Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
A jól dolgozó IV. típusú EFSz gyönyörű bölcsödét kapott Ipolyvisk sáros utcáit rójuk. Tekintetem fennakad egy villaszerű épületen, melynek homlokzatán kétnyelvű felírás van: Jasle — Bölcsőde. Érkezésünk megzavarja kissé a pöttömnyi kis emberpalánták vidám játszadozását. A zaj elcsitul, illedelmesen felállnak és kissé selypítve „Szabadság”gal köszöntenek. A játszóterem most olyan, mint a csatatér. A linóleummal bevont padlón szerte-szét különféle játékok hevernek; van itt hajas-baba, trombita, játékmozdony, építőkockák, hintakakas, egyszóval minden, ami szórakozásukat kielégíti, ugyanakkor pedig előmozdítja önállóságra való hajlamuk kifejlesztését. A bölcsőde vezető-gondnoknője, Knútová elvtársnő, kalauzol bennünket; mindenütt ragyogó tisztaság, példás rend, a három hálóteremben 10-10 ágyacska. A tágas, csipkefüggönyös ablakon bőven árad be a napfény, mely bearanyozza Gottwald és Sztálin elvtársak falon függő arcképeit. Knútova elvtársnőtől megtudjuk, hogy a bölcsőde ez év májusában létesült, mintegy 200.000 koronás beruházással és állami kézben van. Hogy népi demokratikus kormányunk milyen messzemenően gondoskodik a legkisebbekről is, azt fényesen bizonyítja az ipolyviski Állami Bölcsőde is. A gyermekeknek nem kell saját ruhájukat sem koptatniok. Ottlétünk alkalmával is 25—30.000 korona értékű téli kötött-ruhanemű érkezett. A gyermekek élelmezése kitűnő; naponta négyszer bőséges és jóminőségű ételt kapnak. A heti étrend betartását az orvos ellenőrzi, aki hetenként kétszer a gyermekek egészségi állapotát is megvizsgálja. A testi fejlődésben elmaradt vagy gyengébb gyermekek vitamint kapnak. A bölcsőde élelmiszer-raktárában fínomabbnál-fínomabb babasütemények és piskóta csomagok, különféle gyümölcsbefőttek vannak. önkéntelenül is saját gyermeksorsom jutott eszembe: mennyivel mostohább körülmények között nevelkedtünk ml. Ilyen intézmény, — mint most a bölcsőde, — nem volt. Megkérdeztük Bartal Károlynét, háromgyermekes anyát, akinek két gyér meke itt van a bölcsődében, a harmadik pedig óvodába jár — hogy és mint vélekedik a bölcsődéről: — Először én is féltem a bölcsődébe adni gyermekeimet. Idősebb asszonyok üton-útfélen azt híresztelték, hogy aki a bölcsődébe adja gyermekét, ügy elviszik, hogy soha többé nem láthatja. Saját magam győződtem meg arról későbben, hogy ez a híresztelés hazugság. Azt üzenem az ipolyviski családanyáknak, hogy bátran adják gyermekeiket a bölcsődébe, ne hallgassanak a mende mondákra, hazug híresztelésekre, mert ez a reakció hangja. Havi 150 koronát fizetek és a gyerek részére kapott cukorjegy felét adom le. De 150 koronánál sokkal többe kerül az, amit a bölcsődében megeszik, ugyanakkor a ruha sem kopik, én pedig nyugodtan dolgozhatok.” Knutová elvtársnő arra a kérdésünkre, hogy miért választotta ezt a foglalkozást élethivatásául — a következőket válaszolja: — A népi demokratikus rendszerben a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek. A kellő szaktudás elsajátításához engem is Pártunk segített, népi demokratikus kormányzatunk. A Szovjetunióban működő bölcsődék példája vezérel munkámban, amelyek minden tekintetben kifogástalanok. A legjobb szovjet pedagógusok által irt könyvekből tanulok, melyek a szovjet bölcsődék és napközi otthonok vezetőinek gazdag tapasztalatait foglalják össze. Örömmel és szeretettel foglalkozom a gyermekekkel, hogy bátor, tettrekész, hazájukat szerető, öntudatos dolgozók váljanak belőlük. Azzal a biztos tudattal távozunk Ipolyvlskről, hogy a helyi pártszervezet felvilágosító népnevelő munkája folytán egyre kevesebb családanya lesz, aki távoltartja gyermekét a bölcsődétől és felül a helyi reakció hazug híreszteléseinek. N. Kovács István
