Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
A Népek Békekongresszusának felhívása a világ népeihez Béke Világtanács” a népek békakongresszusának összehívásával azt a szándékát juttatja kifejezésre, hogy egyesítse azoknak a különböző mozgalmaknak, szervezeteknek és áramlatoknak nemes törekvéseit, amelyek ugyan sok kérdésben nincsenek azonos véleményen, de amelyek a népek közötti egyetértésre törekednek és együtt akarnak küzdeni a háború megakadályozásáért és a béke megteremtéséért. A szabadon lefolyt vita arról az egységes eltökéltségünkről tanúskodik, hogy véget akarunk vetni az erőszak politikájának, amely már oly sok szerencsétlenséget hozott a népekre és azzal a veszéllyel fenyeget, hogy katasztrófába dönti az emberiséget. Véleményünk szerint nincsenek az államok között olyan ellentétek, amelyeket ne lehetne tárgyalások útján áthidalni. Elég volt a városok és falvak le rombolásából! Elég volt abból, hogy tömegével gyártsák a gyilkos fegyvereket! Elég volt a gyűlölség szításából! Itt a legfőbb ideje, hogy tárgyaljunk egymással! Itt a legfőbb ideje, hogy megegyezzünk egymással. Az öt nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Nagy-Británnia, a Kínai Népköztársaság és Franciaország kormányához fordulunk, amelyektől oly nagy mértékben függ a világ békéje. Felszólítjuk ezeket a kormányokat, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a békeegyezmény megkötése céljából. Óriási felelősség terheli az öt nagy hatalom kormányát. A népek választ várnak tőlük. A népek mindent elkövetnek, hogy érvényre juttassák a tárgyalások szellemét. Követeljük, hogy Koreában haladéktalanul szüntessenek be minden hadműveletet. Amíg városok dőlnek romba, amig vér folyik, nincs lehetőség a megegyezésre. Ha megszűntek a hadműveletek, könnyebben tudnak majd megegyezni a hadviselő felek a vitás kérdésekben. Meggyőződésünk, hogy minden jóakaratú ember támogatni fogja pártatlan, igazságos és emberi követelésünket. Ugyanakkor követeljük azt is, hogy Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában és Malájföldön azonnal szüntessék be a hadműveleteket, ahogyan azt a függetlenségükért teljes joggal küzdő népek iránti tisztelet parancsolja. Követeljük, hogy szüntessék meg az olyan jogos nemzeti függetlenségi mozgalmak elfojtására alkalmazott erőszakot, mint amilyen például a marokkói és a tuniszi nemzeti függetlenségi mozgalom. A népek békekongresszusa valamennyi nép számára követeli azt a jogot, hogy maguk döntsenek sorsukról és maguk válasszák meg életformájukat, belső ügyeikbe történő minden beavatkozás nélkül, bármivel próbálják is ezt a beavatkozást igazolni. A béke legfőbb alapja valamennyi állam nemzeti függetlensége. Tiltakozunk minden faji megkülönböztetés ellen, amely sérti az emberi lelkismerétet és fokozza a háborús veszélyt. Meggyőződésünk, hogy a katonai egyezmények — amelyeknél az erősebb magához láncolja a gyengébbet — továbbá támaszpontok és idegen katonai erők jelenléte más nemzet területén — súlyosan fenyegeti az adott ország biztonságát, amely ilyen módon arra ébredt, hogy akarata ellenére háborúba sodorták. Az a véleményünk, hogy olyan államot, amely nem vesz részt semmiféle koalícióban és nem tűr idegen csapatot területén, biztosítani kell minden tényleges, vagy lappangó agresszió veszedelmével szemben. A legutóbbi háború két tűzfészke azzal a veszéllyel fenyeget, hogy tűzvészt okoz Európában és Ázsiában. A német és japán kérdést tárgyalások útján békésen lehet és kell megoldani. Szükségesnek tartjuk, hogy a legrövidebb időn belül kössenek békeszerződést az egységes és demokratikus Németországgal, olyan Németországgal, ahol nem lehet helye az Európát szerencsétlenségbe döntő nácizmusnak és militarizmusnak. E békeszerződésnek ki kell zárnia, hogy Németország résztvegyen más államok ellen irányuló katonai szövetségekben. Javasoljuk, hogy Japánnal is kössenek békeszerződést, amely véget vet az ország megszállásának és lehetővé teszi a japán nép számára, hogy elfoglalja helyét a békés nemzetek közösségében. Szükségesnek tartjuk, hogy újra felvegyék a tárgyalásokat az osztrák államszerződésről, amely megszabadítaná ezt az országot az idegen megszállóktól. Meghallgattuk a Koreában és Ki nában járt különböző nemzetiségű kiváló emberek beszámolóit a bakte riológiai fegyverek alkalmazásáról. E beszámolók megrázó hatása alatt erélyesen követeljük: haladéktalanul tiltsák be a baktérium hadviselést és valamennyi állam csatlakozzék az erre vonatkozó genfi egyezményhez. A tudomány nagy eredményeit nem szabad a védtelen emberek millióinak elpusztítására felhasználni. Egyidejűleg az atomfegyver, a vegyifegyverek, valamint a polgári lakosság kiirtására alkalmas más hadieszközök feltétlen betiltását követeljük. Elítéljük azoknak a rövidlátását, akik azt állítják, hogy a fegyverkezési verseny alkalmas az országok biztonságának megőrzésére. Az a véleményünk, hogy a fegyverkezési verseny — éppen ellenkezőleg — fokozza a veszedelmet, amely minden államot — kicsit és nagyot egyaránt — fenyeget. A népek akaratát tolmácsoljuk amikor követeljük, hogy kezdjenek • haladéktalanul tárgyalásokat az igaz ságos és nem egyoldalú leszerelésről Biztosak vagyunk abban, hogy hathatós nemzetközi ellenőrzés lehetővé teszi az általános, egyidejű, fokozatos és arányos leszerelés megvalósítását. Támogatjuk valamennyi nép képviselőinek kívánságát, hogy a különböző országok haladéktalanul kezdjék meg újra az anyagi és kulturális javak cseréjét. A nemzetközi kereske delemmel, a tudomány, az irodalom és művészet eredményeinek kicserélésével szemben tanúsított ellenállás akadályozza az emberiség jólétét és hala dását. Véleményünk szerint az ENSz alapokmánya szavatolja a világ valamennyi államának biztonságát, de ennek az alapokmánynak mind szellemét, mind betűit megsértik. Követeljük, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalhassa jogos helyét az ENSzben. Követeljük, hogy vegyék fel az ENSz-be azt a 14 államot is, amelyek eddig nem hallathatták hangjukat ebben a szervezetben, Végül követeljük, hogy az ENSj legyen ismét a kormányok megegyezésének fóruma és hogy a népek ne legyenek kénytelenek továbbra is csalódni az ENSz-be vetett bizalmukban. A népek — bármilyen rendszerben éljenek és bármilyen eszmének hódol janak is — békében akarnak élni. A háborút valamennyi nép gyűlöli. A háború árnyékot vet valamennyi bölcsőre. A népeknek módjukban áll megváltoztatni az események menetét és visszaadni az emberek bizalmát a nyugodt holnapban. Felhívjuk a világ népeit: harcoljanak a tárgyalások és a megegyezés szelleméért, az embereknek a békéhez való jogáért!”
