Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)

1955-09-01 / 17. szám

tz л 5* Ш ^ - и я * Vita/ ILii '""" /IvAu^T^ fan Egy napsütötte arcú, komolyszemű menyecske perdült ki az udvarra. Sze­me végigsimította az ismert tájat, majd elindult a pázsittal szegélyezett úton. Ez a fürge fiatal asszony Besina Ilo­na, a kmetovcei EFSz ellenőrző bizott­ságának elnöknője. A szövetkezet mind­össze 200 ha földön gazdálkodik, de tagjai elégedett emberek. Soha nem károsítják meg a közös vagyont, hisz nyugodtan megélnek abból, amit be­csületesen megkeresnek. Munkaegysé­gükre 7.50 korona előleget és 5 kg terményt kapnak egyelőre. Ha a többi növény is úgy fog fizetni, mint a gabo­na, akkor az év végén szép pénz üti. a markukat. Az utcára kilibbennek a kiskapukból a fehértollú libák. Ilona, ügyet sem vet­ve rájuk, kikerüli őket. A féltékeny anyalúd sziszegve szalad öt-hat lépést utána. Hiába sziszegsz, nincs most ideje rátok nézni fehértollú állatok,“ — arra gondol, mit is fog mondani az EFSz tagjainak, ha kérdezik. Bizonyá­ra már várják, hisz most megy először közéjük, mióta Moszkvából, a mező­­gazdasági kiállításról hazajött. A szövetkezet tagjai már gyülekez­nek a cséplőgép körül. A gépész igazgat valamit a villanymotoron. Az asszo­nyok körülfogják Besinánét s kérdések­kel ostromolják. A kis falu úgy simult bele a domb ölébe, mint az álmos kisgyermek anyja karjaiba. A kelő nap szomjasan szippan­totta fel első italát, a mezőket beterítő kristálytiszta har­matot. Mondd, mit láttál Moszkvában a kiállításon ? — Sok, sok mindent, — csillogtatja a reggeli nap Ilona sötét szemeit. — Láttam a gyönyörű Moszkvát, utaztam a Metróban (földalatti vasút). Láttam Lenin és Sztálin mauzóleumát, Trefjakov képtárát, a Lomonosovról elneve­zett egyetemet a Leninhegyen és a nagyszerű mezőgazdasági kiállítást, — mondta el szinte lélegzet vétel nélkül a bar­na asszonyka. • Milyen volt a kiállítási — csatlakoztak a kíváncsiak csoportjához a férfiak is. — Sohasem láttam még ehhez hasonlót és nem tudom, fogok-e még ilyen hatalmas és nagyszerű dolgot látni. Az elbeszélő egy pillanatra elhallgat, szavakat keres elragadtatásának kifejezésére, — Képzeljétek el, olyan nagy területen fekszik a kiállítás, mint amilyen nagy a mi EFSz-ünk összes földterületé, 207 hektáron. 307 pavilonból és egyéb épületekből áll. A kiállítás díszítésére 5 millió virágtőt és negyvenezer fát ültettek ki. Honnan tudod, megszámoltad? — szólt közbe egy kétkedő hang. Nem számoltam meg, de ott mondták és én meggyő­ződtem róla, hogy ez így van. Aztán mindent feljegyeztem magamnak, hogy semmit se feledjek el abból, amit ott láttam, — védi az igazát Ilona. — Ha Ilona mondja, akkor biztosa úgy van, — jegyzi meg egy feketekendős asszony. Ne beszéljetek mindig közbe, — int a kétkedő felé egy derűs szemű deresedő hajú bácsi. — A kiállításon levő állatokat 79 épületben helyezték el. Képzeljétek el, olyan teheneket láttam ott, amelyek évente 10—12 ezer kiló tejet adnak. Egy fehér Kamsa nevű rekord­tehén 13.572 kiló tejet adott a múlt évben. — Nekünk is elkelne vagy tíz ilyen tehén, - mondja sóvárogva egy idős bácsi. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom