Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-05-01 / 5. szám

8 Az 11154. évben ünnepli az ukrán nép és vele a Szovjetunió többi népe Ukrajna története egyik legdicsőbb eseményének 300. évfordulóját. Háromszáz éve annak, hogy az ukrán nép hősies felszabadító harca a lengyel uralom ellen sikeresen befejeződött és ennek eredménye képpen Ukrajna örök időkre testvérével, Orosz­országgal fűzte össze sorsát. Az említett eseményekben döntő szerepe volt az ukrán nép híres vezérének, Bogdan Chmelnyickij - nek. aki az elnyomott tömegek lázadásának élére állott és vezére lett a lengyel uralom ellen kezdett nagy harcnak. Egy szabad­ságra vágyó nép nem tűrhette a végtelenségig az elnyomást. Ez a vágy később egy hatalmas irányú felkelésben nyilvánult meg, amelynek csapásai alatt majdnem összedőlt a lengyel király­ság. E hatalmas felkelés méltó vezérre talált Bogdan Cinnel - nyiekij személyében. A nagy népi felkelés vezére, Zinovij Bogdan Chmelnyickij jómódú reeszter-kozák családból származott. Ifjú korában a ki­jevi akadémiára járt, latin nyelvet tanult, és az akkori időkhöz viszonyítva, nagy műveltséggel rendelkezett. Képzettsége később nagy segítségére volt. Ifjú korában részt vett a törökök elleni háborúban, amelyet a lengyel uralkodók vezettek. Itt sajátította el a hadi tudományt. Később apjától. Szubbotov falut örökölte, amely Csigirin város mellett fekszik, és itt le is telepedett. Chmelnyickij rövid idő alatt ismert lett Ukrajnában és Lengyelországban. Műveltségével a lengyeleknél is tekintélyt szerzett. Chmelnyickij hosszú ideig lojális volt a lengyelekhez. Bár lelkében egyetértett a nép felszabadító mozgalmával,azon ban nyíltan nem állt ki mellettük. 1 fit7-ben Bogdan Chmelnyic­kij saját bőrén kóstolta meg a lengyel urak önkényét. Czaplin­­skij lengyel főnemes Czigirinben élt. Gyűlölte Chmelnyickijt azért, mert kozák és ukrán létére (meg kell jegyezni, hogy akkor az ukránokat még mindig oroszoknak nevezték és a mai Orosz­ország neve Moszkvai Ország volt; az ukránok oroszoknak hívták magukat, bár nyelvük már akkor sokban különbözött az oroszok nyelvétől) nagy tekintélyt szerzett a környéken, sőt még Lengyelországban is tisztelték. Egyszer Czaplinskij fel­fegyverzett embereivel megjelent Chmelnyickij falujában, amikor éppen távol volt, és kijelentette, hogy az egész falu az ő tulajdonába kerül. A lengyel hivataloktól sikerült neki egy iratot szerezni erre vonatkozólag. Czaplinszkij elhurcolta Chmel ­nyickij feleségét és 10 éves flát, és megölette őket embereivel. Mikor Chmelnyickij ezt megtudta, Varsóba utazott, és panaszt tett a bíróságon, később a szenátusban és a királynál is. Bizo­nyította, hogy Szubbotov fahi régi idők óta az ő családja tu­lajdona, de ez nem segített. A lengyel úr az ukránnal azt csinál­hatta, amit akart. Chmelnyickij megértette, hogy csak egy kiút van: a felkelés. Már Varsóból visszafelé kémlelte a talajt, be­szélgetett a kozákokkal és megszületett fejében a harc terve. Eleinte Chmelnyickij nem gondolt я lengyel királyság megdön­tésére. nyílt harcot akart folytatni a kozákság érdekeiért, és ezzel kikényszeríteni a lengyel kormánytól, hogy a kozákoknak jogokat adjon. De a későbbi események meggyőzték, hogy ez nem elegendő, és a felkelés hatalmas népmegmozdulássá válto­zott. amelynek célja LTkrajna nemzeti felszabadítása volt. (S(Hjdan &l)inc4iujh az ukrán nép n, Chmelnyickijnek nem volt nehéz az elkeseredett parasztságot es kozákságot harcba hívni, azonban kitűnő politikai és diplo­máciai érzékével tudta, hogy a gyengén felszerelt kozákság ne­hezen fog tudni megküzdeni a jól felszerelt lengyel hadsereggel, ezért szövetséget keresett és ami lehetetlennek látszott, a ko­zákság halálos ellenségével, a krimi tatárok kánjával sikerült szövetkeznie, aki nagyon haragudott a lengyelekre, mert nem fizettek neki adót. Amikor Chmelnyickij hadseregével elindult Szecsből, akkor a lengyel uralmon lévők azt hitték, hogy megint valami lázadásról van szó és Potoczkij vezetésével hadsereget küldtek Chmelnyickij ellen. A lengyelek nagyon biztosak voltak a győzelmükben és egy kisebb csoportot küldtek Chmelnyickij ellen,. amely 5 000 reeszter-kozákból állott. Chmelnyickij jó politikai meglátásával tudta, hogy a tatárok nem biztos szövetségesek, azokat csak a zsákmány érdekli és a 5 000 reeszter-kozákot kell a maga oldalára állítania, hisz azok éppen olyan elnyomottak mint ő. (A lengyel király ..Listát1' (reesztert) adott ki, amelyen azok a kozákok voltak megnevezve, akik a lengyel kormánytól fizetést kaptak, és ezért a birodalom határait őrizték. Ezzel az intézkedéssel a lengyel uralkodó osztály két kérdést akart meg­oldani: a kozákság egységét megtörni és megszerezni egy részét magának, és ugyanakkor olcsó, megbízható és harcban edzett védőket állítani a krimi tatárok betörései ellen. Ahogy a későbbi események megmutatták, a lengyel uraknak nem si­került megszerezni a kozákság egy részét, kivéve a leggazdagabb kozákokat, az úgynevezett „arisztokratákat ", akik nagyon csekély számmal voltak. A lengyel kormány által pénzelt kozá­kokat reeszterkozákoknak hívták.) Ez sikerült is neki. A lengyel csapatot 1648 május 7-én teljesen széjjelverte. Chmelnyickij óriási zsákmányhoz jutott és a győzelem a tatárokat is erős szövetségessé tette. A lengyel uralkodó osztály megértette, hogy nem egy egyszerű lázadásról, hanem hatalmas szervezett felke­lésről van szó. Chmelnyickij egyik győzelmét a másik után aratta és egész Ukrajna területén olyan paraszt és partizán háború folyt, hogy I. Szubbotov falv temploma,ahol Bog­dán Chmelnyickij jogadUt az orosz kö­retet és megbeszélte vele Ukrajnának Oroszországhoz való csatolását. 2. „A Perejaszlar ■ szkaji tárnics". M. Oeregusz, C. Rjepiri és V. Cavenkor festménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom