Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
A pénzreform és a jegyrendszer megszüntetése megkönnyíti asszonyaink gazdálkodását Egyetlen párt- és kormányrendelet sem örvendett eddig a dolgozók és főleg a nók olyan nagy figyelmének, mint a pénzreform végrehajtásáról és az élelmiszer- és Ipari cikkek jegyrendszerének megszüntetéséről szóló ez évi május 30-i rendelet. És ezen nincs is mit csodálkozni! Hiszen ez a rendelet igen közelről érinti minden polgár életét, mert nagyjelentőségű mérföldkövet képez a hazánk további felvirágzásához, népünk boldogságához és jólétéhez vezető úton. A dolgozók számos leveléből, határozatából, munkafelajánlásából láthatjuk, hogy polgáraink túlnyomó többsége — és köztük a nők is — helyesen fogták fel a határozat jelentőségét. E tény ellenére is fordítsuk figyelmünket a határozat részleteire, ismé teljük el néhány alapfontosságú elvét és beszéljünk ezekről, főleg a nők szemszögéből. Miért hajtottuk végre a pénzreformot és miért tettük szabaddá a kötött piacot? Azt hiszem, arról beszélnünk sem kell, hogy a kötött piac a háborús gazdálkodás maradványa volt, rendkívüli intézkedés (ha mindjárt bizonyos időre szükséges intézkedés is), mely 14 éven át megkeserítette asszonyaink életét és hogy a kötött piacnak ugyancsak sok hiányossága volt. Ezt a nők igen jól tudják saját tapasztalataikból. Asszonyaink, — akik háztartást vezetnek, beszerzik az élelmet, megvásárolják a ruhát, röviden: akik a háztartás „pénzügyminiszterei — azt is tudják, miért volt szükség a pénzreformra. A dolgozó nők látták az 1945. évi pénzreform igazságtalanságait és hiányosságait. Látták, hogy a kapitalisták ez után a reform után hogyan kaparítottak kezeikbe mesés, milliárdos összegeket a reakciós politikai tényezők segítségével, míg a dolgozók 500 Kés készpénzzel alapozták meg háború utáni életüket. A f. évi május 30-i kormány- és pártrendeletig a nók érezték meg leginkább, saját bőrükön, a kapitalista csökevények szabotáló aknamunkáját, mert a gazdagok és az üzérkedők, ha 1948. februárja után el is vették tőlük birtokaikat, készpénzvagyonnal rendelkeztek, felvásárolhatták és felhalmozhatták az árukat és óriási készleteket vonhattak el mindnyájunktól. Az pedig csak természetes, hogy a készlethalmozás bizonyos áruhiányt, „frontok” keletkezését és a dolgozók elégedetlenségét vonta maga után. Mindezért valósítottuk meg a pénzreformot és alkottunk meg egyetlen piacot egyedüli állami kiskereskedelmi árakkal, hogy egyszersmindenkorra kivegyük a pénzt a burzsoa elemek kezéből, hogy minden áru a dolgozók kezébe jusson, hogy emelkedjék a csehszlovák korona vásárló ereje és hogy megteremtsük az előfeltételeket gazdaságunk még gyorsabb fellendülésére. Mit hoz számunkra a pénzreform és a kötött piac eltörlése? A pénzreform, amint ez nálunk megvalósult, az ipari és mezőgazdasági termelés fokozását és ezáltal a szocialista kereskedelem felvirágzását vonja maga után. A dolgozok új koronát kapnak kezükbe, melynek sokkal magasabb a vásárló ereje. Az egyetlen piac számára elegendő és jóminőségű árut biztosítottunk és az a körülmény, hogy a dolgozók meg is vásárolhatják ezeket az árukat, arra ösztönzi őket, hogy növeljék a termelést és magasabb kereseteket érjenek el. És itt álljunk meg egy pillanatra annál a kérdésnél, hogyan kell minden nőnek az új koronával gazdálkodnia. A múltban a régi koronával gyakran könnyelműen gazdálkodtak és nem egyszer történt meg, hogy lelkiismeretlenül nagyobb összegeket is elfecséreltek. Az új korona vásárló ereje magas lesz, jóminőségű és mindenféle úrut vásárolhatunk érte. Ezért majd megbecsüljük nemcsak a koronát, de minden fülért is; ez a megbecsülés kifejezésre jut abban is, hogy gondosabban fogunk gazdálkodni, józan- megfontolással és célszerűen adjuk majd ki keresetünket. Az új pénz falvainkban a szövetkezeti tagokat és az egyérúleg gazdálkodó kis- es középparasztokat arra fogja indítani, hogy még szorgalmasabban dolgozzanak. A földművesek a pénzreform folytán az új koronáért megvásárolhatnak mindenfajta ipari gyártmányt; és ha hozzávesszük még ehhez azt, hogy a mezőgazdasági termények felvásárlási árai a reform után is változatlanok maradnak valamennyi tetemes pótdíjjal együtt, melyek a kötelezettségen felül az államnak beszolgáltatott terményekért járnak, úgy mindezen körülményben biztosítékot látunk arra, hogy a városba egyre több hús, tej, vaj stb. fog érkezni. Pártunk és kormányunk magasfokú gondoskodását a dolgozó parasztok anyagi életszínvonalának emeléséről abból is láthatjuk, hogy a kormány- és párthatározatot az aratás előtt tették közzé és hogy így a földművesek az idei termésért teljesértékű új pénzt kapnak, melyért jelentékenyen alacsonyabb áron ipari gyártmányokat vásárolhatnak. Mindez, továbbá az áruk árának csökkentése (az élelmiszerek átlagban 31o/0-kal, az ipari cikkek átlagban 370/0kal) népünk életszínvonalának emelkedését vonja maga után. A bérek, fizetések, nyugdíjak, adók és családi pótlékok új szabályozása a családok további gazdasági megerősítését is jelenti, mert az ezen szabályozásból folyó előnyök túlnyomó részben a munkásokat, a hivatalnokokat és a járadékélvezőket érintik, Az 1953. május 30-i kormány- és pártrendelet mindenegyes, gondosan megfontolt szavát az я törekvés hatja át, hogy megjavítsa a polgárok, a családok, elsősorban a sokgyermekes családok életét. Akár a családi pótlékokról van szó, ame,lyek emelésében a rendelet elment a legmesszebbmenő határokig, akár a sokgyermekes családok adóterheinek csökkentéséről, akár arról a tényről, hogy a gyermeki szükségleti cikkek árai a pénzreform végrehajtása után, a bérek és a fizetések emelése után is változatlanok maradnak (mint ezelőtt voltak a kötött piacon) — mindez arról tanúskodik, milyen figyelmes éberséggel őrködik kormányunk afelett, hogy csaladjaink és gyermekeink életét anyag ilay biztosítsa és hogy a dolgozók családjainak anyagi alapját szakadatlanul javítsa. Ezt a célt szolgálja a további intézkedések egész sora is, mint az egyes szolgáltatások árának leszállítása, például a házbér, a villanyáram, a gáz stb. árának csökkentése. Akadnak-e olyanok is, akiket s pénzreform megkárosított? — kérdezgetik egyes nők Persze, hogy akadnak. Ilyenek a gazdagok és az üzérkedők, akik ellen a pénzreform irányult. Akad néhány olyan dolgozó is, akiket a pénzreform érint. Olyanokról van szó, akik a pénzintézetekkel szemben táplált indokolatlan bizalmatlanságból (melyet az osztályellenség idézett elő) pár megtakarított garasukat otthon rejtegették és így pénzüket csak 50:1 arányban cserélhetik ki. Ezek a dolgozók, sajnos, saját kárukon tanulják meg, hogy a bizalom a népi demokratikus államhoz kifizetődik és viszont. És végül, ezeknek a dolgozóknak a kára csak ideiglenes, kárukat ellensúlyozzák azok az előnyök, melyeket pénzreformunk és a kötött piac megszüntetése a jövőben maguk után vonnak. A Szovjetunió példájára! És befejezésül még csak ennyit: Haladunk előre a Szovjetunió példájára. És ma már nemcsak az egységes politikai irányvonalon, a békeharcban és a szocialista alkotó munkában menetelünk a Szovjetunió oldalán, hanem gazdasági életünkben is szorosabban kapcsolódtunk a Szovjetunió békegazdaságához, valutánkat összekötöttük a világ legbiztosabb valutájával: a szovjet rubellel. És ez a tény is biztosít bennünket arról, hogy termelésünk — éppenúgy mint a Szovjetunióban — nap mint nap emelkedni fog, ha a szovjet emberek példájára fogunk dolgozni. Újból a Szovjetunió konkrét példáján látjuk, mely ez évben már hatodszor szállította le lényegesen az árakat, hogyan tükröződik vissza a termelés szakadatlan fokozódása a szocializmus országa dolgozóinak életszínvonalában. Pénzreformunk megteremti az összes előfeltételeket, hogy nálunk, Csehszlovákiában is állandóan csökkenjenek az árak és emelkedjék az életszínvonal, persze aszerint, hogyan fejlesztjük és gyarapítjuk tovább szocialista gazdaságunkat. —R—
