Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-03-01 / 3. szám
Reggel 8 órakor a Pilvax kávéházban, a márciusi ifjak hadiszállásán, Petőfi és még pár fiatalember gyűlt össze. Később csatlakoztak hozzájuk az egyetemi hallgatók és szakadó esőben tüntető felvonulást rendeztek. De komoly erőre csak délután kapott a mozgalom, mikor a szétázott rákosi vásárról összesereglettek a parasztok, mesterlegények és nagy tömegekben lelkesedéssel követték a tüntetőket. Petőfi és társai felhasználták ezt a komoly erőt. Kinyomtatták a szabad sajtó első nyomtatnyukat a főldesúrhoz magánszerződés szabályozta és e szerződések megállapításai tovább is érvényben maradtak. Az elégedetlenség hamarosan ki is tört. A parasztok földosztást követeltek, sok helyen önhatalmúlag megszállták a földeket. A kormány katonaságot küldött ellenük, — néhány halálos ítéletet is hoztak, — de egyúttal belátta, hogy engedményeket kell tennie a parasztsággal szemben. De minden tervet elsöpört a reakció fegyveres fellépése. A bécsi udvar nyilt harcot mányzatukra, nemzeti kultúrájukra. A magyar kormány nem tett semmit a nemzetiségek jogos követeléseinek kielégítésére, csak a szabadságharc végső szakaszában terjesztett elő Szegeden az országgyűlés elé megfelelő javaslatokat. Említsünk meg még két epizódot a 48-as időkből. A szabadságharc küzdelmeiben nők is vettek részt. Például Lebstück Mária, aki huszárhadnagyságig vitte fel, vagy Bányai Júlia, aki zászlós volt. Es említsük meg még azt a lelkes állásfoglalást, melycA SzaJmxLsÁgAöz óh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kisértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Kerestünk mi égen-földön téged Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy az örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván. S még is, még is számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokőltál, Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték. Megszűnt végre hosszú bujdosásod, Sírba esett, ki néked sírt ásott, Bevezettünk, s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket. Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted mii jóm és mii jóm fáklya Meggyűlt szíveink lobogó lángja. Öh tekints ránk, fönséges szabadság! Vess reánk egy éltető pillantást, Hogy erőnk, mély fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától. De, szabadság, mért halvány az orcád? Szenvedésid emléke szállt hozzád f Vagy nem tettünk még eleget érted: Koronádat a jövőtül félted? Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni vagy didált nyerni! S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellenségednek megint kell Küzdeni... kísértő leikeinkkel. Petőfi ványát, a Nemzeti dalt, majd Budára vonultak, ahol a helytartótanács azonnal elfogadta az ifjak 12 pontba foglalt követeléseit és szabadon bocsátotta a bebörtönzött forradalmárt, Táncsics Mihályt. A március 15-i forradalom hire rémületet keltett Pozsonyban, az utolsó rendi országgyűlés reakciós köreiben. Nem telt el egy hónap és a király szentesítette az országgyűlés által elfogadott törvényeket. Ezek az úgynevezett áprilisi törvények kimondták a jobbágyfelszabadítást, független, felelős kormány megalakítását, a nemesi adómentesség megszüntetését, Erdély egyesülését Magyarországgal, a sajtószabadságot, a törvény előtti egyenlőséget, a bevett vallásfelekezetek egyenjogúságát. Ezek a törvények nem elégítették ki a parasztságot. Nagy lépést jelentettek előre, mert a paraszt szabad emberré lett, földje megszabadult a földesúri terhektől, de a parasztok legnagyobb részének nem volt annyi földje, hogy megélhetett volna belőle. Ezenkívül a zsellérekre nem vonatkozott a föld terheinek eltörlése. Az ö viszokezdett, melynek folyamán a honvédsereg fényes harcokban kiverte a császári katonaságot Magyarország területéről. Aztán bekövetkezett a cár beavatkozása a háborúba és a szabadságharc elbukott. Nemcsak a reakció túlereje Idézte elő a katasztrófát. Mint láttuk, akkor még nem volt magyar munkásosztály, mely a forradalmat tovább vihette volna. Nem volt még olyan párt, melynek meg lett volna a forradalom viharaiban kipróbált iránytűje, a gyakorlat által hitelesített tudományos ideológia. Kossuthnak és pártjának nem volt meg a közvetlen és szilárd kapcsolata a nép tömegeivel. Nagy mulasztást követett el a magyar politikai vonalvezetés a nemzetiségekkel szemben. Voltak a magyar forradalom baloldalán néhányan, akik felismerték, hogy a nemzetiségekkel meg kell egyezni. A nemzetiségek értelmisége és parasztosztályának nagy része éppenúgy elégedetlen volt a 48-as törvényekkel, mint a magyar parasztság, de ezenkívül a nemzeti ébresztők tudatosították bennük, hogy joguk van külön nemzeti jogaikra, nemzeti önkorben Marx és Engels részesítette a magyar szabadságharcot. Mindketten nagy nemzetközi jelentőséget tulajdonítottak a magyar forradalomnak, de rámutattak a hibákra is. Legsúlyosabban azt ítélték el, hogy a magyar forradalom nem kereste a kapcsolatot a szomszéd osztrák forradalmárokkal és így lehetővé tette, hogy a reakció a rég bevált recept szerint külön semmisítse meg a két forradalmat, melyek egyesített ereje más fordulatot adhatott volna a történelemnek. A 48-as forradalmakat követő évtizedekben kifejlődött a mai Csehszlovákia ét Magyarország területén az új polgári,' kapitalista rend, minden hibájával együtt Párhuzamosan vele kifejlődött az öntudatos proletariátus is. Egy évszázaddal a márciusi forradalom után a Vörös Hadsereg felszabadította Csehszlovákiát és Magyarországot a gonosz hitleri fasizmus járma alól. a munkásosztály kezébe adta a hatalmat és a Szovjetunió önzetlen segítségével mindkét ország eljutott a győztes szocialista forradalomhoz. 7
