Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-12-01 / 23. szám
AHOL TÉL л lat? Kérem gyártanak már karácsonyi díszeket? Megengedik, hogy megtekintsem a munkafolyamatot? A legnagyobb örömmel — válaszolnak a gyárból a viszontlátásra! így kerültem ki a hatalmas gyárba, mely, ha akarná, se tudná eltitkolni, milyen pompás anyaggal dolgozik, mert a gyár közelébe érve étvágygerjesztő illatok szállnak felém, a születésnapi csokoládéstorták édes emlékeit idézve fel. Egyik kis barátnőm — az ötéves Szón ja — titokzatos arccal szólít meg a lift ajtajában. — Néni, ezidén üres lesz a karácsonyfa. Miért gondolod, Szonja? A Pista, — ez Szonja tízéves bátyja — azt mondta, hogy Télapó elfelejtett cukorkát rendelni. — Ugyan, mit beszél ez a Pista, ezt nem hiszem. Télapónak jó feje van, nem felejt ő el semmit. Én ismerem az egyik helyet, ahol rendelni szokta a szaloncukorkát meg a csokoládét, amivel feldíszíti a karácsonyfát. Gyere velem, megkérdezzük telefonon, hogy igaz-e, amit Pista mondott. Bizalommal nyújtotta ki kezét és bementünk egy telefonfülkébe. Tárcsázok. — Halló, Stollwerck nemzeti válla-Mint egy világvárosi szálloda előtermében, olyan széles, szőnyeggel borított félj árat fogad, amikor belépek a gyár udvaráról az épületbe. A szokásos igazoltatás után felvezetnek Bohus főmérnök irodájába. A nagy íróasztal háta mögött, hatalmas üvegszekrényben felsorakozik a gyár legismertebb készítményeinek mintagyűjteménye és a főmérnök mosolyogva követi tekintetemet, melyet már a vele való beszélgetés közben is a csokoládékon legeltetek. Nagyszerű munkaerő — állapítottam meg magamban, amikor a fehérköpenyes mérnök a gyár új szárnyának tervrajzaival hozzáforduló munkavezetőknek szóban, majd a gépkezelőknek telefonon leadja útmutatásait, rendelkezéseit. Nemcsak ő, de a gyár minden dolgozója hófehér köpenyt hord és mielőtt a mellém kirendelt Huszár Konrád, a technikai osztály főnöke bevezetne a gyártás itermekbe, engem is udvariasan belebújtatnak egy ilyen orvosi köpenybe. Azután egy hosszú folyosón át bejutok a cukorkák meseországába. Azonnal megállapítom, hogy sem a gyermekeknek, sem a mamáknak nem kell félniök — hála a gyár lelkes munkaközösségének — Télapó már a múlt karácsony után, mindjárt januárban megrendelte a gyárban az 1956-Ös évi karácsonyi cukorkákat és csokoládédíszeket. — A szaloncukorkát — magyarázza vezetőm — a fondánt, cukor és szirup összefőzéséből nyerjük, ez az úgynevezett félig kész anyag. Mikor ez már sűrű, újra folyékonyra hevítjük és különböző ízzel és színnel látjuk el. Utána belefolyik az öntőgépbe, mely önműködőleg önti a folyadékot a kukoricákeményítőbe, az úgynevezett púderbe, melybe egy gép előre négyszögalakú mélyedéseket készít. Innen a cukorkákat megkeményedésük után egy gép kiszedi és nagy tartályokba kerülnek. Ezekre cukorszirupot öntenek, melyben 16 órán át fürdenek. Innen szitára kerülnek, hogy a fölösleges szirup lecsepegjen. A cukorszirup aztán megkeményedik rajtuk és kikristályosodik körülöttük a burok. A jól sikerült szaloncukor ezért csillog kristályosán. — Hányszor próbálkoztam, hogy ilyen kristályos legyen és nem sikerült nekem — panaszolom vezetőmnek. — Nem is érdemes ezt otthon csinálni. Olyan tökéletes munkát, mint aminőt a gép végez, kézzel sohasem lehet elérni, — felel vezetőm meggyőződéssel. — Ugyanilyen módon készülnek a többi fondántok is, bármilyen formában. A következő teremben a fondánt karácsonyi díszeket mártják csokoládéba. A korpusz — ez a töltelék műkifejezése, mely latin kifejezés és testet jelent.
