Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-08-12 / 7. szám
1996. augusztus 12. NEWYORKI FIGYELŐ 5 ASKENÁZI ERVIN: SZÁZADSUSZTER ÉS SZAKÁCS A Zsidó Világkongresszus tanulmányainak sorozatában legújabban rendkívüli jelentőségű tanulmány látott napvilágot a Policy Forum cimü sorozat 10. számaként. A kiadvány két szerző műve: Jonathan D. Sarna, a Brandeis Egyetem zsidó történelmi professzora "Az amerikai zsidó közösség bizalmi válsága (The American Jewish Community's Crisis of Confidence) címen írt értekezésében arról ír, hogy az amerikai zsidóság teljes bizonytalanságban él helyzetét és jövőjét illetőleg és zsidó azonossága tekintetében többféle felfogás között vergődik. Elterjedt az a felfogás is, hogy Izlám fogja átvenni az amerikai életben eddig betöltött szerepét a 21. században, mint Amerika harmadik legnagyobb vallása. Az egység teljes hiánya állapítható meg az amerikai zsidó életben. Douglas M. Bloomfield a Zsidó Világkongresszus washingtoni képviselője és zsidó sajtótermékek állandó tudósítója a washingtoni helyzetről. Tanulmánya : "A View from Washington" címet viseli. Az amerikai zsidóság befolyását vizsgálja az amerikai politikában. Érinti a zsidók ragaszkodását a demokrata párthoz, Nethanjahu viszonyát a hivatalos amerikai külpolitikához és általában az amerikai zsidók helyzetét a közelgő elnökválasztás tükrében. A két tanulmány főként abból a szempontból jelentős, hogy a megállapításokat az amerikai hivatalos zsidó vezetők nem hagyhatják megválaszotlanul. A feltehetően kialakuló vita remélhetőleg felszínre hozza majd a lappangó éles ellentéteket és megadja a lehetőséget egészségesebb amerikai zsidó jövő kialakítására. gBBwwAMMJwwuuwiii n n r n n - ...... L,JIU AZ AMERICAN HUNGARIAN FOUNDATION FELHÍVÁSA Molnár Ágoston professzor, az American Hungarian Foundation elnöke a napokban bocsájtotta ki szokásos évi • körlevelét, amelyben tájékoztatja a közvéleményt az Alapítvány munkásságáról és egyben felkér annak támogatására és tagként való csatlakozásra. Az Alapítványnak juttatott adományok és tagdíjak segítik az intézményt diákok és tudósok százainak, valamint látogatók ezreinek nyújtott szolgálatában. Ezév októberében az Alapítvány múzeuma mgnyitja Magyarország 1100. évfordulójára rendezendő kiállítást, amely tartalmazni fogja Zombory Éva díjmyertes grafikusművész műveiből összeállított tárlatot. • A Magyar Örökségi Központ előcsarnokában elhelyezett emlékfalon az adományozóknak módjuk van családjuk nevét feltüntetni. A NEWYORKI FIGYELŐ őszinte elismeréssel adózik az Alapítványnak és elnöke, Molnár professzor munkásságának. 1944 júniusában vonultam be Jászberénybe. Másnap orvosi vizsgálat után összeállították a száza dókat. Én a 306/107-es számú század ba kerültem. Ebben volt egy 'öreg' szakasz, egy fehér karszallagos, keresztény szakasz és két sárga csillagos zsidó szakasz. Összesen nyolcán voltunk 'kóserosok1. Volt ugyan még vagy négy ortodox, így 'minján1 prob lémánk rendszerint nem volt, de utóbbiak megették a század kosztját. Mint egy volt elöljáró fiát engem bíztak meg, hogy eljárjak a hitközség nél, megszervezni a század kóser kosztját. A százados hivatalos levelével el is mentem Dob utca 35- be, de a hitközség urainak 1944 júliusában valószínűleg más gondjai voltak, mint századunkat kóser koszt tál ellátni. így a reggeli feketekávét és a kenyeret átvettük, míg ebédre és vacsorára azt ettük, amit vásároltunk, vagy amit akkor még hazulról kaptunk. Századparancsnokunk, Farkas József rendes ember volt, aki igyekezett kedvünkbe járni. (A végén le is tartóztatták.) Civilben a Pénzintézeti Központ tisztviselője volt. Benkemberként neki a legfontosabb volt, hogy a század létszáma mindig pontosan stimmeljen. Amikor Budapestre kerültünk, a Magyar Élelmiszerszállító (MÉSZ) központjában dolgoztunk, amelynek egykor Stern Samu volt a vezérigazgatója... A munka eléggé nehéz és piszkos volt. Aztán a cég tisztviselői, vagyis a munkavezetőink között is voltak antiszemiták, akik nagyon élvezték, hogy végre 'melózik a biboldó.' Mint minden katonai egységnek, volt orvosunk, szakácsunk, szabónk, cipészünk, borbélyunk, stb. Farkas százados gyengéjét szolgálta, hogy éjjelenkint őrséget állított körletünk, az Illatos úti iskola kapujához. Mégis előfordult, hogy éjjelenkint kilógtak. Különösen a fehér karszallagosok osontak ki az éj leple alatt, akiknek a bizonyos test részén nem volt zsidó bélyeg. De Eckstein,a szatmári chaszid is ki kilógott, mondván, hogy mivel ő elsőéves házas, neki 'magasabb' autoritástól van eltávozási engedélye... Ha rajtakaptak ilyen lógót, akkor a százados nem ismert irgalmat: kiszólította és a század előtt 50 feküdjöt vezényelt rá. 50 fekvótámsz, különösen olyannál, aki ehhez nincs szokva, bozalmas lát vány volt. Volt, aki utána napokig csak vánszorgott, volt, aki fel sem tudott kelni, de Farkasnál létszámügyben nem volt kegyelem. Történt, hogy egy ilyen éjjeli lógás alkalmával lebukott a századsuszter, mire annak rendje és módja szerint megkapta az 50 feküdj súlyos büntetését. Ezzel azonban még nem volt vége az ügynek. Másnap reggel a szokásos létszámolvasás során a százados kijelentette, hogy Kárpátit elcsapja, azaz azonnali hatállyal megszűnt a század cipészének lenni és köteles kivonulni munkára a század többi tagjával. Ugyanakkor felszólítást intézett a századhoz, hogy jelentkezzék, aki érti a cipészmesterséget. Ez nagyon jó 'buli' volt és mindenki örömmel vállalta volna. Igenám, de aki nem tud arabusul, az nem beszélhet arabusul. így egyetlen jelentkező sem akadt. * Nekem hirtelen eszembe jutott, hogy amikor bevonultunk Jászberénybe és még nem voltunk munkára beosztva,a semmittevés és csellengés helyett Zentai Iván (a 'Rettenetes') zászloaljparancsnok kiadta a parancsot, hogy minden század köteles teljes menetfelszereléssel 15 kilométeres gyalogtúrát tenni. Egy ilyen gyalogtúra során az egyik kóseros bajtársnak, Spitzer Jaszinak elszakadt a bakancsa. Jaszi jóbarátom volt még hazulról, akivel olykor még jó meleg pokrócomat is megosztottam. Mikor este hazatér tünk, látom, hogy Jaszi tűvel-cérnával varrja sérült bakancsát. Ez jutott eszembe, amikor a százados felszólítására senki sem jelentkezett. Hirtelen elkiáltottam magam: 'a Spitzer ért hozzá!' Jaszi erélyesen tiltakozott, hogy nem igaz, soha életében nem volt suszter. De nem volt idő a tiltakozásra, mert a százados felfigyelt szövegemre és máris szólt a parancs: 'Spitzer, lépjen ki !' 'Mától kezdve maga a századcipész. Vegye át a szerszámokat és már nem is vonul ki.' Mit tehetett szegény Jaszi. Vigyázzba vágta magát és ahogyan ezt. a kiképzés során megtanulta, úgy válaszolt: 'Igenis, százados úr, alázatosan jelentem, megértettem.' *•* Jaszi szépen átvette az elcsapott susztertől kötényét és szerszámait és mivel hihetetlenül ügyes keze volt, attól a naptól kezdve köpte a faszeget és enyvezte a cipőket. Jaszi kinevezése által mi kóserosok nyertük a legtöbbet. Először is a haverok cipőjét soron kívül javította. Ez azonban még nem minden. Jaszi nem csak talpalni tudott, hanem főzni is. Mivel nem mindig volt egész napra munkája és egész, nap a körletben tartózkodott, felajánlotta, hogy főzni fog a kósero soknak. Kiváltsága folytán még gyakran bevásárolni is volt lehetősége, így a nyersanyagokat is be tudta szerezni. Vettünk tehát egy nagy lábast, amit ő ráhelyezett négy téglára, alágyújtott és mire hazatértünk a munkából, várt a finom leves, főzelék vagy tészta. Emlékszem, amikor a nehéz munkával egybekötött Tisá Beáv-bőjt után holtfáradtan és éhesen hazatértünk, Jaszi friss diósmetélttel várt bennünket. Mindig szerettem a tésztát, de diósmetélt úgy még az életemben nem ízlett. így ment a dolog egészen, amíg Szálasi átvette a hatalmat. Akkor letartóztatták Farkas századost és Jaszival együtt, leléptem a századtól. * * * Jaszi itt lakik Boro Parkban, nem messze tőlem. 30 éve ugyanabba a templomba járunk és mint Kohaniták, együtt áldjuk a népet. Megmaradt továbbra is jóbarátnak. A jótékony célokra való adakozások ban mindig az elsők között van, szívességgel, segítséggel mindig rendelkezésére áll hitsorsosainak. Nemrég súlyos betegiség támadta meg. Nagyon aggódtunk érte, de hála a Mindenhatónak, már a javulás útján van. Jaszikám, kívánok neked mielőbbi Refuá Slémát, hogy mielőbb meghívhass sajátfőztű diósmetéltedhez. S ha ezzel az írással mosolyt varázsoltam arcodra és elősegítettem gyógyulásodat, akkor el értem célomat. Volt bajtársad és örök barátod, Askenázi Ervin. (Kiváló munkatársunktól közérdeket érintő, társadalmi problémáinkat magas szinten taglaló írások szoktak megjelenni. Fenti cikke egyéni érzéseket tükröz, bár értékes adalék is a vészkorszak megismeréséhez. A vidám hanglejtés mögött azonban a tisztalelkű barát ság szólal meg, amely bizonyosan közeljut a nemes érzésű olvasó szívéhez) A ZSIDÓ VILÁGKONGRESSZUS HÍREI
