Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-02-01 / 2. szám

Legjobb dolgozónöink, tántoríthatatlan békeharcosaink érdeklődve hallgatják a kongresszuson elhangzó beszédeket.

Jean Lafitte, a Világ Béketanácsúinak főtitkára a kongresszuson.

Gusta Fuöiková, a Csehszlovákiai Békevédők országos bizottságának újonnan megválasztott alelnöknője.

Jeanette Stern írónő, a Német Demokra tikus Köztársaság békebizottságának kiküldötte.

A magyarországi békeküldött, Sötér István író átadja a Magyar Béketanács ajándékát, egy gyönyörű, hímzett zászlót.

cA kékét

meg keit tiédem l

A Csehszlovákiai Békevédők II. kongresszusa a legnagyobb bizo nyitéka annak, hogy milyen mélyen él az emberek lelkében a békevágy. A kongresszus jelszava 1600 békeküldött lelkének legerősebb érzését és harcos elhatározását visszhangozta a békekongreszszus minden percében. A béke meg őrzésének eddig még soha nem tapasztalt és érezhető eltökéltsége sugárzott a küldöttek szeméből, ezt fejezte ki a vitafelszólalások folyamán elmondott minden szavuk.

Amint elvegyült az ember a békeküldöttek között, mindenfelől a megelégedés és elragadtatás szavai hangzottak. Felejthetetlen, gyönyörű! Büszke és boldog vagyok, hogy engem ért a megtisztelés, hogy dolgozó társaimat itt képviselhetem! Politikai, gazdasági és kulturális életünk jelentős vezetőinek felszólalásai közben hazánk dolgozói tolmácsolták az őket ide küldött tömegek békeakaratát. Mindenkinek sok mondanivalója volt, aminek kifejezésére nem is kerülhetett sor ezen aránylag rövid két nap alatt.

Fehér Zdenka a somorjai járásból így beszélt:

— Mint a somorjai járási békebizottság tagja, régen bekapcsolódtam a békéért vívott harcba. Az EFSz tagja vagyok férjemmel együtt és két kis gyermekünk van. A szövetkezetben vállalt munkámon kívül a traktorállomáson is segítek, amennyit csak tudok. Elutazásom előtt a Békekongresszus tiszteletére kimeszeltem és kitakarítottam a traktorállomás minden helyiségét, hogy kellemesebb legyen a munkásoknak oda bejönni megpihenni.

Ha innen hazamegyek, még fokozottabb erővel fogok dolgozni és mindenkit meg fogok győzni arról, hogy ez az egyetlen igaz út és együtt kell haladnunk ezen az úton, hisz nem vagyunk egyedül. Ma itt sok sikert kívánt nekünk közös munkánkhoz a Szovjetunió, az 500 milliós Kína képviselője, Korea és az összes baráti népi demokráciák kiküldöttei,

A békeküldöttek között találko zunk Réti Istvánnéval, pártunk régi harcosával, aki ma az egyik legjobb élharcosa a békének.

„A Békekongresszus még jobban megerősített abban a hitben, hogy még nagyobb erővel és megfeszítéssel kell dolgoznunk a békéért és a legfontosabbnak tartom azt ebben a közös érdekű harcban, hogy a magyar és a szlovák dolgozók egymást megértve közös erővel építsék a szeretett csehszlovák népi demokráciát. Ebben látom a legnagyobb biztosítékát a szocializmus sikeres építésének és a béke meg

őrzésének. Ugyanúgy van ez, mint egy nagy családban, ahol, ha a gyermekek között nincs megértés, a családi élet szépsége és nyugalma veszélyeztetett. Mi egy nagy család gyermekei vagyunk és ha megértésben és szeretetben élünk, akkor kitűzött célunkat el is érjük.”

Földes Teréz, a bodzái baromfifarm vezetője a következőket írja kongresszusi élményeiről:

„A prágai kongresszusról Írok, ahol mint békeküldött vettem részt. A nagymegyeri Békebizottság tagja vagyok és engem részesítettek abban a kitüntetésben, hogy én, az egyszerű munkásasszony el jöhettem Prága városába a Békekongresszusra. Nem is tudom még leírni azt a sok szépet és jót, amit láttam s amiben részesültem.

Bratislavából különvonattal utaztunk, zeneszó kíséretében indultunk és többszáz főnyi dolgozó hurrá és üdvkiáltásokkal búcsúztatott, zászlókat lengetve és kérték, hogy vigyük el üzenetüket, hogy nem akarnak háborút. A vonat előttem isme rétién tájakon futott keresztül éS az első állomás, ahol megálltunk, Svitavy volt, ahol szintén hatalmas tömeg nagy lelkesedéssel fogadott bennünket. Négy órakor érkeztünk Brünnbe, itt is ezrével tolongtak az emberek, pionírok, iskolásak, tánccal szórakoztattak bennünket. Az egész úton rádióműsort hallgattunk s mi, a békeküldöttek a rádión keresztül küldtünk üzenetet a dolgozóknak. Prágában, hazánk fővárosában meleg és szeretetteljes fogadtatásban volt részünk.

A Békekongresszuson 1600-an voltunk, ahol a Szovjetunió, a népi demokráciák, Franciaország és Olaszország, kiküldöttei üdvözöltek. Láttam Siroky elvtársat és hallottam őt beszélni, láttam Zátopek világbajnokot. A terem, ahol a kongresszus lefolyt, olyan gyönyörű volt, amilyet még életemben nem láttam. Volt alkalmunk beszélgetni a magyar békeküldöttel, Sötér István íróval.

Gyönyörű szállodában aludtunk, minden széppel és jóval el voltunk látva. Ez a két nap emlékezetemben marad és meg is fogadtam a Békekonferencián, hogy tőlem telhetőén mindent elkövetek, hogy a többi nőtársamat is beszervezzem a tavaszi munkálatokba, mert igy mi, nők is hozzájárulunk a világbéke megvédéséhez. Mint a Nőbizottság elnöknője szintén azon leszek, hogy meggyőzzem lány és asszonytársaimat, hogy kapcsolód janak be a munkafolyamatba és éljenek egyenjogúságukkal. Értsék meg az asszonyok a most lezajlott II. Békekonferencia felhívását, dolgozzanak még nagyobb odaadással a világbékéért és a szocializmusért.