Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7. szám
.2S+áxfCL A úó aynj>A(ím,/ hdesanyád azt írta nekem legutóbbi levelében, hogy az iskolaév befejezése után otthon akarsz maradni, hogy a mezőgazdaságban dolgozhass. Kéri véleményemet. Kimondhatatlanul büszke és boldog vagyok, rád kis unokám, "■ьду így választottál, mért általad családunk újra visszatalál az édes anyaföldhöz. Falusi leány, majd falusi asszony voltam mindaddig, míg boldogult nagyapád egy napon kétségbeesetten és alázatosan útlevélért folyamodott ,,a kegyelmes minisztériumhoz", hogy munka utált nézzen a nagy világban. Addig legalább heti 2—3 napi munkát tudott biztosítani a község, de azon túl nem kínálkozott munkalehetőség sem neki, sem, sok-sok falubeliének. Nagyapád elutazott, sokáig nem hallatott magáról, majd később néhányszor pénzt küldött, de végül belepusztult szegény a mindennapi kenyérért folytatott harcba. Megtört a szíve, mert búcsút kellett vennie nyomorban sínylődő családjától, a hullámzó búzatábláktól, a kapától, a villától, kaszától és az édes anyaföldtől, melyet már 10 éves korától kezdve verejtékével öntözött és kimondhatatlanul szeretett. Én anyáddal és négy kisebb testvérével a városba költöztem, hogy takarítással, mosással, alkalmi munkával megkeressem a család szűkös betevő falatját. Nem láthattam már többet a hajnali láthatárban felkelő nap képét, a zöldelő mezőt, a hullámzó búzatengert, a könnyű szélben ringó sárga kalászokat. Szerettem és szeretem a földet. A mindig jóságos, hálás természetet, mely becsületes munkáért jó ellenszolgáltatást ad, de akkor még csak az uraknak. Szeretem falutokat, ahol születtem, ahol otthon vagyok, ahonnét kikergették a nyomort és ahol ma jólét honol, mert az elmaradt faluból virágzó községet teremtettek új gazdái, ha nem is volt síma és könnyű az útjuk. Egyre gyarapodunk erőben, fóldieim nyugodtan néznek családi körükben a holnap elé. A falu dolgozói ma sokkal többet vásárolnak, mint a régi világban az egész megye munkásnépe Szeretem a haladást, mely felvilágosította a keservesen dolgozó, proletárt és segített neki lerázni az elmaradottság bilincseit. Szeretem a szabadságot, mert urak szolgájának születtem, aki saját bőrén ismerte meg az örök bizonytalanságot, a rettegést és a fenyegető holnapot. Ma, kis unokám, te is csak 3 napot fogsz dolgozni hetenként a volt uradalmi földeken, mint nagyapád valaha, de a három másik napért, melyet iskolában fogsz eltölteni, szintén fizetést kapsz. Nem leszel elkeseredett részarató, pelyvahordó, marokszedő, félrészes és olyan szegény, mint nagyapád volt. Gazdag vagy, mert boldogság, jólét, egészség, szeretet, gondoskodás vesz körül, mert nem te. keresed a munkát, hanem az hív, csalogat téged. Ha az iskolában fogsz ülni, arra gondolj, hogy tanulnod kell. hogy szaktudást szerezz, és hogy az iskola elvégzése után a választott szakban eredményesen dolgozhass, azon az életpályán, melynek fontossága a tervgazdálkodásban állandóan növekszik. Ha 2 év alatt jól elsajátítottad a gazdaság alapismereteit és gyakorlattal fogsz rendelkezni, akkor tovább képezheted magadat a mezőgazdasági iskolában. Ennek elvégzése után azon a szakon dolgozhatsz mint szakmunkás, amely legjobban felel meg lényednek, tehetségednek. Szakképzett mezőgazdász kevesebb munkával nagyobb eredményeket tud elérni. Útravalónak csak annyit: sohse felejtsd el, hogy a nép gyermeke vagy és mi a kötelességed a dolgozó néppel szemben. 71. r üiiáglmaet »álja a méneket! Ha nyitott szemmel járod a határt, erdőt, akaratlanul is meglátod a sötétzöld fű között a sárga virágú salátaboglárkát, a gyümölcsösben a cseresznyefa fehér, a barack fehérpiros virágait, Egyet sem lépsz anélkül, hogy virágot ne látnál. Ez így v an Csallóközben, vagy Dél-Szlovákia bármely részén. Rozsnyótól Tornáig a hegyoldalak sárgák a temérdek sok virágtól. De nemcsak a gyümölcs- és a vadvirágok nyílnak milliószámra, hanem a jól megtrágyázott és megmunkált földben elvetett repce, bükköny, borsó, baltazin, facélia, napraforgó és még sok számtalan olyan növényt felsorolhatnánk, amit sok hektáron termelünk s tömegesen virágzanak. Ezenkívül ki ne ismerné a fehér akácvirágot. Hiszen, ha kinyílik, az egész környéket betölti pompás illatával. A hársfavirágot, amelyet teának főzünk. Akác-, hársfa- és málnaerdőink vannak. Ez a sok virág a talajnedvesség és a napsugár hatására édes nektárt termel vagonszámra. Virítanak, szinte mosolyognak a napsugár özönében és felkínálják nedvüket, a csöpp nektárt, de kinek? Nincs méh, amely meglátogatná és csókjaival halmozná el, miközben magával vinné rejtett kincsét, a csöpp mézecskét. Undok dongók, darazsak lakmároznak a drága kincsen s elpazarolják, szétszórják az ezreseket. És te, aki férjeddel együtt izzadsz, hogy a virágtengert megteremtsd, ezt nem veszed észre. Nem veszed észre azt, hogy ezresek hevernek előtted, csak meg kellene fognod, fel kellene tárnod ezt az igazi rejtett tartalékot. Ha meggondoljuk, hogy egy-egy hektár baltacin virága 1 mázsa, hársfa 10 mázsa, akác pedig a.50—17 mázsa mézet rejteget kelyhe méhében hektáronként, helytelen, hogy ezt tétlenül nézzük és veszni hagyjuk, ezzel vétkezünk magunk és a természet ellen. Hogy a természetadta virágerdők nektártermését elveszni né hagyjuk, fontos, hogy méhészkedéshez fogjunk. Legelőször azért, hogy bevételeinket növeljük. Ezenkívül a méz közellátásunk, de különösen egészségügyünk egyik legfontosabb tényezője. Ami a legfontosabb, a méh beporozza, termővé teszi az általa bejárt virágokat. Ez a három fontos tényező arra késztet bennünket, hogy haladéktalanul szerezzünk be méheket. A méhészkedés igazság szerint nőknek való foglalkozás volna. Nem annyira nyers testi erőt, mint inkább aprólékos pepecselő gondosságot kíván, amire a nők általában hajlamosabbak, mint a férfiak. Ezenkívül a nők kitűnnek rendszeretetűkkel, tisztaság iránti szeretetükkel és beosztóképességükkel. A méhészkedésben pedig éppen ezek a tulajdonságok fontosak. Gondold el, milyen jó érzéssel töltené el férjed s gyermekeidet az a tudat, hogy mézet is termelsz számukra s a fölöslegből még szép pénzösszeghez is jutna a család. Büszkék lennének rád: „Nézd, a mamánk még méhószkedik is". Lesz mezecske télire, lesz pénz rádióra, kerékpárra. És ezt mind a mama. Ezen ne mosolyogj, amint ezt olvasod, mert kicsúfol a rengeteg virág és megharagszik rád a természet. Félsz a méhektöl? Igaz, a méhek'nem legyek s alkalomadtán megszórnak bárkit, de ez ellen könnyen védekezhetsz. Nadrágot, gumikesztyűt húzol, felteszed az arcvédőt és kész. A méhek kezelését pedig könnyen elsajátíthatod a tanfolyamokon, könyvekből, újságokból. Vegyetek példát Sebők Cecíliától, aki a jánosházi szövetkezet 50-családos méhészetét irányítja és gondozza, ő nem fél a méhektöl. Olyan merészen jár-kel közöttük, mintha ezek nem is szúrnának. Ne félj a nehézségektől, segít férjed, tehát szerezzél be melleket. Ezt nem bánod meg, s boldog leszel, ha a mézért kapott pénzen az első ruhát megveszed. Sándor Gábor
