Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
hhhhm h H í ШШШЯИШЯШШШ A rózsaszín küldölliguznlványok emolkcdnek a levegőbe. Szavaz a negyedik kerületi konferencia, köztük és velük szavaz Olgyai Júlia, a királyfi-karcsai nemzeti bizottság új titkárnője. Megilletődött az arca, érzi azt a nagy felelősséget, amivel a párt felruházta, amikor a kerületi konferencia küldöttjének megválasztották, hogy egész járása nevében szavazzon. Olgyai Júlia élete visszatükrözi a felszabadulást a boldog életünket, visszatükrözi a felszabadult asszonyok lehetőségeit szocialista hazánkban. Olgyai 3úlia, a nemzeti bizottság titkárnője, ma, amiíkor visszatekint) gyermekkorára ifjúságára, küzdelmes, nehéz életére, és jelenlegi szép, de pártunkkal és kormányunkkal szemben felelősségteljes munkájára. és amikor gyermekei életének gyönyörű távlatait látja maga előtt, nehezen küzd a könnyekkel, egyszerű, becsületes lénye. tiszta szemei szinte beszélnek helyette. Ez a nem egészen fiatal, munkában megedzett asszony már serdülő korában megérezte, hová tartozik. Mint egész fiatal leány résztvett az ifjúmunkásmozgalomban. Viszszaemlékszik, hogy Siroky elvtársunk szervezte őket. Apja árendás földeken dolgozott, azonban öt gyermekének ez a robot sem tudta biztosítani télen a kenyeret és a ruhát, ezért nyáron látástöl-vakulásig túrta a földet apjánál; és télen elment az urakhoz celédnek. Kitörölhetetlen csúnya emléke életének az az esemény, amikor a régi köztársaságban a földreform idején egy ügyészségi hivatalnoknál szolgált, és ez a gazdája éppen az ő falujukban intézte a földosztást. A szegény parasztoknak jó pénzt kellett fizetniük a földekért, de 6 magának 500-holdas birtokot úgy szerzett meg, hogy a legjobb darabokat kihasította magának, egészen olcsó áron. Amikor Júlia édesapja ez ellen az igazságtalanság ellen nyüvánosan fellépett a szegény parasztok nevében, a harácsoló ügyészségi hivatalnok rögtön elbocsátotta őt állásából és keserves béréből levonta a betegsegélyzöilletéket, amelyre vonatkozólag úgy állapodtak meg, hogy ezt a gazda fizeti. Jókai Jámosné országgyűlési képviselő Magyarországon. A fasiszta ürülöm is csak további szenvedéseket és bánatot hozott számára. Házasélete szerencsétlen volt, apját és bátyját elhurcolták a fasiszták, nem is tértek többé vissza. Jött a felszabadulás és Olgyán Júlia tudta, hol a helye. Azonnal jelentkezett a pártba 1945-ben és minden erejével segítette építő munkáját. Pedig akkor nehéz volt neki. Négy gyermeke és a háztartás körüli munka nagyon lekötötték. Mégis volt ideje arra, hogy amikor az EFSz megalakult a faluban, bekapcsolódott a munkába és bár nem volt rendes tagja a szövetkezetnek, egy évben ledolgozott 200 munkaegységet. A nőszövetségben aktív munkát fejtett ki az asszonyok között, a munkavállalások szervezője és kezdeményezője volt. Nőttek gyermekei és itt megkapta a sokat küzdött anya népi demokráciánktól a legtöbbet, amit egy anyának adhat. Mind a négy gyermeke tanul, még hozzá kitűnően. Elsők az iskolában, elsők az ifjúsági mozgalomban, elsők a sportban! Legidősebb fia, aki most 20 éves, a katonai orvosi akadémia hallgatója,' és eddig nyolc nyelvből vizsgázott. Büszkén meséli, hogy fia, amellett, hogy a szakmai vizsgákat is kitűnő eredménnyel rakja le, beszél és tanul magyarul, szlovákul, , csehül, oroszul, németül, latinul, franciául. stb. Ennél a gyermekénél már kiskorában megmutatkozott a tudásvágy. Azt mondta édesanyjának, hogy ha megnő, tíz nyelven fog beszélni. Fogadalmát betartja. Amikor fia a hatodik osztályt elvégezte, édesanyja nem akarta tovább taníttatni, mert szerette volna, ha mielőbb kényérkereső válnék belőle. Fia azonban így kérte őt: „Anyám, engedd meg, hogy tanulhassak. Ha csak egyszer egy nap adsz ennem és kimosod, kijavítod ruháimat, én kitanulok és úgy fogom azt neked meghálálni öregségedre, hogy végre karosszékben ülhetsz." Természetes, hogy tovább tanult. A második fia a nyolcadik gimnáziumot végzi hasonló eredménnyel; leánya a negyedik középiskolát végezte el és amikor a pályaválasztásnál a bizottság megkérdezte, hogy mi szeretne lenni, kifejezte azon vágyát, hogy « gépészmérnöki pályát választaná. Tenné szetes, hogy megkapta ezt a lehetőséget, Bratislava!» jött a harmadfokú középiskolába s a bizottság gyönyörű könyvvel ajándékozta meg. Negyedik gyermeke még az alsó iskolát végzi. Ez év május elseje óta a királyfi-karcsai nemzeti bizottság titkárnője lett Olgyai Júlia. Az egyszerű, majdnem iskolázatlan aszszony, aki csak keservesen hat elemit végzett, kommunista akarattal és öntudattal fogott a munkához, és erős elhatározással, hogy megbirkózik a nehézségekkel. Óriási izgalom volt részére az új munkakör. A szlovák nyelvet sem bírja és a munka mégis megy. Ezt az erős akaratán kívül annak is köszönheti, hogy munkatársai nagy megértéssel támogatják, különösen a nemzeti bizottság elnöke, aki maga is volt munkásember és így megérti a kezdet nehézségeit. Olgyai Júlia tudja azt, hogy ezen a munkahelyén legelső és legfontosabb feladata a párt és a kormány határozatainak végrehajtása és ezt igyekszik is keresztülvinni legjobb tudásával és lelkiismeretével. A falu dolgozói bíznak az új titkárnőben. Olgyai Júlia meghatódottan fejezi be beszélgetésünket. — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mint kiküldött eljöhettem a kerületi konferenciára. Mondhatom, ez új életet és új munkakedvet adott. Ha hazamegyek, akkor a hallottakat és tanultakat igyekszem átadni munkatársaimnak' és saját munkámat ennek alapján megjavítani. A X. kongresszus tiszteletére most készülünk kötelezettségvállalásokra, amelyeket nemcsak vállalni, hanem Sztálin és Gottwald elvtársak koporsójánál tett eskünk szellemében teljesíteni is fogunk, sót túlteljesítjük. A rámbízott titkári munkámon kívül megfogadtam ezen a konferencián, ahol anynyíra kihangsúlyozták az elvtársak a nők bekapcsolódásának fontosságát a párt- és építő munkába, hogy minden erőmmel támogatni fogom a nőbizottság munkáját és a falu aszszonyait mozgósítani fogom a békeharcra és az építő feladatok elvégzésére. Túri Míria Nina Rizsiek, kolhoz könyvelő, a kolhoz évi jövedelmét számítja ki.
