Newyorki Figyelő, 1999 (24. évfolyam, 3-10. szám)
1999-04-29 / 3. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 1999. április29. DES1 JANOS BESZÉLGET FAL UD YVAL (Folytatás a 8. oldalról)- Biztos lenne, aki erre azt feleli, hogy hát persze, mert az iskolában ideológiai okokból nem tanüották őket- Nincs is kiket. Gyengék voltak. Amikor először hazajöttem, mint már mondtam, abban bíztunk, megváltoztak a dolgok. Nem ismertük a jaltai szerződést, abba a hitbe ringattuk magunkat, hogy az orosz megszállás hamar véget ér. Egy évet kibírunk, mondtuk. Aztán, amikor 1947 áprilisában először bevittek az ÁVÓ-ra, kezdtem érezni, hogy nincs rendben minden.- Miért vitték be?- Mert ledöntöttük Pr oh ászka Ottokár püspök szobrát.- Mi zavarta Prohászkában ennyire?- Például az antiszemitizmusa. Megjegyzem, ez nemcsak engem, de még a pápát is zavarta. A fő ok azonban az volt, hogy barátomat, Károlyi Mihályt gúnyolta, születési hibáját felemlegetve farkastorkú gazembernek nevezte. Gyűlölte Károlyit. Horthyék viszont Károlyi elleni bosszúból éppen az ö palotájának a kertjében állíttatták fel a szobrát. Károlyi, miután hazajött, háromszor is kérte az érseki helynököt, hogy az ő költségére távolítsák el a szobrot. De nem tették meg. Egy év várakozás után Károlyi megkért, hogy döntsem le a szobrot.- Miért gondolta Károlyi, hogy a szobordöntögetéshez is jól ért?- Barátok voltunk, tudta, hogy én vállalkozó szellemű vagyok. Le is döntöttük a társaimmal Másnap bevittek a rendőrségre. Kértem a feleségemet, telefonáljon Tildy Zoltán köztársasági elnöknek, szabadítsanak ki. Mire beértem, Péter Gábor már megkapta az értesítést, úgyhogy amikor meglátott, azt mondta: szervusz, gyere velem reggelizni.- Ismerték egymást rég?- Akkor találkoztunk először. Azt feleltem, hogy nem megyek veled reggelizni, de el sem megyek, amíg azokat a fiúkat el nem engedik, akikkel együtt döntöttük le a szobrot, és akiket szintén bevittek. Elengedték őket, s újra hívott reggelizni. Megint azt válaszoltam, hogy nem. Mire ő: “fogsz te még itt reggelizni". Igaza lett. Mikor néhány évvel később összeverve, rongyosan, véresen becipeltek elé a fogdából, azt mondta, nem engedünk ki, itt fogsz megdögleni, mert hülyékre nincs szükség. Miért lennék én hülye, kérdeztem. Mert hazajöttél Amerikából - válaszolt a kommunista titkosrendőrség főnöke.- Ön arról híres, hogy a legnehezebb helyzetekben, a “pokolban” is írt verseket. És mostanában?- Recsken például a saját vigasztalásomra írtam verseket. Végülis ★★★★★★★★★★★★★★★■fr** én voltam az egyetlen, aki a saját civil foglalkozását űzhette tovább. Csak az volt a baj, hogy én voltam a kézirat. A versek csak a fejemben voltak meg. Mi lesz, ha én már nem leszek, miként maradnak meg a versek? A fogolytársaim így aztán megtanulták, amit írtam. Ma is írok, persze. Mit is csinálnék. Most jelent meg egy kötetem La Fontaine versfordítások, Marc Chagall rajzaival.- A könyv fülszövege szerint Ön élő klasszikus. Milyen élő klasszikusnak lenni?- Nézze, ha nem volna annyi fiatal, aki szeret és felkeres, akkor szégyellném. De így nagy öröm.- Látom, ennyi év és ennyi könyv után még mindig tud örülni egy újnak.- Hajaj. Nagyon. Nézze meg, ez is milyen szép. És jól fogy. Tudja, én arra számítottam, hogy hatvan éves korom körül meghalok és marad utánam ötszáz oldalnyi vers. Most már ezernél tartok, s lassan kínos ennyit az utókorra hagyni. Mit csinálnak majd vele?- Azért a kortársai egykor nem voltak mind elragadtatva Öntől Radnóti naplójában például azt írja “Faludy Györgyöt, mint irodalmi jelenséget én sem szívlelem... "mennyire zavarta az ilyen vélekedés?- Engem nem zavart, a kortársakat zavartam én. Tudja, amikor a régi, liberális, harmincas évekbeli Magyar Hírlapba elkezdtem írni, szombat este 11 körül, amikor jött ki a nyomdából a vasárnapi lap, mindig várták már néhányon az utcán, s azonnal a melléklet első oldalára lapoztak, ahol az én verseim jelentek meg. Nagy boldogság volt látni, csak éppen a költőbarátaim otthagytak miatta.- Arra céloz, hogy Radnóti irigy lett volna Önre?- Nem szerettem Radnótit, gy enge költőnek tartottuk, nem hittük, hogy lesz belőle igazi. De végül, 1941-tol, nagyszerű lett.- Ugorjunk megint egyet. Az unokái Angliában élnek. Mit szólnak ahhoz, hogy a nagyapjuk magyar költőként “élő klasszikus”?- Azt hiszem, különösebben nem foglalkoztatja őket. A fiam két éves volt, amikor odakerültünk, a felesége angol. Az unokáim már nem tudnak magyarul. Egyébként a nagyobbik fiúunokám, aki 14 éves, híresség, sokat írtak róla a lapok, mert az egyik legfiatalabb, aki valaha Cambridge-be járt. Művészettörténetet, teológiát, filozófiát hallgat. A 11 éves unokám is nagyon szép és kedves lány. A verseimet azonban legfeljebb angolul tudják elolvasni, ■hirir-k-kitiririttrir-k-kirtrttir'i NEWYORKI FIGYELŐ FIGYELŐ HUNG. PUB. CO. 136 East 39th Street New York, N.Y. 10016 Tel: (212) 683-5377 vagy (212) 725-1211 - Ext. 51. Fax: (212) 684-6327 e-mail: figyelo@hotmail.com Kérjük kedves cikkíróinkat, togy írásaikat egy 3.5 disk-en küldjék be zerkesztőségünkbe. A küldött disk-et és tozzá egy ajándék disk-et postafordultául visszaküldjük. Az írásaikat az rnternet-en keresztül is beküldhetik a lgyelo@hotmail.com címre. KOMÁROM SIRA TÁSA A vészkorszak borzalmai kizárják annak lehetőségét, hogy bármilyen müvet „apotheozis”-nak minősítsünk. Ezt a szép görög kifejezést még akkor sem lehet alkalmazni, ha egy kiváló író tollából, Jókai szülővárosáról, az író szülőhelyéről jelenik meg lángoló hazafiasságtól fűtött és leírhatatlan szenvedéseket tükröző, drámai élménybeszámoló lát napvilágot. Vadász Ferencet nem kell bemutatni a müveit olvasónak. Lapunkban megjelent írásait mindenkor odaadással olvastuk. Huszadik megjelent könyvének a huszadik század és a huszadik munka összjátéka okából adta címét. Ma már a vészkorszak egyes eseményeiről írt beszámolók elbírálása során az irodalmi értéken kívül új szempont is szerepet játszik: mennyiben tekinthető a könyv olyan forrásnak, amely a vészkorszak Vadász Ferenc: A véres huszadik. Bullakönyvek kiadása, Budapest, 1998. tanítása során „kötelező olvasmány”-nak tekintendő. Vadász könyve minden kétséget kizárólag ilyen munka, amely megérteti az olvasóval, hogy a borzalmak átélése nem ölheti ki a szenvedettből a szülőföldhöz való ragaszkodás érzését és érezteti, hogy a borzalmakat nem az anyaföld, hanem emberek okozták, akikben az elállatiasodás érzése lett úrra. Az a tény, hogy a szerző szülővárosa azonos volt Jókai Móréval még erőteljesebben hangsúlyozza ezt a tételt. A két fennkölt lélek azonos származási helye szinte elképzelhetetlenné teszi, hogy a szörnyűségek ott megtörténhettek és egyben kettő figyelmeztetés az ütőkor számára, hogy azok megismétlődését megakadályozza. Köszönjük Vadász Ferenc magasrendü óva intését és könyvét olvasóinknak melegen ajánljuk. Megrendeléseket készséggel továbbítunk. EGY TÚLÉLŐ RENDKÍVÜLI TÖRTÉNETE GERSTL TIBOR: MOSAICS OF A LIFE. STERLING HOUSE, 1999. A szerző közösségünk közmegbecsülésben álló tagja, aki a szörnyűségeket átélve, lelki kötelességének érezte, hogy a történteket, amelyeknek részvevője volt, papírra vesse és okulás, nem-felejtés céljából megőrizze az utókor számára. A mű nem egyszerű vallomás, a szörnyűségek puszta közlése, hanem egy vérbeli író szívből fakadó leírása egy olyan kornak, amelynek borzalmai példa nélkül állnak az emberiség történetében. A könyv eleget tesz az emlékezés és nem-felejtés kötelességének és kötelező olvasmánynak minősül azon nemzedék számára, aki koránál fogva mentesült a borzalmak átélésétől. Megrendeléseket kiadóhivatalunk készséggel továbbít. Ára 12.95 dollár. ******* DAVID GILADI: THE LAST SLAUGHTER, MOBIUS KIADÓ - TEL AVIV A neves izraeli diplomata és író angol nyelven nemrégiben megjelent munkája az eredetileg héberül közreadott mü fordítása. Az eredeti munkát az izraeli hadügyminisztérium adta ki. A mü a magyarok és a románok által egyaránt lakott Sármás község zsidóságának a nácik által történt deportálásáról, elpusztításáról szól. Az író személyét szükségtelen bemutatni az olvasóknak. A neves diplomata kiemelkedő politikai pályafutása közismert, ugyanígy írói tevékenysége is megérdemelt megbecsülésben áll az olvasóközönség körében. Az erdélyi Sármás községet a magyar katonaság 1944 szeptember 5- én foglalta el és a deportálásból visszamaradt 126 zsidót embertelenül legyilkolták. A vészkorszak ezen szörnyű eseménye 1944. Ros Hasánájának estéjén folyt le. A holttestek 125 sirba kerültek, - azért eggyel kevesebbe, mert az egyik áldozat a kivégzéskor gyermekét átölelve tartotta és a katonák később sem választották szét őket. A rémdrámának minősülő történetet mindenkinek ismernie kell - örök emlékül es tanulságul. Kiadóhivatalunk megrendeléseket készséggel továbbít. ^iiir^iih*******^**^**********^ *****♦****♦**♦**♦***********< KÉRJÜK OL VASÓJNKA T, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK! VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HTVA TKOZZANAK LAPUNKRA! KÖNYVESPOLC
