Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)

1955-12-01 / 23. szám

AHOL TÉL л lat? Kérem gyár­tanak már kará­csonyi díszeket? Megengedik, hogy megtekintsem a munkafolyama­tot? A legnagyobb örömmel — vála­szolnak a gyárból a viszontlátás­ra! így kerültem ki a hatalmas gyár­ba, mely, ha akar­ná, se tudná el­titkolni, milyen pompás anyaggal dolgozik, mert a gyár közelébe érve étvágygerjesztő il­latok szállnak fe­lém, a születésna­pi csokoládéstor­ták édes emlékeit idézve fel. Egyik kis barátnőm — az ötéves Szón ja — titokzatos arccal szólít meg a lift ajtajában. — Néni, ezidén üres lesz a karácsony­fa. Miért gondolod, Szonja? A Pista, — ez Szonja tízéves báty­ja — azt mondta, hogy Télapó elfelej­tett cukorkát rendelni. — Ugyan, mit beszél ez a Pista, ezt nem hiszem. Télapónak jó feje van, nem felejt ő el semmit. Én ismerem az egyik helyet, ahol rendelni szokta a szaloncukorkát meg a csokoládét, ami­vel feldíszíti a karácsonyfát. Gyere ve­lem, megkérdezzük telefonon, hogy igaz-e, amit Pista mondott. Bizalommal nyújtotta ki kezét és be­mentünk egy telefonfülkébe. Tárcsázok. — Halló, Stollwerck nemzeti válla-Mint egy világvárosi szálloda előter­­mében, olyan széles, szőnyeggel borí­tott félj árat fogad, amikor belépek a gyár udvaráról az épületbe. A szokásos igazoltatás után felvezetnek Bohus fő­mérnök irodájába. A nagy íróasztal háta mögött, hatalmas üvegszekrény­ben felsorakozik a gyár legismertebb készítményeinek mintagyűjteménye és a főmérnök mosolyogva követi tekin­tetemet, melyet már a vele való beszél­getés közben is a csokoládékon legel­tetek. Nagyszerű munkaerő — állapí­tottam meg magamban, amikor a fe­hérköpenyes mérnök a gyár új szárnyá­nak tervrajzaival hozzáforduló munka­vezetőknek szóban, majd a gépkezelők­nek telefonon leadja útmutatásait, ren­delkezéseit. Nemcsak ő, de a gyár minden dolgozója hófehér köpenyt hord és mielőtt a mellém kirendelt Huszár Konrád, a technikai osztály főnöke bevezetne a gyártás itermekbe, en­gem is udvariasan belebújtatnak egy ilyen orvosi köpenybe. Azután egy hosszú folyosón át bejutok a cukorkák meseországába. Azonnal megállapítom, hogy sem a gyermekeknek, sem a ma­máknak nem kell félniök — hála a gyár lelkes munkaközösségének — Télapó már a múlt karácsony után, mindjárt januárban megrendelte a gyárban az 1956-Ös évi karácsonyi cukorkákat és csokoládédíszeket. — A szaloncukorkát — magyarázza vezetőm — a fondánt, cukor és szirup összefőzéséből nyerjük, ez az úgyneve­zett félig kész anyag. Mikor ez már sűrű, újra folyékonyra hevítjük és kü­lönböző ízzel és színnel látjuk el. Utá­na belefolyik az öntőgépbe, mely ön­­működőleg önti a folyadékot a kuko­­ricákeményítőbe, az úgynevezett pú­derbe, melybe egy gép előre négyszög­alakú mélyedéseket készít. Innen a cu­korkákat megkeményedésük után egy gép kiszedi és nagy tartályokba kerül­nek. Ezekre cukorszirupot öntenek, melyben 16 órán át fürdenek. Innen szitára kerülnek, hogy a fölösleges szi­rup lecsepegjen. A cukorszirup aztán megkeményedik rajtuk és kikristályo­sodik körülöttük a burok. A jól sikerült szaloncukor ezért csillog kristályosán. — Hányszor próbálkoztam, hogy ilyen kristályos legyen és nem sikerült nekem — panaszolom vezetőmnek. — Nem is érdemes ezt otthon csinál­ni. Olyan tökéletes munkát, mint aminőt a gép végez, kézzel sohasem lehet elér­ni, — felel vezetőm meggyőződéssel. — Ugyanilyen módon készülnek a töb­bi fondántok is, bármilyen formában. A következő teremben a fondánt ka­rácsonyi díszeket mártják csokoládéba. A korpusz — ez a töltelék műkifejezé­se, mely latin kifejezés és testet jelent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom