Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-09-01 / 17. szám
Kislányom, ma először írok Neked levelet. Nem igen jut időm az ilyen ,,régies“ elmélyülésre, naplót is csak szerettem volna Rólad írni, de nem jutottam hozzá. Most mégis tollat fogok, míg Te rózsás arccal alszol kis ágyadban, mintha ez a reggel is olyan volna, mint a többi. Pedig a mai ébredéseddel új élet kezdődik, új világba lépsz át. Mert ez a mai napsugaras reggel: 1955 szeptember elseje. Ennek a napnak jegyében telt el nálunk a nyár. Mikor júniusban utoljára jöttünk haza az óvodáiból, útközben megvettük az iskolatáskát és természetesen, mindjárt a hátadra vetted. Játéksarkodba bevonult a „Játsszunk iskolát!“, mesevilágodba a „Mesélj az iskoláról!“ A játéksarok mellett tanulósarkot rendeztünk be. Sétálni jártunk az iskola környékére és örültünk, hogy olyan szépen kifestették, rendbehozták. Kipróbáltad az első osztály padjait. Ma pedig minden megvalósul, kis székeden ott van kikészítve a matrózruha. Egy bácsi meg akart ijeszteni, hogy „Majd adnak neked az iskolában“. De Te csak nevettél, mert itthon sohasem ijesztgetünk és tudod, hogy az csak furcsa bácsik és nénik szokása. Eszedben sincs félni az iskolától. Igazad van. Az új szocialista iskola szeretettel vár Téged. Az átmenet a játéksarokból és az óvodából nem is lesz nehéz. Az első osztály új módszerrel, játszva vezet át a mesevilágból a kötelességteljesítés ugyanolyan szép és izgalmas világába. A mai gyerekek szeretnek iskolába járni. A mai szülők pedig — itt minálunk — örömmel engedhetik az iskolába gyermekeiket, mert mindegyiket rendesen fel tudják öltöztetni, mindegyiknek van cipője, kabátja meg iskolatáskája is. Az a soksok kis elsőosztályos, aki ma először lépi át nálunk az iskola küszöbét, mind egyenlő lehetőségekkel indul, mindegyik előtt szélesre tárul a tudás országának kapuja. Meg kell majd tanulnod, hogy szüleid diákkorában ez nem volt így. S hány szülőnek jelent ma is a tőkés országokban a tanév kezdete keserves gondot vagy éppen fájó lemondást, mert gyermeküknek az iskolapad helyett az időelőtti robotot kell választania. De van egy hatalmas boldog ország, ahol minden gyermeknek jó, ahol a tanév kezdetén nagyvárosokban és kolhozokon, észak világától a déli ligetekig mindenki mint egy család ünnepli az elsőosztályosokat. Úgy-e, olvastunk Maruszjáról, akinek apja táviratban küldte el jókívánságait az első iskolanaphoz, mert éppen akkor nem volt Moszkvában. .. K. Mahová családjában is mindig ünnep volt, ha egy-egy gyermek iskolába került, az volt a nap hőse, még tortát is kapott. Mi is tanulunk tőlük, nálunk is köszönti a helyi hangszóró az iskolába induló elsősöket és virággal várják őket a „nagyok“. De az ünnepnek tartalma is legyen. A szülő álljon meg egy percre, nézzen magába, milyen alapot adott a gyermeknek az első hat évben, amely annyira jelentős az egyéniség kialakulásában. Mit visz magával a gyermek a családból, önzést és rossz szokásokat, gátlásokat és előítéleteket vagy a kiegyensúlyozott család életörömmel teljes és kötelességteljesítésre kész szilárd életalapját? Ha visszatekintek, úgy érzem, boldog volt első hat éved és jó alapot kaptál. De ma előre is kell néznünk. Most már együtt folytatjuk nevelésedet, a szülők és az iskola. A tanítónéni lesz a mi legközelebbi szövetségesünk, vele kell összefognunk a Te érdekedben, megbeszélnünk és javítanunk a hibáidat. Vállalom a kötelességemet Veled szemben, elmegyek minden szülői értekezletre és mindent megteszek, hogy Te jól megálld a helyed a szocialista iskolában. Nincs helye érzelgős búcsúnak a kisgyermekkortól, hiszen ezután is jó lesz Neked. Mennyi újat fogsz megtudni az élet csodáiról, mindenről, ami Téged annyira érdekel. Mennyi szép élmény vár Reád a mai tartalmas és színes iskolai életben, amilyenről a mi szürke gyermekkorunkban még csak nem is álmodhattunk. Már mozgolódol, mindjárt felcsendül friss reggeli csicsergésed. Türelmetlen leszel, alig várod, hogy kiléphess a játéksarokból, a kiskertből, csokorba kötve annak legszebb virágait. Vidd őket a tanítónéninek édes gyermeki bizalommal. Legyenek boldogok a diákéveid, békés és munkás, eredményes esztendők. Légy becsületes és bátor kis katonája annak a végtelen gyermekseregnek, amely ma reggel a „tudomány erődjének“ diadalmas meghódítására indul. Jó reggelt, kicsi Lányom! Éd esanyád: J. F. Fazekas Anna: NYÁRUTÓ Egész nyáron játszadoztunk A széles határban, Bukfenceztünk domboldalról Kis kölyök kutyámmal. Zöld mogyorót bokor alá Raktam garmadába, Mérges mókus luc tobozát A fejemre rázta. Málnát szedtem szúrós tőről, Tölgyön taplót leltem, Szólongattam a kakukkot, Pillangót kergettem. Bújócskáztam ezüst hallal Patak hűs sodrában, Furulyáztam mezőn, réten Versenyt pacsirtával. És most könyvem, első könyvem Bújj be a táskába, Más a dolgom jövő nyárig Megyünk iskolába! 3
