Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-03-01 / 3. szám

60 éves a nemzetközi munkásmozgalom egyik legnagyobb harcosa Rákosi Mátyás elvtárs Az alábbiakban közöljük a Rákosi-per című könyv egy részletét Rákosi Mátyás a magyar munkásmozga­­om legkimagaslóbb alakjai közé tartozik, 'levét nemcsak Magyarországon ismerik, íanem hire eljutott messzire, túl a magyar latárokon. Az utolsó másfél évtizedben a lolgozó tömegek fáradhatatlanul harcoltak ciszabadításáért. Nem egyszer mentették meg akciójukkal, amikor Rákosi Mátyás ílete már csak egy hajszálon függött. Rá­­cosi Mátyás neve a kommunista harcos, )átor, önfeláldozó elvi küzdelmének szim­­jolumává lett, magatartása a polgári bíró­­lág előtt a bolsevik bátorság példaképe. Rákosi Mátyás 1892 március 9-én egy lélmagyarországi faluban, Adán született, vfár gyermekkorában megismerkedett a íyomorral és a nélkülözéssel. Az elemi skola elvégzése után Szegedre került, a 'eáliskolába. Szegedre ahol később tiz íosszú évet töltött a börtöncellában. Nem nindennapi tehetsége már korán megnyilat­­cozott a legkülönbözőbb tantárgyakban: íémiával, matematikával, történelemmel oglalkozott. Kitünően tanult és ugyanak­­íor óraadással kereste kenyerét. Rákosi Magyararszágon azonnal belekap­­;solódik a forradalmi mozgalomba. 1918 lovemberében egyike azoknak, akik a Kom­­nunisták Magyarországi Pártját megala­­rftják. A pártban széleskörű, sokoldalú nunkát végez. Üj pártszervezeteket alapít i vidéki városokban (Szegeden, Miskolcon itb.), egyike a párt legnépszerűbb agitáto­rainak, cikkeket ír, mindenütt ott van, ahol :emény, határozott kommunistára, bátor izervezőre és ügyes népszónokra van szük­­:ég. A burzsoázia börtönbe veti Rákosi Mátyást, de a Tanácsköztársaság kiszaba­­litja. Rákosi a Tanácskormányban mint keres­kedelmi és közlekedésügyi népbiztos-helyet­­es vett részt, később a szociális termelés lépbiztosa. ö volt a legfiatalabb népbiztos, — 27 éves. Az élelmiszerellátás megszer­­•ezésében és az üzemek nacionalizálásánál negnyilvánul Rákosi Mátyás nagy szervező ehetsége. Nemcsak az ország gazdasági •letét szervezte, hanem ugyanakkor tevé­­:eny részt vett az ország fegyveres védel­­aének szervezésében is a külső ellenség ámadása ellen. Nem egyszer történt, hogy :ritikus pillanatokban Rákosi Mátyás men­etté meg a helyzetet. Az ő nevéhez fűző­ik többek között Szovjet-Magyarország gyetlen köszénmedencéjének, Salgótárján­­lak hősi védelme. Salgótarján védelmét Rá­­:osi Mátyás bolsevik módra szervezte meg: zer és ezer bányászt állított csatasorba Salgótarján védelmére. Munkásezredeket zervezett, megtörte a szociáldemokrata olitikusok szabotázsát, ártalmatlanná tette z áruló tiszteket és biztosította az ország­uk a szenet, amely nélkül az egész- ipar íegállt volna. A Magyar Tanácskormány bukása után Iákosi Mátyás Ausztriába menekült, ahol szociáldemokrata kormány internálta. 920-ban sikerült elhagynia Ausztriát és a zovjetumóba utazott, ahol a Komintern C. Kongresszusán a magyar kommunisták őzül elsőnek adott alapos, önkritikus elem­zést a kommunisták működéséről a Magyar Tanácsköztársaság idején. A Komintern II. Kongresszusa után Rá­kosi számos európai ország munkásmozgal­mában vesz részt. Harcol, hogy a munkás-RÁKOSI MÁTYÁS tömegeket felszabadítsa a szociáldemokrá­cia befolyása alól: aktivan résztvesz a kom­munista élcsapatok szervezeti kialakításá­ban. Rákosi Mátyás, aki fel van fegyverezve a marxista-leninista tudománnyal, aki tö­kéletesen bírja a nyugateurópai országok nyelveit, a legnagyobb könnyedséggel éli bele magát az illető ország munkásmozgal­mának sajátosságaiba. A különböző orszá­gokban segít a kommunistáknak az oppor­tunizmus elleni harcban Marx-Engels-Lenin- Sztálin forradalmi tanításának elsajátítá­sában. Bár halálos ítélet fenyegeti, 1925-ben visszatér Magyarországra, hogy ott védel­mezze a munkásosztály és a dolgozók ügyét, hogy ott építse a kommunista pártot. Egész erejével az illegális munkára veti magát. De a rendőrségnek provokátor segítségével sikerült Rákosi nyomára jutni. Vassal e­­gyütt letartóztatják. Rákosi statáriális bíró­ság elé kerül. Ez a bíróság akkor csak ha­lálos Ítéletet vagy felmentő Ítéletet hozha­tott. S a rendelet úgy szólt, hogy az Ítéle­tet két órán belül végre kell hajtani. A tör­vényszéki tárgyalóteremben már ott ült a hóhér, akit külön e célra rendeltek oda. Már állt az akasztófa. De Rákosit, Vast és a többi kommunistát mindez nem ijeszti, ök nem félnek akasz­tóiétól. ök nem saját életüket védik, hanem a proletariátus, a nép ügyét. Rákosi emelt fővel, a kommunizmusba vetett megingatha­tatlan hittel beszél a bíróság előtt, Magatar­\ tásával, szilárdságával és elvhüségével ezúttal ideiglenesen még az osztályellenséget is lefegyverzi. „Az Újság” ebben az időben ezt írta: „Nyíltan be kell vallanunk, hogy mi, megcsontosodott polgárok, kissé szégyeljük magunkat Rákosi és társai előtt. Ezek az emberek, akiket halálos veszedelem fenyeget, tudják, hogy nem számíthatnak kegyelemre, de egy szóval sem igyekeznek kisebbíteni azt, amit tettek. Semmit sem tagadnak és mindent vállalnak ... Ilyenformán megfosz­tanak bennünket annak lehetőségétől, hogy megvetéssel nézzünk rájuk. Szégyeljük ma­gunkat, hogy a kommunistáknak megvannak a maguk fanatikusai, akiknek számára az eszme többet ér életüknél. A burzsoáeszmé­­nek nincsenek fanatikusai.” A bíróság nyolc és fél évi fegyházra Ítélte Rákosit, aki az Ítéletet azzal a nyugodt biz­tonsággal fogadta, amit a munkásosztály végleges győzelmébe vetett hit ad a kommu­nistának: Ezt a hitét a tárgyalóteremben messzehallhatóan hirdette. Az elítéltek, élükön Rákosival, ott, a törvényszéki tárgya­lóteremben, a szocializmus győzelméért, tüntettek. Harmadszor 1935 januárjában állt Rákosi. Mátyás a bíróság előtt Rákosi már leülte a nyolc és fél esztendőt, de a bíróság most egész sor más váddal illette, csupa olyan „bűnnel”, amit állítólag a Tanácsköztársaság idején, vagyis több mint 14 év előtt követett volna el. A tárgyaláson Rákosi, feleletül a vádakra, kijelentette: „A tanácskormánynak ezeket a rendeletéit és dekrétumait helyeslem. Mindenért vállalom a felelősséget, amit a munkás-és parasztkormány nevében tettem”. Ez a kijelentés vezérfonalként húzódik vé­gig Rákosi egész fellépésén a tárgyalás fo­lyamán. Most is, mint az előbbi tárgyaláso­kon, elmondott személyes védelméről: a Pártot, a munkásosztály és az összes dol­gozók ügyét védte. A bíróság nem merte rászánni magát arra, hogy halálos Ítéletet hozzon Rákosi Mátyás ellen, noha Rákosit nem kevesebb, mint 44 „gyilkossággal” vá­dolták! Az Ítélet életfogytiglani fegyházra szólt. Rákosi nemcsak a törvényszéki tárgyalá­sokon harcolt. Nem hagyta abba a küzdel­met a börtönben sem, a magánzárka hosszú, nehéz éveiben sem. Nem egyszer volt kény­telen a legnehezebb harci formák egyikét, az éhségsztrájkot igénybevenni. ®s a hosszú, nehéz 15 év után Rákosi Má­tyás lelkileg ugyanolyan fiatal, friss, életvi­dám és erélyes maradt, mint amilyennek Magyarországon és más országokban ezer meg ezer kommunista ismerte. Rákosi Mátyás minden nélkülözést eltűrt, minden megpróbáltatást kiállott, mert össze volt forrva a munkásosztállyal és a néppel, mert a kommunizmus nagy eszméje ihlette. Rákosi Mátyás azért tudta megvédeni a legsúlyosabb viszonyok között is a dolgozók ügyét, mert biztos iránytűje a marxizmus­­leninizmus volt, amely a világ egyhatod­­részén már kivívta a szocializmus győzelmét. (Gerő Ernő 1940-ben megjelent cikkéből.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom