Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-05-01 / 5. szám

Maria Mihajlovna Kartavenkova sze­rény dolgozó nő. A kisenyevi állomás fűtoházában dolgozik mint forgalmista. Az állomáson éjjel-nappal lüktet az élet, s ezért éjjel-nappal szolgálatban vannak a vasutasok. A vonatok jönnek és men­nek. Teher-, személy-, távolsági és helyi vonatok. Pontosan a menetrend szerint járnak, s a forgalmista feladata, hogy idejében kapcsoljanak mozdonyt a sze­relvényhez, hogy egy másodpercre se álljon meg a fontos moldáviai vasúti központ rendszeres munkája. Nem nagy funkció ez, de annál felelősségteljesebb; összpontosított figyelmet, pontos idő­­betartást és munkaszeretet követel. Ezt a szerény asszonyt jól ismerik és tisztelik a fűtöház mozdonyvezetői, fű­tői, kovácsai, lakatosai, a forgalmi iroda alkalmazottai és ezeknek hozzátartozói. Gyakran nem is az előnevén vagy a nevén szóllítják, hanem egyszerűen csak „kép­viselőnknek“ hívják. A vasúti dolgozók Kisenyev város járási tanácsába képvi­selőjükké választották, és nagyon meg vannak elégedve vele. — Miért jó a ti képviselőtök? —- kérdez­tem a fűtőház egyik alkalmazottjától. — Maria Mihajlovnához mindenféle kérdéssel bizalommal fordulhatunk. Min­denkin jótanáccsal és tettel segit. Ha valami ügyet keiébe vesz, igyekszik azt következe­tesen elintézni. Nagyon kedves asszony. Hasonló válaszokat hallottam a többi választótól is. Elhatároztam, hogy meg­ismerkedem vele azon a napon, amikor fogadja a választók látogatásét és beszél­get velük. A fűtőház egyik pihenőszobá­jában, ahol Kartavenkova fogadta a láto­gatókat, nagyon sok várakozó volt. Voltak ott mozdonyvezetők, fűtőházi munkások, akik befejezték munkájukat, háztartásbeli nők és még iskolások is. A képviselőnő éppen egy fiúval beszél­getett. A fiú valamit izgatottan magyará­zott neki és a fűtöház vezetőjét konzer­vatívnak nevezte. — Ne izguljon csak feleslegesen, — mond­ta mosolyogva Maria Mihajlovna. Nyugodtan mondja el, hogy miről is van tulajdonképpen szó... — Elutaztam Benderuba. Előzetes elha­tározással utaztam oda és mindent a saját szememmel láttam ott. Tudja, hogyan dolgoznak ott az újítók 1 Pjotr Szergejevics Sapovalov, egy nagyszerű csővágó körfű­részt készített el lakatoscsoportjával. 4350 fordulatot tesz egy perc alatt. El tudja képzelni, micsoda teljesítmény ez f Azelőtt, úgy mint nálunk, ott is kézzel vágták a csöveket. Szerkesztett egy berendezést is a csövek végének csiszolására. Erre a mű­veletre most csak három perc szükséges az azelőtti tizenöt helyett. Ez gyorsaság, mii És mi itt lakunk a szomszédságban, és Irta-. Szem jón Garin a régi módszerekkel dolgozunk. Mikor olvastam erről az újságokban, elhatároztam, hogy elutazom Benderuban, megnézni ezt az újdonságot. Visszajöttem és egyenesen az osztályvezetőhöz mentem. Mondom neki, hogy így és így állnak a dolgok és ki kell használni a szomszédok tapasztalatait. De ez őt nem érdekli. Mentem hát a fűtőház vezetőjéhez, és neki is elmondtam. „Jó, majd megnézzük' — ígérte meg, de biztosan ő is megfeledkezett róla. Talán maga tudna segíteni. A fiatal munkás a képviselőnő elé tette az újságból kivágott cikkeket, raj­zokat és számításokat, s büszkén tette hozzá: — Mindezt Benderuban szereztem. Se­gítsen rajtunk. — Rendben van, — mondta Maria Mihajlovna — és a látogatóval megbe­szélte a következő találkozás idejét, amikor majd közli vele, milyen lépéseket tett. Műszaki dolgokkal is kell magának foglalkozni?— kérdeztem tőle. — A képviselőknek a legkülönbözőbb dolgokkal kell foglalkozniok — felelte egyszerűen Maria Mihajlovna ée mindjárt el is mondta, hogyan kellett neki egy fiatal házaspárt megbékíteni. —- Természetes, hogy ezt nem jegyeztem be a képviselői jegyzetfüzetembe — tette hozzá, de megmaradt emlékezetemben. Ilyen eset, amely megmarad a képvise­lőnő emlékezetében, sok van. Egyetlen kérdés sem maradt elintézetlenül, amely - lyel Maria Mihajlovnához fordultak. A helyiségbe egy öreg ember lépétt, aki negyedik látogatónak iratkozott fel. Panaszkodik a házgondnokságra, amely a külvárosi lakosainak szükségleteit nem veszi figyelembe. ,,Moldáviában, éppígy mint a többi déli vidéken, nagyon hideg tél és sok hó van. Ez még azonban nem jelenti, hogy az utcákat figyelmen kívül kell hagyni — mondta a látogató. Gyakran egyáltalában nem takarítják el a havat az utcákról, úgyhogy az embernek sokszor hóbuckákon kell keresztültörnie." A képviselőnő figyelmesen hallgatja a panaszost, és a választó panaszát be­jegyzi a füzetbe. Mikor meghallgatta őt, kezébe veszi a telefonkagylót, és mindent közöl a járási szovjet végrehajtóbizottsá­ga elnökével. Szemmelláthatólag valami megjegyzésre feleli: — Tudom, hogy ez nem a ti járásotok! De ha már ez az ember idejött, akkor köte­lességem meghallgatni és segítségére lenni. Ti könnyebben megegyeztek a szomszédos végrehajtóbizottság elnökével. A látogató elment. Helyébe egy csoport iskolás jön. Körülbelül tizenhároméves lányka beszél a csoport nevében: — Maria Mihajlovna, az úttörők kérik, jöjjön el hozzánk beszélgetésre. — Erre a hétre nem tudom megígérni — mondja a képviselőnő. — A vasúti iskolába kell mennem. De a jövő héten elmegyek. — Jó, örülni fogunk, — örvendeznek a gyerekek. — Jöjjön el, nálunk minden szerdán van beszélgetés... A gyerekek már indulni készültek, de Kartavenkova visszatartja őket és érdek­lődik, hogyan tanulnak, meleg van-e az iskolában, nincsenek-e a gyerekek között betegek. Mikor megkapta a választ, el­engedi őket. A látogatási nap folytatódik. A válasz­ték minden panaszukat elmondják kép­viselőjüknek. Az egyik megjegyezte, hogy a, fűtőház élelmiszerüzletében nagyon kicsi a választék. A másik kérdi: „Hogy áll az én lakáskérvényem ? A házgondnok­ságon semmi örvendetesét nem mondtak nekem." — Feleslegesen izgul — csitítja a kép­viselőnő a látogatót. — Magam láttam a nevét a névsorban. Mihelyt kész lesz a negyvenlakásos ház, azonnal kap lakást, már el van döntve. Ezen a napon tizenkét látogató jött a képviselőnőhöz, de ezzel még munkája nem ért véget. Ma szabadnapja van, s ezért egy másik képviselőnővel, Jevge­­nia Davidovaval, a vasúti poliklinika ápolónőjével, s Ilja Curkannal, a városi nyomda szedőjével beszélt meg találko­zást. Mind a három képviselő együttesen megnézi az üres parcellát, ahol sportpá­lyát fognak építeni; megismerkednek az építés tervével, mielőtt megkezdenék а-munkát. A munkálatokat brigádmunká­val fogják végezni. A polgárok elhatároz­ták, hogy szabadidejükben sportpályát létesítenek gyermekeik számára. De a já rási tanács segítsége nélkül ez nem fog­menni. Este Maria Mihajlovnának az agitációs központba kell mennie, ott várják választói, akikkel gyakran szokott beszélgetni. A mai beszéd témája Moldá­via népgazdaságának felvirágoztatása. Maria Mihajlovna egy naplót nyit ki, de ez már egy másik füzet. Benne van a látogatók neve, jegyzetek, számok, tények, vagyis a készülő beszéd anyaga. Miről fog beszélni ? Talán arról, hogy milyen gyors ütemben épül Kisenyev, ezt azonban mindenki jól tudja. Hiszen például a Lenin-út az utolsó két év alatt úgy megváltozott, hogy rá sem lehet ismerni. Sok gyönyörű épület nőtt itt ki, színház épült, amelyet a közeli napokban nyitnak meg ünnepélyesen. Majdnem minden nap egy-egy új épületről szedik le az állványzatot. Az egész város építési lázban él. A Maria Mihajlovna arról is beszélhetne, hogyan dolgoznak a tömegszükségleti cikkeket gyártó gyá­rak. Ismertethetné a konfekciós ruhagyár, cipőgyár, kötöttáru- és díszműárugyárak munkáját is. A képviselőnő röviden beszéli el, hogy miről fog ma előadást tartani s egyszerre csak eszébe jut valami. — Egyszer már tartottam előadást erről a témáról. Egyszerre csak feláll egy látoga­tó és azt mondja: Ez mind nagyon szép do­log, de miért gyártanak cipőgyáraink olyan egyszerű gyerekcipőmodelleket? Megjegyez­tem ezt a felszólalást és bementem a cipő­gyár igazgatójához. Egy hónapra rá az említett látogatótól levelet kaptam, amelyben köszönetét fejezi ki, és közli, hogy az üzletek­ben új gyönyörű gyermekeipőmodellek je­lentek meg. — Sok gondja van a közéleti kérdések­kel — jegyeztem meg. — Igen, sok gondom van — mondja Maria Mihajlovna, — de ez megtisztelő munka. Az ember örül, ha látja munkája eredményét, és tudja, hogy becsületesen szolgálja a nép érdekeit. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom