Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
Krs'/Jpt Hja Krenburír Vihar*' című könyvéből: Derűs nyári nap volt. Oradour-sur- Glans, ez a kis vidéki város, tökéletes békességben éldegélt. Köröskörül ligetek zöldje, legelésző tehéncsordák. A kis Glaris-patak mentén türelmes horgászok kuksoltak, fűzek hajoltak a víz fölé és a topolyafák eltűnődön álltak, mint magányos álmodozók. Egy kis oázis volt ez a városka — környékén nem voltak partizánlakta erdők és gyárak sem, amelyek bombázást vonnak magukra. Itt húzták meg magukat a Párizsból, messzi Bordeaux-ból, Lotharingiából menekültek, itt találtak munkát a spanyol munkások is, akik a köztársaság bukása után elhagyták hazájukat. A helybeli lakosok több zsidót is rejtegettek; itt menekült meg az oswiecimi kemence elől a kaliszi születésű Sarah Jakubovics. egy budapesti fodrász és Marguerite Simon, aki párizsi volt. És noha Normandiában már három napja nagy harcok dúltak, itt minden és mindenki nyugodt maradt. Szombat volt és ha némi élénkülés volt észrevehető, korántsem háborús okokból: az iskolákban orvosi felülvizsgálatot tartottak; a környező falvakból beszekereztek a parasztok, hirdetmény jelent meg ugyanis, hogy a júniusi élelmiszerjegyekre dohányt osztanak s még Limogesből is átjöttek, hogy friss levegőn töltsék el a vasárnapot s e gyben egy-két font vajat vagy némi zöldséget vásároljanak. Ebédidő volt. Madame Avril, az öreg kifőző-tulajdonos, halkan diskurált vendégeivel, akik között volt egy párizsi többgyermekes családanya, Reimsből egy nyugalmazott állatorvos, meg néhány köztisztviselő. „Ma kacsasült lesz sárgarépával“... ,,A Mylord “-étteremben két fiatal tanítónő étkezett, akiket gyakorlatra küldtek ide, — siettek, nehogy elkéssenek az iskolából és nem ették meg az ebédet. A „Globe“kávéházban pedig öreg gazdaemberek itták a savanykás lőrét, miközben afféléket közöltek egymással: ,,Azt beszélik, hogy a partizánok vízzel árasztották el az alagutat...“ A templomtorony órája tíz percet mutatott. A torony tetején, mint az Franciaországban szokásos, kis kakas pompázott. Könnyű felhők lebegtek az égen. Bruyard, a borbélymester egy vörösképfi gazda arcát szappanozta. Pascault gyógyszerész egy öregasszonynak magyarázta, hogy az orvosságot ne evés előtt szedje, hanem utána. A fiatal gépírókisasszony — a neve Couturier — aki nemrég érkezett Limogesből, elfeledkezett arról, hogy voltaképpen vajat akart venni, egy fa alatt üldögélt és a szerelemről ábrándozott. Az iskolák tanulói játéktól még izgatottan nyüzsögtek és Madame Rousseau, a tanítónéni csitította őket, ahogy tudta: „Csendesebben gyerekek, még mindig nem tudjátok a százalékszámítást...“ Montassot közjegyző újságot olvasott. Doktor Dosourteaux egy újszülöttet vizsgált éppen és dörmögött: „Rendes gyerek...“ Az első gépkocsin, amely németeket hozott a városkába, ült Hans Schierke is. Amikor elolvasta az útjelző táblán: „Oradour-sur-Glans“ — ezt gondolta: túlságosan hosszú elnevezés egy ilyen hitvány kis fészeknek... Ásított. Tyhű, de elfáradtunk az elmúlt négy nap alatt, hát még mi vár ránk Normandiában ... nem nyaralás... A németek a város egész lakosságát a főtérre parancsolták. Egy öregember így felelt Hans kérdésére: — Beteg vagyok, nem tudok lábamra állni, három éve ágyban fekszem... — Hát mi vagyok én ? Orvos ? — nevetett Hans. Lerántotta az öreget ágyáról és puskatussal főbevágta. Sokan voltak a főtéren. Az asszonyok szívükhöz szorították gyermekeiket. A kicsik sírtak. Az öregembereket, anyókákat unokáik támogatták odáig. Ott volt Sauviat papucsos. Sellier kisaszszony, a varrónő, egy Rousseau-nevű diáklány, Renaudin kovácsmester, Renoult pékmester, Mercier kesztyűs, Leblanc takácsmester, Leparat bognár. Lorique lelkész. Duterais az ács, Duard földműves, Ytot kéményseprő, Giannino esztergályos, Buisson cukrász, Couty kisasszony, a tanítónő, a szabó, Buissier levélhordó, Poussat molnár, Lacheaud csomagoló, Tessuad könyvelő, aztán itt volt Thomas parasztgazda egész családja, — amely összesen 14 tagból állt. Itt volt a városka egész lakossága. A gyermekek is idejöttek mindkét iskolából, még pajkoskodtak is, a németek azt mondták nekik, hogy a főtéren valamennviüket lefényképezik. De amikor a gyerekek meglátták a bősz német pofákat, elcsendesedtek. Ezalatt a németek körülzárták a várost; keresztül-kasul vizsgálták a határt, nem bújt-e meg valaki a vetés közt. Az óra hármat mutatott. Már mind együtt voltak. Az SS-katonák a nőket és gyermekeket különválasztották és a templomba terelték. A férfiakat kisebb csoportokban a kocsiszínekbe és fészerekbe zárták, aztán munkához láttak: felgyújtották a fészereket is, kocsiszíneket is. Aki megpróbált kitömi az égő falak közül, mind agyonlőtték. A nőket és gyermekeket a templomba zárták. Köröskörül géppuskások álltak. Mikor a templomot is felgyújtották, egyik asszony őrjöngve 12 dobta ki egy szűk ablakrésen gyermekét. Schierke éberen őrködött: elkapta a csecsemőt és visszadobta a lángokba. Amint az emberekkel végeztek, a németek kezdték a házakból kihordani az értéktárgyakat; találtak ott selymet hordókban bort, ezüstneműt, élelmiszert: mindezt gépkocsikra rakták. Az után petróleummal öntözték meg a házakat és felgyújtották a várost. Kloss szakaszvezető megjegyezte: — Oroszországban jobban égett... ott sok a fa... Obersturmführer Schwaabe az órára nézett: — öt perc múlva tíz — és mi két órakor értünk ide. Nyolc óra — ez igazán nem sok — végtére is egy egész város volt... S ezzel Oradour-sur-Glans megszűnt létezni. Tizennyolcán menekültek meg a lakosságból, a többi mind odaégett. Jókai Mór (adomáiból): Házasság hirdetés útján Valami olyan újságba, amit igen sokan olvasnak, teszem fel a M. Hírlapba, beiktat valaki, aki a nevét nem mondja meg, egy ilyenforma hirdetményt: „Egy legjobb korában lévő férfi, öt láb két hüvely magas, barna, jól termett, kellemes külsejű, állandóan biztosított hivatalban lévő, 400 forint fizetőssel, hat öl és 24 p. mérő gabona deputátummal, keres magához illő élettársat. Az ajánlkozó ifjú nem iszik nem dohányzik, nem, kártyázik és gitározni fenségesen tud. Az ételben nem válogatós, csupán a sárgarépát gyűlöli. Haragudni nem szokott és aranyérrel nem vesződik. A keresett menyasszony múltja és életkora nem jön tekintet alá, hanem annál inkább meg kívántatik, hogylegalább annyi jövedelme legyen, mint a vőlegénynek. Özvegyasszonyokra nézve az a kivétel áll: hogy három gyereknél többet ne hozzanak magukkal. Szőkéknek elsőbbség adatik, a szeplő vagy veres haj nem tesz különbséget. A menyasszonynak megengedtetik: hogy se franciául, se németül ne beszéljen, sőt, ha sehogy sem beszél, még az is jónéven vétetik. Bővebb tudomást vehetni e lapok szerkesztőségénél N. M. K. U. cím alatt bérmentes levelekben.“ Egy év múlva ugyanazon lapban ilyenforma hirdetés jelent meq N. M. К. U. úrtól: ,,Szeretett hitvesem, házasságunk második havában hazulról eltűnvén, ezennel a megkeseredett férj által 100 forint jutalom tűzetik ki azon becsületes emberbarátnak, aki őt megtalálandja — és megtartja magának.“
