Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
rek koldúsnyomorának otthonává tette, a Köztársaságot szétzúzó müncheni egyezmény ellen nem emelt szót, üzleti érdekeit tovább istápolta a fasiszta megszállás alatt és együttműködött a barbár megszállókkal, majd az 1945-ös nemzeti és demokrata forradalom után gazdasági eszközeinek tekintélyes részét továbbra is megtarthatta és ezzel nyitva állt előtte az út résztvenni a népi demokratikus köztársaság építésében, ez a társadalmi osztály 1948 elején szembefordult a dolgozók vívmányaival. A burzsoá reakció kísérletet tett a Köztársaság felforgatására. Azok akarták ismét hatalmukba keríteni az állam vezetését, akik méltatlanná váltak erre a fasiszta megszállás ideje alatt tanúsított magatartásukkal. Az agráí'ius, a nagyipari és a pénzmágnások visszaéltek azzal a szinte túlságosan kiméletes humanizmussal, amelyet 1945-ben a Szlovák Nemzeti Felkelés és a Prágai Forradalom után a demokratikus és nemzeti megmozdulások vezetőereje, a munkásság, és ennek élcsapata, a Kommunista Párt velük szemben tanúsított. Csalóka volt az a látszat, hogy a burzsoázia képes lesz a néppel együtt haladni. A nyeregből kiemelt reakciónak elégedetlenkedése elkeseredéssé fokozódott az 1946 májusi választásokon aratott kommunista győzelem óta. A spekulánsok megkezdték aknamunkájukat, kezdtek homokot szórni az uj állam gépezetébe. Szálka volt a szemükben az a kormány, amelynek élén Gottwald elvtárs állt s benne kilenc kommunista miniszter vezette kilenc reszort ügyeit. A fasiszta rombolás és a második világháború pusztítása után a reakciósok álltak elő rosszindulatú kritikával a kormány intézkedései ellen. A kritikával azonban nem segíteni akartak, hanem elégedetlenséget igyekeztek szítani a munkások, a parasztok és a hivatalnokok között. Elégedetlenek voltak az adott pénzügyi helyzetben megvalósítható közhivatalnoki fizetésrendezéssel, túllicitálták a kormány intézkedéseit, tudva azt, hogy az épülőben lévő népi demokratikus állam gazdasági és pénzügyi alapját ezzel aláaknázzák. Másfelöl a reakciós pártck tömbje szabotáló munkásságát átvitte a nemzetgyűlés területére is, mert ha a kormány beterjesztett olyan törvényjavaslatot, amely nem volt ínyükre a töke levitézlett urainak, különböző bizottságokban ide-oda tologatták és húzták a javaslat tárgyalását s végül megakadályozták tető alá hozását. A végcél az 1945-ben államosított nagyipari üzemeknek és nagybankoknak visszajuttatása volt régi tulajdonosaik kezére. Ezzel párhuzamosan természetesen a Köztársaságot azoknak a kapitalista országoknak oldalára készültek állítani, amelyekben a munkásellenes és imperialista töke az úr. 1948 elején az ellenforradalom már puccsot készített elő és mivel ezt idejekorán leleplezte a haladó elemek ébersége, a fekete reakció tábora taktikát változtatott és a kormány kebelében keresztül vitt leszavazás útján próbálták elszigetelni a Kommunista Pártot. A Nemzeti Közbiztonsági Testületet a reakcióhoz szító tiszti elemek parancsnoksága alá készültek helyezni. 1948 február 20-án a reakciós pártokhoz tartozó miniszterek lemondottak abban a reményben, hogy e lépésük következtében a kommunista miniszterek is visszalépnek és erre következik az 1920-as Csernykormányhoz hasonló minisztérium megalakítása, amely azután visszafordítja a történelem kerekét, karhatalmi szerveivel fellép a munkásság és a szegény parasztság ellen, s visszahozza az 1938 előtti állapotokat. Ekkor azonban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a földmüvestanácsok és a haladó értelmiség sarkukra álltak, követelték a reakciós miniszterek lemondásának elfogadását, nemcsak elfogadását, hanem a kormányból való végleges eltávolításukat, s olyan új kormány alakítását, amelyben a Nemzeti Fronthoz tartozó polgári pártok becsületes szárnyának képviselői és a dolgozók tömegszervezeteinek vezetői is helyet foglalnak. A politikai mozgalom hatalmas tisztító söpréssé erősödött, mindenütt akcióbizottságok alakultak a Nemzeti Front keretében s a reakció kiszolgálóit, akik felelős vagy vezető helyekre befurakodtak, leváltották. Ez ment végbe az 1948 február 20-ika és 25-ike közötti öt nap alatt. E napok döntő módon átalakították Köztársaságunk társadalmi és politikai alapját és arculatát. Február 25-én, ezen a nevezetes forradalmi szombaton, a Köztársaságnak akkori elnöke végrehajtotta az új kormány kinevezését azon a vonalon, amelyen a nép többsége követelte az átalakítást. Ezzel megindult a megújhodás a kormányzat, az irányítást és ellenőrzést végző Nemzeti Front és a minden irányú alkotó munkálkodás körében. Az utolsó százegynéhány év alatt a forradalmi munkásmozgalom történetének nevezetes tényei fűződnek február havához. A francia proletáriátusnak megvan a maga 1848-as, az orosz népnek a maga 1917-es februárja, és ezekhez csatlakozik harmadikul a mi 1948-as Februárunk.. Miben különbözik ez a másik kettőtől? Mindháromban a proletariátus vívta a harcot, míg azonban 1848-ban, az akkori februári forradalom után, a francia munkásságnak valami egészen csekély és alig néhány hónapon át érvényesíthető töredék jutott a forradalmi kormányhatalomból, addig 1917-ben az akkori polgári demokratikus programmal induló orosz megmozdulás a proletariátus véráldozatai árán az úgynevezett kettős hatalom időszakát vezette be, nálunk 1948 februárja véglegesen leszámolt a kettős hatalommal, ennek féktelenlcedö bruzsoá szárnyát, letörte és meghozta a dolgozóknak azt a győzelmet, amely után felesség, megalkuvás, az idő és a fejlődés kerekének a visszafordítása lehetetlenné vált. Hogy az események ilyen fordulatot vehettek, azoknak az áldozatoknak köszönhető, amelyeket felszabadulásunkért a Szovjetunió hozott. 1948 március 28-án Prágában a Csehszlovákiai Kommunista Párt kerületi értekezletén, Element Gottwald elvtárs a februári események nyomán a szocializmus felé megnyílt utunkról beszélve a következőket mondotta: ,,1945 májusában nemzeti és demokratikus forradalmat csináltunk. Vér nélkül hajtottuk végre, enyhe eszközökkel, mert értünk és helyettünk a Szovjet Hadsereg katonái ontották vérüket, akik országunkból a német negszállókat ki űzték." „Február napjai új szakaszt nyitottak meg népi demokratikus Köztársaságunk fejlődésében . .. most, február után, gyorsabb ütemben haladunk a szocializmus felé.“ /H • • I Jgté ц§ 9 I ......... v íx Ny. A. Osztrovszkij: AZ ACÉLT MEGEDZII 19lfl június 12-én sok látogatója volt < Osztrovszkij-Múzeumnak Szocsiban. Jav részt diákok. A nagy csend közepette egyszerre esc Molotov hangja zengett bele a levegőt Tudtára adta a szovjet-népnek, hogy a f siszta bandák betörtek a Szovjetunió terül téré. „Az igazság a mi oldalunkon van! Me semmisítjük az ellenséget! A győzelem mienk lesz!"'— fejezte be meggyőzően M lotov bejelentését. A múzeum kiürült. Az egyik diák a lát gatók könyvébe azt írta bele: „Esküszül neked Nyikolaj, hogy úgy verekszünk m az aljas ellenséggel, mint ahogyan te ver kedtél szíved utolsó dobbanásáig.“ „Amint csak egy kis harciszünetünk va már hallod is, amint a fiúk olvassák a i gényt — írta a harctérről Szeljín főhadnai Osztrovszkij feleségének. — Nagyon kére küldjön nekünk még néhány példányt.“ A harctér legnehezebb napjaiban ebből könyvből merítettek új erőt. „Ilyenkor le san minden lecsendesedett — említet Paszhin főhadnagy — s Pavel Korcsac, szinte élő alakot öltött közöttünk.“ Zoja Koszmogyemjanszkaja, Oljeg Kői voj, Ljizu Csajkina — mindegyikük eh ként jegyezte füzetébe Korcsagin gondo\ tait Valja kivégzésénél. Oljeg Koscvoj, „Az ifjú gárda" párám nokának édesanyja, egyik levelében azt íi Nyikolaj Osztrovszkij édesanyjának, ho egyetlen-egy könyv sem volt ilyen nagy 1 fással a fiúra, mint „Az acélt megedzi) Oljeg azt mondta anyjának: ,.Követni fi juk Pavkát s ha az ellenség hazánkra 1 s el akarja majd vinni, ami a mienk, ai Sztálin adott nekünk, ép úgy megvert szünk érte, mint ahogyan ezt Korcsai tette.“ így készült sok ezer komszomolista, vak író, Ny. A. Osztrovszkij örökének t jesítésére, aki 1935 október 10-én beti ágyából a következőket mondta a rá. mikrofonjába: ,Ma majd elbömböli magát a menny dörgése és kezdetét veszi a vérontás sö éjszakája — úgy meg vagyok győzöd hogy hazánk védelmére sok-sok olyan h cos áll, amilyen Pavel Korcsagin. De akt rára én már nem leszek közietek és az kérlek benneteket — üssetek helyette üssetek Pavla Korcsagin helyett . ..“ Ny. A. Osztrovszkij müve, az egysze igazi szovjet-ember regénye, az egysze igazi szovjet hős-f iúról. Magyar nyelvű f dítása most sok-ezer magyarul olvasó a gozónak, főleg az ifjúságnak, alkuin nyújt, hogy jobban megismerje az ig szovjet-embert s jobban megérthesse, he az Októberi Forradalom olyan szovjet-m zedéket nevelt, melynek követésre mé ragyogó példái Pavka Korcsagin, К Usztyinovics és a többi haláltmcgvetö, feláldozó hőse ennek a maga nemét egyedülálló regénynek. S ha ma a Szovjetúnió kimagasló egyt ségeiröl, építőiről, gazdag kolhozairól, lamint arról olvasunk, hogy mint fejlőt hogyan épül a hatalmas Szovjetúnió — n denben és mindenütt az új szovjet-eml Pavka Korcsagin arculatát, jellemvonát látjuk és hisszük, hogy eme jellemvonát módunkban lesz egyhamar a mi ifjúságii ban is megfigyelni. 8 ebben rejlik e regi óriási jelentősége a szocializmus halad útján.
