Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
kizsákmányolt százmilliók, amíg végre a Nagy Október meghozta a győzelmet. A szovjet nép nagy győzelmét, amelynek egyre sokasodó eredményei, nagy és világraszóló és történelem-f orm áló tettei s alkotásai egyre Sztálint és szellemét jelzik s idézik. Az ő szellemét, amely ércnél maradandóbban hirdette és hirdeti, hogy: minden az emberért van ... A dolgozó emberért, aki, amióta világ a világ, először szerzett magának hazát a földön. Szépítse ezt a hazát a dolgozó, szeresse ezt a hazát, óvja, védje ezt a hazát s keljen versenyre más országok dolgos népével abban, ki tud a dolgozó-népek szocialista közösségének, derűs, munkás hétköznapjainak és holnapja biztosításának jobb, szebb s tűzállóbb értékeket termelni... A proletár hazafiság gyökereiből táplálkozó proletár nemzetköziség neveli egyetlen nagy családdá s viharbíróvá a szabadságszerető népek nyolcszázmilliós táborát a Sárga-tengertől a Lajtáig. Minden az emberért van! A dnyeperi, a középázsiai csircsiki, a távolkeleti angarai erőművek nemcsak mérhetetlen energiát termelnek, hanem világosságot is ..., amelynek fénye elől szűkölve hátrál, menekül a sötétség, a babona s az előítélet. A termékennyé változtatott homoksivatagok és sztyeppék nemcsak kenyérrel szolgálnak! Az új mederbe kényszerített folyók nemcsak turbinákat hajtanak s óriási hajókat hordanak hátukon és nemcsak évszázadok óta esőt nem látott földeket öntöznek! Az új termőföldek, az újmedrű folyók, az ezerkilométeres új erdősávok jobb éghajlatot kiváltó, formáló ereje elsősorban az emberért van, az emberre hat... A szovjet emberre, aki mindezt teremtette, aki mindezt Sztálin útmutatása, tanításai nyomán hozta létre s önmagát formálja, fejleszti, alakítja újabb műveinek, alkotásainak a hatása alatt. Nem vad a tunguz ... Puskin versét már tunguz nyelven olvassa. Nem kóborol már nyájjal a kirgiz, a kazah, a kalmük. Kőházban él. S boldog, hogy ott él. Boldog, amiért szakíthatott a régi „szokásokkal”: az éhezéssel, a piszokkal, a szenvedéssel, a kóborlás következményeivel. Nem kóborol, mert megszűnt a kóborlás oka: a szegénysége. S nem kuporog többé hókunyhójában a jakut. S a féléves sarkköri sötétséget „Lenin-lámpájával’’ teszi elviselhetővé, emberivé az eszkimó és a nyenyec. A nagy Szovjethaza kis népei — amelyeket egykor, harmincnégy évvel ezelőtt az évszázados szegénység miatt a szenvedések, a nélkülözések s az öröklött betegségek már a pusztulás szélére 'sodortak — a Nagy Október következtében idősebb testvéreik: az orosz, az ukrán, a belorussz, a grúz nép segítségével újjászülettek. Ez a kis és nagy népekből alakult nagy család: a szovjet népcsalád — Sztálintól tanulta meg gyűlölni a zsarnokságot és szeretni a szabadságot. A szabadságot. amelyért sok millió életet áldozott 1917 után j§ m. А О m Ж* Ж és 1941 után. Szabadságot s békét kíván, hogy virágba szökkenjen és gyümölcsöt érleljen az elvetett mag... Szabadságot s békét akar, hogy építhessen: szebb, jobb és egyre korszerűbb gyárat, szebb, jobb, korszerűbb, higiénikusabb lakóházat, kórházat, szanatóriumot ... Építésre, békés építésre kell megfeszíteni az erejét, hogy a második világháború vandalizmusa miatt megakasztott fejlődés pótlására rohamosan s lépcsőfokokat átugorva haladhasson az anyagi és szellemi jólétnek emberszem által még nem látott s fantázia által még át nem tekintett magaslataira. Békét akart, békét kívánt s békéért harcolt népe élén Sztálin! Mert csak a szovjet nép tudja igazán, mi a háború. Mert itt dúlt igazán a harc, itt a szovjet földön, amelyért úgy harcolt Sztálin népe, ahogyan otthonért, anyáért, testvérért, gyermekért még nem küzdött nép! A hazáért és Sztálinért folyt a harc a fasisztanáci-nyilas kannibálok által bitorolt földön is. Mert a háborút a háborúra uszítok s háborút kezdők földjén Sztálin népe gázolta le. Azóta mérhetetlenül megnőtt az ereje s tekintélye. S megnőtt felszabadított testvéreinek, a szabadságszerető népek százmillióinak az ereje és tekintélye is. S megnőtt, mérhetetlenül megnőtt az imperializmus által leigázott, emberi mivoltukban, méltóságukban bántott, meggyalázott milliók, százmilliók hite, bizodalma a sztálini szabadságeszmében. A szovjet nép tudja, érzi erejének a súlyát, tudja, érzi az elnyomottak feléje áradó hitét, bizodalmát és együttérzését. Ezért: épít, egyre épít. Nem készül háborúra és nem is beszél háborúról. A békét építi s alapozza meg — tűzállóvá, viharbíróvá. őrzi és védi a békét. Mert a béke: építés. S az építés: szocializmus, amely a kommunizmust építi. Hisz a békében a szovjet nép. Ezért üzente Sztálin által a világnak, hogy a béke biztosítható, ha a szabadságszerető népek maguk veszik kezükbe a béke sorsát, védelmét. Épít Sztálin népe és példája építésre, egyre erőteljesebb építésre serkent. Van már mit féltenünk, van már mit védenünk és van is már mivel védenünk! A békét veszélyeztető új kannibál-összeesküvőket figyelmeztette nyugodtan, ■bölcsen, a maga erejére biztosan támaszkodó szovjet nép nevében Sztálin, hogy a kommunizmust építő nép olyan eszközökkel rendelkezik, amelyekkel kivédheti mindenfajta fegyveres támadás hatóerejét és minden eszeveszett gyujtogatónak egyszersmindenkorra a. kedvét szegi, hogy békés népek nyugalmát megzavarja. Népünk szereti Sztálint és követi tanait, mert hazát adott s mert országépítésre nevel. A kenyér, amely egyre ízesebb, erről beszél. A dalok, amelyek egyre boldogabbak, hozzá is szólnak. S szépülő tereink, kertjeink, házaink, gyermekeink boldog, játékos kacagása, Reá emlékeztetnek.
