Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

Jégtörő és gyümölcshozó Februárunk

Dr SAS ANDOR

Hogy február az évszakok során a ta■aszba fordulást már-már elindító hónap, íogy jeget tör, az a természet rendje sze■int van így, de hogy gyümölcsöt is hozzon, íz rendkívüli, egyedülálló jelenség.

Köztársaságunkban az 1948-as év februárja mindkettőt megtette.

Jeget tört, még pedig keményet, való■ágos jégpáncélt, szétzúzta a kapitalizmus térlelhetetlen rídegségü jégtakaróját. És gyümölcsöt hozott, olyat, amelynek beérőiére a dolgozó nép, az ipari munkások és i verejtékező szegényparasztok annyi nemsedéke a hűbéri és a kapitalista világ uralnának hosszú évszázadain keresztül hiába /árt. A gyümölcs, mely végre ölükbe hulott s nemcsak a kiváltságosaknak, hanem nindenkinek jutott belőle: a munka becsüetén és becsülésén alapuló tiszta népi denokrácia uralma és a szocializmusnak akaiálytalanná vált építése az igazi nemzet, i dolgozók összessége javára.

Egész köztársaságunkat átfogó és nagyon nélyről feltörő mozgalom hozta meg az 948-^s februári tisztulást. A mozgalmi tényezők és erők ezrei mint gyújtópontban, Prágában egyesültek, a végső döntést hozó események itt játszódtak le.

A prágai Óvárosi téren emelkedő Huszemlékmü mintha élő szoborrá vált volna azokban a februári napokban. A meg nem alkuvó forradalmiság, melyet ércben és művészi formában örökit meg, mintegy kilépett belőle a valóságos életbe, újra élő, társadalomformáló hatalommá vált. A felfegyverzett munkásmiliciák beláthatatlan sokasága sorakozott fel körülötte. Nem az urak hadserege ez, parancsnokai nem osztályérdekek kiszolgálói. Szervezete és fegyel, mezettsége, öntudatossága és elszántsága a huszita hadakra emlékeztet. Tisztjeit saját kebeléből maga választotta s azok a néppel és a népért vannak, mert a dolgozók soraiból emelkedtek ki, a dolgozók bizalma helyezte őket vezető helyekre.

A milicisták tekintete égész odaadással és szeretettel csügg azon a férfiún, aki a hóviharos februári időben oly keményen áll helyén, mint maga a Husz-szobor.

Klement Gottwald, akkor miniszterelnök,

mint a minden áldozatra elszánt proletariátus legfelsőbb vezetője, a dolgozók akaratának rendíthetetlenségét viharos tetszésnyilvánítások közepette öltöztette a folyamatban lévő mérkőzés egyes fázisairól beszámoló és lelkesítő szavakba. Klement Gottwald nagyszerűen helytáll a reakciós pártok és kormánytagok fondorlatos támadásával szemben s a kommunisták elszigetelésére és a kormányból való kiszorítására irányuló kampányt a támadók megsemmisítő vereségévé változtatja.

Miért sereglettek fel a munkásmiliciák? Hogy ne tűrjék annak a merényletnek megismétlődését, mellyel a burzsoázia az első világháború után, 1920 februárjában a munkásságot és a dolgozó parasztságot félreszorította s a szocialista állam építése helyett a tőke diktatúráját állandósította két évtizedre.

Ugyanaz a társadalmi osztály, amely az 1938 előtti Köztársaságot politikai eszközként használta a mezőgazdasági, az ipari és a banktőke önző érdekeinek istápolására és az államot a munkanélküliség és százez-