Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
DOLGOZÓ NŐ Maja a Metódot. Italos megünnepeltek minden CirÜlt Nagy hogy a nép II. évfolyam 1953, június ára 70 fillér 6 új kényét ünnepié Hajdanta polákon lampionlény virít és más efféle dolgok. Még ma is vannak falvak, hol kisüstit nyakainak. Az országban szerte jár még ez a nagy, garázda árnyék. De mi éjt is napra váltva rontjuk-bontjuk, arai fekete. kezdeményezéseink egyik lánca „Az új kenyérnek ünnepe.” Van ünnep, számos, — de ősidőktől fogva, Oroszföldön, se másutt, nem volt arra ok. büszke lennszóval harsogja: neki fizetett jól a rozs meg a murok. Sokak szemében szálka a köztársaság és sokan szeretnék még megfojtani ma. Ellenséges viharban oltalmat a szuronyvas ád, ■ a béke napjain pedig — a diplomácia. De súlyosabb tfó-láva, perzselő: termés — erő, ,J, érveink nincsenek, mint, ha gabona halmát munkájának burzsuj-szemekből könnyeket váj. Minden fölös vagon répa — az Falu tisztes, becsületes öntjük hombárunkba. kijár a tisztelet. a paraszti munka. Minden megtöltött búzás uszály — összefogás új támasztéka. Nevelj aszályos vidéken tengerit — jogos álmodhoz, új traktorhoz segít. Mennél több rozskenyér és eleség lett, annál több kelme jut a feleségnek. Ha szert teszel egy másik fajkancára, gurul a csegő rubel majd az iskolába, A tehenek még egy litert tejeljenek és egészséges lett nálunk megint egy gyerek. Minél tömöttebb s kövérebb a kalászban a mag, a szovjet hangja annál hangosabb. Erősítsd ezt az ünnepet mutasd be — hivalkodó öröm lesz ez neked legjobb marhát, a legjobb fajta rozst és a pompásabb szőlőfurtöket. Falvakat ■' -J * árassz el évről-évre most, hegyet és völgyeket
