk, hogy az üzem kiadja a beteglapot, hogy a Nemzetbiztosítási Bizottság táppénzt vagy más pénzbeli segélyt nyújt. Nézeteltérésekre akkor szokott sor kerülni, ha ilyenféle igényt az üzemmel szemben olyasvalaki támaszt, aki már nem dolgozik az üzemben, vagyis a volt alkalmazott. (Folytatjuk) Betegápolás a családban A beteg táplálása Az orvos a betegnek vagy általános ,,könnyű ételeket“ ír elő, vagy különleges diétát. A diéta célja, hogy a beteg szervet kímélje, a beteg erőit fenntartsa és a gyógyulást elősegítse. Minden háziasszonynak és minden anyának kötelessége, hogy valamennyire értsen a diétás főzéshez. Lapunk ebben elég útmutatást ad, azért itt csak az ételek felszolgálására tőrünk ki. Nem is gondolnánk, hogy éppen a felszolgálás mennyire lényeges része a beteg táplálásának. Fontos, hogy a beteg tisztán, kényelmes helyzetben és jó hangulatban várja az ételt. Az ízléses tálalás növeli a beteg étvágyát és tökéletesebbé teszi az emésztést. Kisebb adaghoz szívesebben fog hozzá, ha ízlik neki, inkább kérjen mégegyszer. 'Fontos, hogy az ételt megfelelő hőfokon kapja. Az orvos rendelkezésétől ne térjünk el, hanem az előírt diétát tegyük egy kis ötlettel minél változatosabbá A beteg lelkiállapota Is fontos A nagy szovjet élettantudós, I. P. Pavlov megtanított rá, mennyire alá van vetve minden szervünk az agykéreg működésének. A gyógyulás mindig nagymértékben függ a beteg gyógyulni-akarásától, kedélyéllapotától. Ezen a téren pedig senki sem segíthet rajta annyit, mint aki éjjel-nappal mellette van, aki ápolja. Ha a részvét és aggodalom össze is szorítja az ápoló szívét , a beteg csak biztató, derűs mosolyát lássa. Ha panaszkodni szeretne, akkor is csak vidáman, kedvesen szóljon. Ha a beteg ingerült, az ápoló türelme kifogyhatatlan legyen. Minden szavával éreztesse, hogy megérti a beteg nehéz helyzetét, nem kicsinyli le panaszait, de mégsem lát okot a kétségbeesésre. A beteg félelmét , aggodalmait ne alaptalan ígérgetésekkel oszlassa el, hanem tárgyilagos, megnyugtató szóval. Segítsen megoldani a problémákat, amelyek a beteget bántják. Ehhez sokszor igénybe kell vennie a többi családtagot , néha még a beteg munkatársait is. Legfontosabb, hogy a beteg gyógyulásba vetett hitét állandóan fenntartsa. Kórházainkban igyekszünk minél előbb l>evezetni a makarovi rendszert. A Szovjetunióban a makarovi kórházban valósították meg először, hogy a betegeket nemcsak gyógyítják, hanem védik is a káros hatásoktól, a félelemtől, fájdalomtól, zajtól, s a gyógyulás érdekében kellemessé, széppé teszik környezetüket. Ezt a törekvést a házi betegápolásban is be kell vezetnünk. Minden beteg tudja, hogy a csend gyógyít. Tudja ezt az ápoló is. s amennyire csak tőle telik, őrzi a csendet. Ajtó csikordul, az udvaron veszekszenek vagy hangosan nevetnek, az utcán élesen tülköl az autó — s ő a beteggel együtt rezzen össze. Szeretne mindenkit megkérni: Vigyázzatok, csendben legyetek, a betegnek kell a nyugalom! A beteg is vágyik a szórakozásra, amennyire állapota megengedi, arról is gondoskodnunk kell. Sokat jelent ilyenkor a jól megválasztott , könnyű és vidám olvasmány. A rádióból szűrődő halk zene megnyugtat és megtelíti a lelket az élet szépségével. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy az élet és egészség győzzön a betegség felett. R. Egy pedagógus naplójából ( Válófélben levő szülőkhöz) 1 negyedik osztályban magyar irodai/1 mai tanítottam, egy harctéren levő /I kartársamat helyettesítettem. Iskolai feladatra készültünk. Petőfi egyik szabadsátg költeményének elemzése mellett döntöttem. Bár a feladat nehéz volt, diákjaim meglepő mélységgel elemezték a kijelölt költeményt. A legszebb feladatat J. Ferike írta. Szelíd, szőkehajú, kékszemű, törékeny testtartású fiúcska volt. Ferike örömtelin, »patikus tekintettel vette tudomásul, hogy feladatát nemcsak én, de az egész tanári kar megdicsérte. Csöngetés után elhagyta az osztályt és a folyosó végébe bújt társai előtt. Nem tetszett nekem a viselkedése, és szünetben visszatartottam tanulótársait és megkérdeztem, hogy mi az oka, hogy társaitól félrehúzódik. — Mindig ilyen magányos, — felelték osztálytársai, — sohasem örül. senkivel nem beszél, nem panaszkodik, társait kerüli. Megkértem őket. küldjék szüleit az iskolába, szerettem volna beszélni velük. Я araiad nap isniét irodalmi órám volt a negyedik osztályban. Pontosan nyolckor beléptem a tanterembe. Halálos csöndben fogadtak. Miután köszöntöttük egymást, intettem,, hogy leülhetnek. Az osztály némán állva maradt. — Mi történt? — kérdeztem gyanakvó hangon. — Tanárnő kérem —, szólalt meg egy fiúcska, — Ferike unokatestvérem volt. A Osztálytársaim engem kértek meg, küldjem el édesanyját a tanárnőhöz. Fel is kerestem estefelé, de nem jöhetett az iskolába. Ferko az éjjeli gyors elé vetette magát, mindkét lábát tőből tépte le a gyorsvonat. Reggelre Ferkó elvérzett . . . zokogó szülőktől tudtam meg, hogy különválva, éltek. Hogy jobban boszszantsák egymást, az apa. az anyával szemben bérelt garzonlakást. Ferkó egyik napot az anyjánál, másik napot az apjánál töltötte. A szülők, kik egykor szerették egymást, egymás ellen halálos szitkokkal és gyűlölettel mérgezték egyetlen fiúcskájuk lelkét. A gyermek szégyellte magát osztálytársai előtt és ezért kerülte őket. Bánatával egyedül maradt és az öngyilkosság terve lassan megérett lelkében. A gyermek temetésén a szülők kibékültek, de gyermeküket többé fel nem támaszthatták. Húsz éves pedagógiai gyakorlatom alatt nem egy szomorú történetnek voltam tanúja, sokat írhatnék jeldúlt családi életről és annak keserves következményeiről.-ж- -r-ét ember, aki egyszer szerette egymást. IS nem tudott egymás nélkül élni, örökjük re megsebzi gyermeke életét. Pedig minden hibát jóvá lehet tenni amíg élünk. Ne mérgezzük meg gyermekeink lelkét, éppen mi, szülők, akik világra hoztuk őket. Igyekezzünk házaséletünkben a hibákat megtalálni, mellőzni és jóvátenni, amíg nem késő. Dr. Hrozienéik Lívia
