Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-08-01 / 8. szám

Még emlék -z.iiuk arra a sajátos |<<4

»1ч•, amint a falun keresztül egy sovány gebe furcsa rakományú szekeret húz végig. A kocsi mögött gyereksereg. A lovacska mellett egy férfi lépdel. Különös dallamot játszik egy fafurulyán. A falusiaknak régi ismerőse.

— Itt van a rongyszedő, jár szájról - szájra. És a házak ereszei alatt ott állnak előkészítve* a szemre értéktelen, de valójában annál értékesebb rongyok, csontok, öreg vas és könyvek, papírhulladék. Kezdődik az alkudozás, a csereüzlet. A papír .hulladékért. rongyokért, csontokért a rongyszedő saját valutájával fizet: varrótűvel, gombokkal, gombostűvel, konyhaedénnyel. Az összeszedett lim-lomot a papír- és csont feldolgozó gyárakba szállította. A régiből új készült. Szappan, papír, szövet.

így volt ez valamikor és sok helyen mindmáig megmaradt ez a szokás. Új idők jöttek azonban és velük új arcok. A régi papírért, rongyokért, csontokért már nem fizetnek gombokkal, setn virágos tányérokkal. A lovacskát autó helyettesíti és a rongyszedőket a Nyersanyag - gyűjtő nemzeti vállalat begyűjtői. Száz. kilogramm régi papírért 20 koronát fizetnek és ha magad szállítod a gyűjtőhelyre. akkor 30 koronát.

Ha az utcán mégy és elrobog melletted egy régi papirossal megrakott teherautó, hirtelen vagy egyáltalán nem ébredsz tudatára, hogy milyen fontos a rakomány, amelyet szállít. Igen, a te számodra is fontos rakományt. Hisz te is olvasol újságot, folyóiratokat, könyveket, plakátokat. hirdetményeket, szükséged van papírra a hivatalban, a háztartásban, levelet írsz ismerőseidnek... Bizonyára nem tetszik neked és morogsz, ha a kenyeret nem csomagolják papirosba, ha a cipőt nem teszik szép dobozba, ha a szalámit nem csomagolják egy, sőt két papirosba, és nincs kedvedre, ha iskolás fiad vagy lányod számára néha hosszasa bban kell irkát, raj/, 1 a!pírt stb. keresned az üzletekben.

Mit bizonyít mindez? Azt, hogy szükségünk van a papirosra. Sok papirosra. Nem minden ember szereti a számokat. A számok azonban ékesszólóak. Nézzük csak egy pillanatra, mit mondanak és mindjárt világossá válik előttünk, miért kell több, sokkal több papiros, mint valaha. A kapitalista Csehszlovák Köztársaság megalakítása után csaknem 20 éven az újságok Szlovákiában 2000—3000-es pél dány szám ban jelentek meg. 1953-ban csupán a ,.Pravda** és az ,,Uj Szó" csaknem háromszázezer példányszámot értek el. A Tiso-féle papi köztársaságban Szlovákiában 240 újság és folyóirat jelent meg 1953-ban már 698. Az Osztrák-Magyar Monarchia alatt Szlovákiában a könyvek csúpán néhány száz példányszámban jelentek meg. A München előtti,burzsoá köztársaság és az úgynevezett Szlovák Állam alatt a 2000—3000-es könyvpéldányszám szinte rekordot jelentett. 1953- ban Szlovákiában 1500 könyv jelent meg 1 2 milliós példányszámban, nem számítva ebbe a magyar és az ukrán irodalmi műveket. Nem kell számolóművésznek lenni ahhoz, hogy megértsük, miért van szükség több papirosra.

Papirosra azonban nemcsak könyvek és folyóiratok számára van szükségünk. Szükségünk van rá'hazánkban és a kivitelre is. A papiros szükséges iparunk és kereskedelmünk számára. Tehát egyszóval mindenütt, lépten-nyomon szükségünk van rá.

S honnan vegyük ezt a sok papirost? A régi időkben a fő nyersanyag, amelyből a papír készült, a rongy volt. Ebből azonban egyáltalán nem fedezhetnénk a mai állandóan fokozódó szükségletet. Nem beszélve arról, hogy kár a régi rongyokat papírgyártásra felhasználni. A rongyokból jóminőségű ruhaanyagokat tudunk készíteni. Ezért új forrásokat kerestünk, és ezeket meg is találtuk

A XIX. század közepétől fából készítjük a papírt. Nem volna azonban elegendő és bűnös dolog is volna, ha a papírgyártás nyersanyagforrásait csupán erdőinkben látnánk. így csak a kapitalisták gaz dálk.odtak. Ezért az. utolsó száz év alatt köztársaságunkban az erdőterületek felére csökkentek. Mi ezen az úton nem haladhatunk és nem is haladunk! Hisz a szocializmus nem pazarlást jelent — hanem ellenkezőleg azt jelenti, hogy mindenütt, mindennel jól kell gazdálkodnunk, hogy mindenből elegendőt és egyre többet tudjunk gyártani. Ez annyit jelent, hogy kimúlni kell erdőinket is.

Eddig azonban azaz igazság, hogy jóllehet. már saját magunk számára és sajátunkon gazdálkodunk, a fafogyasztás még mindig nagyobb, mint az. utánpótlás. Kormányunk ezért egész népgazdaságunk feladatává tette olyan intézkedések foganatosítását, bogy erdőinkben a fakitermelés évről évre csökkenjen és hogy a jövő hat-hét évben a folyamatos szaporulat mér meghaladja a kitermelést.

A fáról még mindig sokan tévesen azt hiszik, hogy olcsó nyersanyag. Nos, hát nem az! A fa egyre értékesebb, á fa, a mi aranyunk. Hisz a fából papíron, bútoron kívül még sok minden mást is készítünk. Egy köbméter borókafából például 16 kg terpentint, 5 kg kolofóniumot, 63 kg gyantát, 11 kg ecetsavat, 2 kg metilalkoholt és 120 kg faszenet készíthetünk.

Súlyosan megkárosítjuk erdőinket, ha pazarlunk a papirossal és bizony nem gazdálkodunk jól vele. Nem egy esetben feleslegesen használunk új papirost és a régi hulladékpapírt könnyelműen elégetjük vagy a szemétbe dobjuk. Még száz évvel ezelőtt bizony jobban becsülték a papirost, mint most. 1817-ben egy rizsma papíros (480 ív) 70 aranyba került. Ez bizony sok pénz volt. Ezért az emberek minden kis darabka papirost nagyon megbecsültek. Ha még egy évszázaddal visszamegyünk, azt látjuk, hogy egy rendes könyvnek akkora ára volt, mint egy szép kis háznak.

Ma sok papirost látunk magunk körül. Talán ezért nem tudjuk annyira megbecsülni. Ha azonban több papirost akarunk, nem szabad pazarolnunk az új papirossal és gyűjtenünk kell a régit. Ezzel megkíméljük erdeinket, hatásosan segítjük papírgyárainkat és népgazdaságunk más ágazatait.

Van régi papirosunk? Igen van. Csak körül kell néznünk és találunk. Ott hever a háztartásokban, a padlásokon, pincékben, útban, hever a hivatalokban, az üzemekben és raktárokban. E papírtömegekre várnak papírgyáraink, hogy uj papirost készítsenek belőlük. Mennél több papírt adunk le, annál kevesebb fa esik áldozatul a favágók fejszéjének, annál több más, fából készült gyártmányt nyerünk. Nem árt ha tudjuk* hogy 125 kg régi papiros megment egy hatalmas, HU éves fát.

Varrnak már nálunk olyan emberek, akik öntudatosan megért 1!;. hogy miről van szó. Tavaly az Erdészeti és Faipari Minisztérium akciót indított ,,Egy millió fát a köztársaságnak" jelszó alatt. Mi volt az eredmény? A felesleges pusztulástól megmentettünk 1.237.300 fát. Szlovákia ezen akció folyamán 268.159 fát mentett meg. Ebben az év ben további egymillió fáról van szó. Ezeket a fákat is meg kell menteni, de természetesen minden iknek segítenie kell ebben.