Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7. szám

tíenrgij Dimitrov mauzóleuma Szófiában 'Y/atvrma Dnbrinovát a juhistállóbnn dv találtam. Éppen két darab kétnapos újszülött bárányát hozta vissza, melye­ket, míg megerősödtek, a többitől külön nevelte. — Azt mondták, hogy ezidőtájt otthon találhatom, — fordultam hozzá. — Nem is tévedtek. Igazat mondtak, válaszolta mosolyogva Katyerina. Elmosolyodtam és vártam a további magyarázatot. Dobrinova folytatta: Az én otthonom itt van. Fz itt mind az egész ház, az én otthonom, minden itt köröskörül az enyém. Ez az én házam. Katyerina egy nagy kört ír le a levegő­ben kezével és hozzátette: —- - Nézd, milyen hatalmas birtok köze­pén fekszik! Lényegében nem is volt bir­tok. Jámboraim fahi mezőgazdasági szö­vetkezete vezetőségének épülete, melyet Katyerina a saját otthonának nevezett, a baromfiudvar, a tyúkól és más gazdasá­gi épületek a falu szélén gyümölcsfák kö­zött állnak. A gyümölcsültetvények mind a szövetkezet tulajdonát képezik. A mar­ha-, juh-, sertésállomány, a tyúkfarm a szövetkezeti tagok személyi szükségle­teinek kielégítését szolgálja, noha otthon minden egyes szövetkezeti tag valamilyen állatot tart személyi használatra. A jam­­boranci szövetkezeti tagok fő bevételi forrását a gyümölcsültetvények, - alma, körte, szilva, dió, stb. képezik. Katyerina meglepően magabiztos asz­­szony. Úgves. Kiismeri magát az egész gazdaságban, még a könyvelésben is. Er­ről nem egyszer lehetőségem volt meggyő­ződni. Az évzáró gyűlésen történt, nme­t)t éve, 104!) július 2-án halt meg a nemzetközi munkásmozgalom egyik legkivá­lóbb élharcosa, Georgij Dimitrov, a bolgár nemzet nagy és felejthetetlen fia. A bolgár nép hálás kegyelettel és tisztelettel őrzi emlékét, mint annak az embernek nevét, aki a legtöbbet tette a bolgár nép mai boldog és felszabadult életének megvalósulásáért. Georgij Dimitrov harca eredményes volt és évtizedes, szívós rendíthetetlen küzdelmét győzelem koronázta és megélte szülőföldje felszabadulását. Megélte, hogy népe maga ura hazájának és Bulgária óriásié félékkel halad előre a szocializmus útján. HatalUi boldog Леща lyen a szövetkezeti dolgozók megvitatták és elfogadták az 1954. évi termelési tervü­ket. Az elnök beszámolójában arról beszélt, hány tonna alma-, cseresznye-, szilva­­termést vettek tervbe, milyen élj épülete­ket építenek az. év folyamán és milyen leltárra lesz szükségük. Megkezdődött a vita. A szövetkezeti dolgozók egymás­után felálltak és szót kértek. Volt miről beszélniük. A tervnek meg­felelően 1954-ben sokkal nagyobb gyü­mölcstermést akartak elérni, új helyisé­geket kell építeniük. Ezt pedig az elmúlt évben felmerült munkahiányosságok ki­küszöbölése nélkül nem tudják elérni. Katyerina szintén hozzászólt a beszámo­lóhoz. Ez a középtermetű, sovány, ragyogó­szemű, sinmbajú teremtés világos blúzban felállt a helyéről. A terv' jó, — kezdte. Nagyon tet­szik. Ha teljesítjük az év végéig, az eddi­ginél nagyobb jövedelmet eredményez. A fér vet azonban csak abban az esetben tudjuk teljesíteni, ha jobban fogunk dol­gozni. nem úgy, mint tavaly, amikor egv (leltár gyümölcsös után 112 kg cseresznyét, 1.95(1 kg barackot, 012 kg szilvát gyűjtöt­tünk be. Mennyi gyümölcs rothadt el azért, mert senkinek se jutott eszébe létrákat készíteni, hogy ne kelljen ágakra mászni, és ezzel kitolták a gyümölcs le­szedésének határidejét. Mindezt még ide­jében meg kell gondolni, hogy aztán semmi se zavarja munkánkat. Katyerina beszélt a gyümölcsültetvé­nyen rájuk váró munkáról. Idejében össze kell gyűjteniiik és elégetniük a le­hullott tavalyi száraz leveleket, meg kell tisztítaniuk a fákat a száraz gallyaktól, be kell permetezniük a fákat a növényi be­tegségek és kártevők ellen. Nem feledke­zett meg azokról az összegekről sem, ame­lyeket a gazdaság a terv szerint évente a beteg szövetkezeti dolgozók felsegélye­­z.ósére és a gyermekotthon fenntartására irányoz elő. Katyerina meggyőzően be­szélt. példákat említett. Minden szava azt bizonyította, hogy gondos háziasszony, a szövetkezeti gazdaság öntudatos tagja. Könnyű megérteni Katyerina Dobri­­nova és más szövetkezeti tagoknak a szö­vetkezeti gazdasághoz való forró viszo­nyának okait. A múltban .lamborano fa­hi gyümölcsültetvényeinek birtokain dol­­guzott nagy többségük, ezért a fárasztó munkáért kapott bérük azonban még az életfenntartáshoz sem volt elég. Most jól megalapozott saját gazdaságuk van, amely évről-évre fejlődik és szilárdul és nagyobb jövedelmet eredményez. Az egész falu tudja, hogy Vlagyimir (íirkov, volt szegényparaszt, csak pénzben 14.000 lovát kapott, amelyen rádiót, varrógépet vásárolt leánya számára, aki a szaktan­­intézet tanulója. Nyikola Alekszíjev szö­vetkezeti dolgozó a szövetkezettől kapott pénzen háztelket vásárolt. A gazdaság udvarén lefolyt beszélgeté­sek után néhány nap múlva otthonában kerestem fel Ke ty er inát. Már 1 fi éve élek itt, mondotta. Égy öreg barátságtalan szobában lakik. Szűk a hely, — mondotta, -decsak azóta, amióta beléptem a szövetkezetbe, ennek pedig négy éve. Azelőtt nem volt ez a bútorom, így több volt a hely... Katyerina férjével együtt a szövetke­zettől kapott jutalmon ágyat, tűzhelyet, ruhát, asztalt és más szükséges tárgyakat vásároltak, amire azelőtt még csak nem is gondolhattak. Ezek a tárgyak zsúfolásig megtöltik a szobát. üj ház kellene erre a sok mindenre, mondottam. Mi is úgy gondoljuk Dobrinnal. Pénzt már összekuporgattunk. A nyáron nekifogunk az építkezésnek. Megfelelő telket találtunk, nem messze fekszik a szövetkezet birtokától. Kell már építkez­nünk hajtogatja Katyerina. Vörösszínű, háziszőttes térítőt borított az asztalra, sertéshúst és vörös bort ho­zott az é’éskamrából. Ez itt mind a miénk, itteni termék, mondotta. Elgondolkozik, s mintha csak hangosan gondolkoznék, folytatja: M ég elképzelni is nehéz, mennyi ter­mék van kamránkban összegyűjtve. Há­za, liszt, vaj, juhtúró, gyümölcs! Ezelőtt nem ment ilyen jól a dolgunk. Dobrinnal együtt idegenekre dolgoztunk és amikor eljött a termés begyűjtésének ideje, az idegenek hombárjai tele voltak, nekünk pedig egyebünk sem volt, mint a puszta kezünk. A fiúnkat is taníttatjuk, hisz mindenünk van. Ebéd után egy tányéron pirosszínű ..jamboranka" almát tett az asztalra. Nehéz volt kitermelni ilyen gyönyörű almát! Ez a mi közös művünk. A gyü­mölcstermelés nehéz munka, de nem ije­dünk meg, hisz amit produkálunk, a miénk lesz. Bármilyen nehéz legyen is az a munka, mi nem hátrálunk meg. üj há­zat építek és nálam boldogabb embert a világon nem találtok. A szoba ablakából látjuk a távoli gyü­mölcsfaültetvényeket és a szövetkezet épületeit, melyeket Katyerina a maga otthonának vall. Méltán nevezheti ottho­nának. Életében mind jobban a szívéhez nő ez az otthi>na. Dimitr Dimitrov

Next

/
Oldalképek
Tartalom