Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
Borovjak Jolán elvtársnöi a „Március 8-i Nemzetközi Nőnap üzemek” 02 sz. üzemének dolgozója, „A Köztársaság érdemrendjé”-nek tulajdonosa. Borovjak Jolán elvtársnő, élmunikásnő, még nemrégiben a rybárpolei V. I. Lenin Gyapotipari Üzemekben dolgozott. Sohse hitte volna, hogy egyszer személyére szóló meghívást kap majd Klement Gottwald elvtárshoz, a Köztársaság elnökéhez. Pedig így történt, éspedig 1951. május 1-én, mikor átvette a „Köztársaság érdemrendjé”-'t. Nem csekély munkáért kapta ezt a nagy kitüntetést, hanem fáradságos, eredményektől koronázott tevékenységéért, Zsandarova szovjet elvtársnő módszerének alkalmazásával, a gépek gondos ápolásának és progresszív munkamódszerek meghonosításával elérte a munkatermelékenység emelését a testi fáradság növelése nélkül.*) És az ilyen munkát ma nagyon megbecsülik és meg is jutalmazzák nálunk. Borovjak elvtársnő gyakran mondta munkatársnőinek anyai gondossággal: „Gyermekeim, gondolkodnunk kell afelett, hogy a gép minél többet dolgozzék. Számítgassatok csak, hány felesleges lépést végeztek egy műszakban! Ezt ki kell küszöbölnötök, figyeljétek csak meg kezetek-lábatok minden mozdulatát! Majd rájövünk a dolog nyitjára, csak segítsetek nekem a teljesítményi grafikon meghonosításában.’’ És a liptói Lenin-müvek dolgozói hallgattak Borovjak elvtársnő szavára, elsajátították módszereit és ma már egyre jobb teljesítményekkel harcolnak a békéért. Borovjak elvtársnő, aki a teljesítményekkel örökké elégedetlen emberfajtához tartozik, megint törni kezdte a fejét Kostek mesterrel vállvetve. „Itt már minden munkatársam az én módszeremmel dolgozik, szépen keresnek, meg is vannak elégedve. De mi történik a bratislavai „Március 8-i üzeme>k”-ben? Ott még mindig a régi módi járja, ámbár üzemi újságjuk közzétette az én módszeremet. Hol rejlik a hiba?” És lassanként megérlelődött Borovjak elvtársnőben az elhatározás, eljött Bratislavába és mint ismeretlen munkásnő jelentkezett a „Március 8i üzemek”-ben. Magas kitüntetéséről sem tudott senki, J. Törnek elvtárs, termelési igazgatón és Kostek mesteren kívül, aki szintén eljött a bratislavai „Március 8i üzemek”-be. Borovjak elvtársnő a nyelvi nehézségek ellenére pár nap alatt megbarátkozott magyar munkatársnőivel. És ma már mindnyájan Borovjak elvtársnő munkamódszerével dolgoznak. Borovjak elvtársnőnek pedig annyira szivéhez nőttek munkatársnői, hogy elhatározta! sohasem hagyja el a bratislavai üzemet, ötéves tervünk ötödik esztendőjére azt a kötelezettséget vállalta, hogy legalább még egy olyan dolgozót fog nevelni, aki elnyeri a „Köztársaság érdemrendjé”-t. Hisszük, hogy vállalását nemcsak teljesíti, hanem túl is teljesíti. K. L. Antónia Zsandarova és Olga Agafanova, l’ublini dolgozók, meghonosították a gépiparban azt a mozgalmat, melyet Mária Levcsenko és Grigorij Muhanov sztahanovisták a moszkvai cipőgyárban indítottak el és amelynek célja minden termelési művelet példás elvégzése és az önköltségek csökkentése minden termelési műveletnél. Zsandarova kezdeményezése nyomán elterjedt ez a mozgalom a közlekedésben és az ipar sok ágazatában is. Borovjak Jolán elvtársnő, a bratislavai „Március 8-i Nemzetközi Nőnap üzemek n. v. újító dolgozója, a köztársaság érdemrendjeinek tulajdonosa. Borovjak elvtársnő magyar elvtársnői körében. Balról: Márkus, Bajza és Nagy elvtársnők, Borovjak elvtársnő haladó módszerének szorgos követői. Az építőipari dolgozók összlovákiai aktíváján kitüntetett nők Köpcsényi Mária, a komáromi lakásépítésnél dolgozik; munkája egyenrangú az élenjáró férfi betónmunkások teljesítményével. Fölmaier Mária, a vágujhelyi mészipari vállalat olvasztóra, két önműködő kemencét szolgál ki. Kántor Anna, az eperjesi Keletszlovákiai Téglagyár n. v. legkiválóbb dolgozója, az üzemi tanács tagja. 7
