Newyorki Figyelő, 1998 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1998-11-01 / 11. szám
1998. november 1. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A Nervy or ki Figyelő 1956-ra Illyés Gyula alkotásával emlékezik, amelyet 1945 április. 4. Magyarország felszabadulásának évfordulójára írt. ILLYÉS GYULA: NEM VOLT ELÉG A házad itt állt, - szerte szállt! Ezt látod, érted. Azt nem érted, hogy a hazád éppen így ért véget - A csoda, hogy addig is állt! Mert nem volt hazának elég, hogy emésztésed vacsorára e dombok aszúját kívánta, és e lapályok kenyerét. És nem volt hazának elég, hogy elmosolyodtál és oldalt oda is néztél, ha megszólalt ízes magyarul a cseléd. És nem volt hazának elég, hogy este letéve a könyvet elnyeltél Bottyánért egy könnyet: az volt a férfi, a derék...! Es nem volt hazának elég, hogy kitekintve vonatodból elgondoltad az aratókról: mást érdemelne ez a nép. És nem volt hazának elég, a három szín, ha rád se hagyták, hogy egykor jelkép volt: szabadság, egyenlőség, testvériség! Es nem volt hazának elég, hogy idegeden átereszted hő szeszként azt a néhány verset Adyét, Tóthét, Józsefét. És nem volt hazának elég, a Gellérthegyen a rakéta s a Városiban a bokréta és a szobroknál a beszéd s a szőlőhegyi estebéd s a dünnyögés, míg poharadból a holdvilágban a vörösbor tigris-szeme villant feléd és lengetted ujjad hegyét az ég felé, mint ezred óta minden magyar, ha szól a nóta és Gracza György s a Feszty-kép és ha, élvezve a veszélyt és azt a kéjt, hogy megjósoltad hallgattál titkos leadókat /és utána cigányzenéi/ s a hortobágyi magas ég s a négyes gémeskút nagy árnya 8 az első király koronája díszítve pénzed közepét s ha úgy mondtad is: feleség e szép szóval a ha, bár bíráltad, édesnek nevezted apádat 8 a falon a festett cserép. Nem volt hazának elég, nem volt elég, hogy el ne essen, tudd meg, az volta csoda itten, hogy össze nem dőlt már elébb! Mert attól nem lett a tiéd, hogy hízelegve és hazudva ráragasztottad egy hegycsúcsra egy király, egy vezér nevét. Nem volt elég,,nem volt elég sem a húség, sem a szívósság, mitől egybeáll egy-egy ország s nemzet is lesz a nemzedék. S a bátorság sem volt elég. Külön-külön bár odahagyta sorsát a sok hős áldozatra, az sem volt elég menedék. Mert sem erő, sem bölcsesség nem lehet elég; hogy megójja a házat, amelyben rakó ja nem lelheti meg a helyét. ******* **★**♦**★*★*****★**■*■★**★*★**•*★**★*★*****+*****+•*■' HIRDESSEN LAPUNKBAN! ****************** ben. És ö ott imbolygó lámpafény mellett tanított bennünket oda menekített jegyzetei segítségével. Úgy, mintha egy előkelő főiskola tantermében lennénk, s a világ, amelyről beszélt, az élet, a tudomány kitárult előttünk... Pedig itt érte életének legnagyobb megpróbáltatása, előbb édesapjának, majd édesanyjának elvesztése... Ott ültünk mellette a siváhan, s akkor láttuk, milyen erős ember, nem külsőség számára a Tóra és a vallás, hanem belső tartalom, amely őt életben tudta akkor is tartani... Ha nem a Te Tórád az én gyönyörűségem, elvesztem volna kínomban... Mert sok kínja volt a Rabbiképző rektori székében is. Nem azt a megbecsülést kapta a Síp utcai percemberkéktől, ami neki járt volna, aki egymaga szerzett világhírt a magyarországi zsidóságnak, a magyar ***************** rabbikarnak és a zsidó tudománynak... Scheiber Sándor csodálatos életművet alkotott, szeretetteljes tanár, tanárunk, barátunk volt... Nagyszerű ember, nagyszerű barát, szívével-lelkével tanár. Gyönyörű nevet, és gyönyörű példaképet kap az iskola az ö nevével Amikor most megnyitjuk ezt az iskolát új esztendő küszöbén, kívánok mindazoknak, akik ma együtt örülnek velünk, és adnak hálát Istennek Lösónó Tauvo, békességes boldog új esztendőt!.... Az iskola felett pedig a mózesi hagyományhoz híven áldó imát mondunk. ” (Új Élet, Budapest) ***************** ISKOLAA VA TAS ZUGLÓBAN Budapest, Zugló, Laky Adolf utca. Kertvárosi telken négyemeletes, puritán vonalú, fehér téglás épület a homlokzatba szervesen illeszkedik az egyetlen díszítőelem, egy, a tetőtérig felnyúló óriásmenóra. A belső tér közepén tágas aula, a természetes fényt bebocsátó kupola alatt azúrkék üveglapokból összeállított, hatalmas, fekvő Dávid-csillag, a karzat üvegablakain színpompásan áttetsző üvegmozaik festmények. Akik körbejárták az épületet, leglelkesebben a nagyszerű tornateremről hozzák a híreket, pedig szólhatnának a stúdiókról és tantermekről, a könyvtárról, az ebédlőről, s a tanári szobákról is... Az intézményt, melynek céljait mindez, szolgálja majd, az 1919ben alapított, Pesti Izraelita Hitközség fiú- és leánygimnáziumai, utóbb BZSH Anna Frank Gimnázium örökébe lépő, BZSH Scheiber Sándor Általános Iskolát és Gimnáziumot 1998. augusztus 30-án avattuk egykori és mostani diákok, szülők és családtagok, tanárok és díszvendégek, a magyar zsidó közösség vallási és világi vezetői, élükön Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóval, valamint Joel Álon, Izrael Állam magyarországi nagykövete, s mi mindannyian, akik jelen kívántunk lenni a zsidóság számára hagyományosan legnagyobb - talán még a zsinagógáknál is fontosabb - értéket képviselő intézmény, egy új iskola kapunyitásakor. mindegyike egy sajátos jelentést hordozott. Az egyik elnevezés: Mikdás, Szentély - a felettünk való, ember által nem érthető isteni szentség mintegy látható, érzékelhető megnyilatkozása. A másik elnevezés: Miskán, a Szentélyben közöttünk lakozó isteni szellem megnyilatkozása. Mikdás és Miskán a felettünk levő Szentség és a körünkben lakozó isteni szellem. Iskolát nyitunk, új épületet, amelyben a tudomány, az egyetemes műveltség szentsége egyesül Izrael hitének tanulásával, meg^allásával, vállalásával e falak között. Mikdás és Miskán lesz egyszerre, és fogja mostantól Scheiber Sándor nevét viselni Miért?... Sokan kérdezik: Megfeledkeztünk volna Anna Frankról? Szeretném megnyugtatni a barátainkat: a zsidó nép soha nem fog elfeledkezni sem Anna Frankról, sem többi mártírjáról. Anna Frank neve a zsidó ifjúság mártiriumát jelenti, neki adta tiszteletét az iskola kapuján, bejáratában. Most az új iskola új nevet visel majd. Scheiber Sándor - ez a név, reprezentálja azt a harmóniát, amelyet ez az iskola megszemélyesít, az egyetemes tudás, az egyetemes tudomány, a zsidó tudás és a zsidó tudomány között. S főképpen azért, mert ennek az iskolának a névadója volt tanár, volt professzor, volt rektor, volt díszdoktor, de mindenekfölött rábénu, a mi mesterünk, a mi rabbink, Izráel rabbija volt... Scheiber, a rabbi, minScheiber Sándor és tanítványai Schweitzer József professzor, országos főrabbi a következő emlékezetes beszedet mondta: „A zsidó gimnázium múltja akár a zsidó sors - hányatott 1919 óta számtalanszor kényszerült költözködésre, utóbb a rabbiképzőben talált, mint szeretett vendég, otthonra a gimnázium, hogy most végre, remélhetőleg, Isten segítségével és a történelmi idők jóakaratával emberi számítás szerint végleges otthonra leljen. - Azután az országos főrabbi e gondolatokkal folytatja: "A Jeruzsálemi Szentélyt a talmudi hagyomány két elnevezéssel illette, amely két elnevezés egymással tartalmilag azonos volt, mégis külön-külön denkin segített... A prófétának van egy gyönyörű mondata, “ráv löhaujsiá", amely eredetileg annyit jelent, hogy “bővelkedő a segítésben ". Scheiber ezJ áttételesen úgy értelmezte, “ráv", a rabbinak az első feladata, hogy lelkileg, szellemileg, intellektuálisan, fizikailag, anyagilag segítsen zsidó embereken... Hatodikos gimnazista koromban ejtett személye varázsába, amikor elegáns ifjú tudósként, londoni tanulmány útjáról visszatérvén a Genizák titokzatos világáról beszélt... Aztán, néhány év múlva, 1944 őszén együtt voltunk vele a Vadász utcai menedékház nyomorúságos pincéjé-
