Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-06-01 / 6. szám

вшит ШЖОШ ШЖД

ш omszxene nagy úttörője

Nem is olyan régen — hat évvel ezelőtt, 1948-ban ültek össze az orosz zene legjelentősebb képviselői, bogy meghallgassák Andrej Alexandrovics Zsdanov, a nagy államférfi és kiválő műértő előadását és megtárgyalják a szovjet zenealkotás néhány fontos kérdését. Az értekezés tagjai, főleg azonban a vezérszónok Zsdanov nagy beszámolója teljes mértékben értékelte a 19. századbeli híres orosz zeneszerzők alkotásainak szépségét, nagy jelentőségét és maradandó értékét. Andrej Alexandrovics Zsdanov rámutatott az orosz klasszikusok nagy hagyatékára és gyakran megemlékezett Glinkáról, a zeneszerzőről.

Mihail Ivanovics Glinka— Lapozgassunk kissé az orosz kultúrtörténelem hasábjain és tekintsünk vissza a 19. századba, amikor ez a nagy zenész élt és alkot ott.

Mihail Ivanovics Glinka 1894. június 2-án született Novoszpaszkoje-ban, Szmolenszk közelében. Már gyermekkorában is rajongott a zenéért. Élete első 10 esztendejét vidéken töltötte, ahol az orosz népzene nagy hatással volt a fiatal fiúra. A gyönyörű dallamok későbbi művészi törekvéseire és zenei érzésére nagy mértékben gyakoroltak befolyást.

Életrajzában erről Glinka így ír:

,,Sziileim gyakran hívtak meg rokonokat és barátokat. Ilyenkor rendszerint egy kis zenekar volt házunkban, hogy tánczenét szolgáltasson a vendégeknek. Tánczenén kívül gyakran játszottak nuís dallamokat is, orosz népdalokat, amelyek teljesen lekötötték figyelmemet. Talán éppen ezek, a gyermekkoromban oly szívesen hallott dalok ösztökéltek arra, hogy szerzeményeimben a népzene elemeit értékesítsem."

Zenetanulmányait a fiatal Glinka Pétervárott kezdi. Tanítói nem voltak a legjobbak. Bírálja őket, majd elhatározza, hogy zeneelméletben teljesen egyedül képzi ki magát. (Szakirodalmat szerez be, a múlt híres zeneszerzőinek valamennyi beszerezhető művét megvásárolja és tanul.

Vasakarat ában és a zene iránti rendíthetetlen vonzalmában találjuk meg e magántanulmányok sikeres eredményét. Átmeneti kaukázusi és szülőfalujabeli tartózkodása után Glinka visszatér Péter - várra, ahol az akkori cári közlekedésügyi minisztériumban vállal állást. Ismeretséget köt Pétervár legjobb művészeivel, továbbképzi magát és megírja első kisebb szerzeményeit. Ebben az időben leginkább dalköltészettel foglalkozik. Müvei alapelemeit —- ugyanúgy, mint a későbbi években is, a legértékesebb források, az orosz népdalok képezik. Glinka csaknem 90 dalt szerzett, melyeknek nagyrésze mint népdal ment át a köztudatba.

Már első dalaival is nagy sikert aratott. Önérzete és zene iránti szeretet« egyre fokozódik. Barátai újabb művek szerzésére serkentik. Komponálhatna nagyobb dolgokat is! Például, ha operát írna? Operát, de nem olyanokat, mint azidőtájt Pétervárott játszottak... idegen operákat majmoló műveket. Glinka fontolóra veszi a dolgot: „A németeknek vannak nuír saját operáik, vannak olasz operák, csupa nemzeti sajátossággal bíró munkák..

kell tehát, hogy nekünk oroszoknak is legyen saját nemzeti, oroszjellegü operánk. Olyan művet, olyan operát írok, amelyben orosz témát használok jel, melynek dallamai és ritmusa hasonló lesz népdalainkhoz. Megzenésítem mindazt a gyönyörű érzést, mely az orosz nép lelkében él."

Glinka tehát határozott: operát komponál. Sajnos azonban, a húszéves ifjú sápadt, kimerült volt. Orvosi tanácsra feladja hivatalnoki állását és Olaszországba utazik. Az olasz zenei élet népies jellege nagy hatással volt rá. Ottani és németországi tartózkodása alatt tökéletesíti zeneelméleti ismereteit. Pétervárra való visszatérte után végre alkalma nyílik megírni tervbevett operáját. Zsukovszkij,

a költő azt ajánlja neki, hogy zenésítse meg a nagy orosz szabadsághős, Iván Szuszanyin életét. A pór Iván Szuszanyin a 17. század első felében, az orosz és a lengyel nemesség háborúja folyamán feláldozta magát hazájáért és népéért. Glinka a tervet lelkesedéssel fogadja. Ezen a művén két évig dolgozott. Az udvari oj>eraház vezetői azonban hosszú ideig vonakodtak az operát elöadatni. Végre beleegyeztek, miután a mű címét megváltoztatták. Az „Életemért a cárért" cím alatt szfnrekerült opera hatalmas sikert aratott. A közönség felismerte a mű értékét, amely csak a cári nemesség körében okozott megbotránkozást. „Az opera népies íze, az orosz dallamosság — így' kritizálták — az egész Glinkn-féle zene kocsisoknak való, nem pedig uraknak." Micsoda sértés a feudális urak fennkölt füleinek...! Amikor Glinka erről a bírálatról értesült, jó adag gúnnyal megjegyezte: „Azt mondják, hogy zeném — csak azért, mert abban igyekszem orosz emberi mivoltomat nyilvánítani — csak a kocsisoknak jó és nem nekik, a méltóságos uraknak... Hát akkor nincs hiba, hiszen a kocsisok felülmúlják uraikat!"

Az „Iván Szuszanyin" nem terelte el Glinka figyelmét más zenei műfajoktól. Három évvel e sikeres opera bemutatója után megírja a „Valcerfantáziát", ezt az iideséggel teli müvét, mely a mester egészséges zenei érzéseit igazolja. Mihail Ivanovics Glinka Valcerfantáziája egyike azoknak a művészi alkotásoknak, amely a zenekedvelők legszélesebb rétegeiben is tetszést aratott.

10

Legnagyobb sikerei idején Glinka méginkább hozzáforrt az orosz népművészet egészséges gyökeréhez. A művészi alkotásra vonatkozó nézeteit naplójának a művészi alkotás kérdéseivel foglalkozó fejezeteiben elemzi legtalálóbban. „Legnagyobb külföldi és otthoni sikereim időszakában határoztam el, hogy még néhány művet komponálok, mert tudom, hogy művészi értékű elemek összeegyeztethetők a legszélesebb rétegek zenei ízlésével."

E szavak igazát Glinka egész sor művével igazolja. így' például „Kamarinszkája" című művében értékes művészi köntösbe öltözteti a népi dalköltészet gyönyörű vadvirágait. De nemcsak a „Kamarinszkája“, hanem egész sor más, főleg zenekari mű készül Glinka legtermékenyebb tevékenysége alatt 1840 és 1850 között. Talán legismertebb köztük Kukolnyikov „Knyaz Holmszkij" című szomorújátékára írt zenéje. Glinka nagy tisztelője, Pjotr Iljics Csajkovszkij, erről a zenéről így ír:

„A Knyaz Holmszkij zenéje hatalmasságában sokban emlékeztet Beethovenre. A nyitányt követő közzene minden részlete úgy hat, mint egy mesteri kéz által festett apró kép."

Csajkovszkij szavai Glinka munkájáról talán legjobban jellemzik mindazt a szépséget és művészi erőt, mely e műben rejlik.

Glinka gyakran járt külföldön. Eljutott egészen Spanyolországig. Úgy a spanyol vidék, mint az ottani népművészet egészséges ősereje ösztökélték azon szerzemények megírására, melyek híven visszatükrözik spanyolországi benyomásait. Ezek közé tartozik a „Jota Aragonese" is.

Az ifjabb zeneszerző generáció által körülrajongva él Glinka Pétervárott. A fiatalok lelkesedéssel vallják azokat az elveket, melyekért Glinka síkra szállt. A haladás arcvonala egyre terjed. A pétervári konzervatórium legtehetségesebb hallgatói, a fiatal szerzők és a zeneteoretikusok nyílt harcot hirdetnek a zenei élet udvari irányítói elavult, maradi irányzata ellen.

Távol szeretett szülőföldjétől egy hangversenyen, ahol többek között az „Iván •Szuszanyin“ ismert trióját is előadták, mely hosszú harcaira és ugyanakkor győzelmeire is emlékeztette, még mielőtt kísérője, Dehn zeneteoretikus nívóst hívhatott volna, Glinka Berlinben meghalt.

Az egész zenei világ gyászolta. Legmélyebben azok, akiknek Glinka tanítómesterük volt, akik előtt Glinka alkotása vezérlő csillag volt további számos nemzeti mű fejlődésének egén. Balakirev, Borodin, Musszorgszkij. Rimszkij-Korzakov. Kjuj, Sztaszov és még számos, ma már ismert nagy zenész gyászolta. Glinka ravatalánál, akinek tetemét később Pétervárra szállították, fogadalmat tettek, hogy hűek maradnak mindig azokhoz az eszmékhez, amelyekért Glinka harcolt.

A 150 esztendővel ezelőtt született nagy zeneszerzőnek, az orosz nemzeti zene megalapítójának művészi hagyatéka joggal vívta ki a kultúrvilág elismerését. Ez a nagy zenei örökség érvényesül sok szovjet zeneszerző értékes munkájában is.

K. N.