Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
4^сш1 Аа HtyAfoUiiJk a Bizony alig páran ismerték hírből a művészeti főiskolákat. Szívükben azonban ott égett a művészet iránti szeretet olthatatlan lángja. A felvételi vizsgákra egyre jöttek a jelentkezők. A sok száz fiatal között akadtak karrieristák, hírnévre vágyók is. Nehéz munka volt a válogatás. A libapásztorokból hajadonná serdült leányok bizony erősen küzdöttek a lámpaláz ellen. A vizsgaszámok nem könnyűek. Az ország különböző vidékeiről hozzák a fiatalok fordulatos, ízes táncaikat, aranyos csengésű hangjukat. Azonban nagy a meghökkenés a bírálóbizottság előtt. Akadoznak a táncos lábak, megfátyolosodnak az aranyos szopránok, altok. Az izgalomtól berekednek a tenorok, basszusok. A népi muzsikusok buzgalmukban egy-egy hamis hangot fognak. Ám a felvételi vizsgák folynak. Vagy két hónap után végül is meg volt a mag, amelyből az együttesnek ki kellett nőnie. Nehéz munka volt, de a nehezebbje mégis azután következett. Formába önteni a nép kincsét, a táncfigurák, a kórusmüvek formájába. A zengőhúrú cimbalmok, csellók, hegedűk, sípok különböző hangjaiból egységet kellett alkotni. A budmerici Pálffy-kastély dísztermei megteltek a magyar népi muzsika, a népdalok szárnyalásával. Táncosok dobban tásaitól hangosodott a hajdani grófi parkett. Ott, ahol alig egy évtizeddel ezelőtt még a nesztelen léptű inasok, suhogó szoknyás komornak szolgálták a grófi kényelmet, most vidám kacagás verte fel a csendet és a volt jobbágyok unokái ismerkedtek apáink által alkotta szépséges dalokkal. Énekeltek a lányok, legények. ,,Hej rózsa, rózsa ékes vagy, hajnali csillag fényes vagy." A népdalok csengésével ujjongva ölelkeznek a harsonás indulók és a grófi termek ámulva hallgatják, hogy a mának fiataljai számára már nemcsak a hajnali csillag fényes, hanem a földi valóság is. A földi valóság is, amelyet dallal, tánccal, muzsikával ízesít, színesít új világot teremtő népünk, és a ,,muzsika szárnyain röpködnek a leányok.“ Az együttes tagjai között, a mindennapi próbák ideje alatt megindult az összeforrás. Nemcsak a dalok és a táncok ritmikája kezdett egységes művészetté alakulni. Formálódtak a szívek, lelkek is a művészethez, a munkához és az egymáshoz való jóviszony tüzében. A nagy feladatok végrehajtását gátolták néha olyan események, mint a nyári költözködés Budmericről Hodyba. Az együttes azonban már eggyéforrott és olyan apró kellemetlenségek, mint- a párnapos költözködési láz, az elhelyezkedés pillanatnyi összevisszasága nem állított nagy akadályt az if jú művészek elé. A magyarlakta falvak fiataljainak egységét már nem bonthatták meg távolságok sem. Németh Éva, Szalay Rozália Oroszvárról ugyanúgy beleilleszkedtek a NÉPES családjába, mint Hudák Ilona Kassáról, Kasza Ida Tornaijáról, Móricz Ilona Nagygéresről, Tóth János Bodrngszerdahelyről, vagy Csápay Teréz Ekecsről. A NÉPES művészi fejlődésének időszakában már tehetségét is csillogtatta. Az elmúlt év békearatásának idején táncos, dalos kultúrfellépésekkel szórakoztatták a galántai járás szövetkezeteinek dolgozóit. A nehéz próbák után minden ilyen kultúrál lépés élményt jelentett az együttes tagjai számára. Jó munkával, vidám kedvvel, nem csüggedő akarattal érkezett el az együttes a galántai főpróbákig, majd április 25-én a Szlovák Nemzeti Színház nagysikerű előadásáig. A pozsonyi bemutató után vidéki színpadjainkon újjongva szállnak a dalok. Csallóköztől Bodrogközig várják a NÉPES-t., készítik a szabadtéri színpadokat a Csemadok-csoportok, hogy az együttes minden műsorszáma illő keretben jusson érvényre. A bemutató óta eltelt idő alatt Deáki, Dióspatony, Bős, Diószeg, Nagymegyer, Érsekújvár, Komárom dolgozói tavaszi virágajándékkal, tapssal köszönték meg a lányok, legények művészetét. A vidéki színpadokon megcsendülnek Kodály Zoltán, Eugen Süchoíí, Tulikov, Sugár Rezső, Vasa Lajos zeneköltők műveinek dallamai. Ring a szoknya, hajlik a derék és dolgozó népünk mindennapi munkája után őszinte örömmel, lelkesedéssel tapsol a csehszlovákiai magyar népmű vészét fáklyahordozói tisztelőiére. Oyurcsó István.
